Február közepén a "Megy-e Kylian Mbappé a Real Madridba?" című szappanopera szokásos kacskaringói után végre kiegyenesedett a történetszál, és mintha pont került volna a rém unalmas, mégis mindenkit évek óta lázban tartó sztori végére: a francia szupersztár megegyezett a Real Madriddal, és nyáron Párizsból a spanyol fővárosba költözik. Kicsit még mindig úgy vagyunk vele, mint a félévenként beharangozott Tyson Fury-Olakszandar Uszik bokszmeccsel: majd akkor hisszük el, ha a fiúk már egymást ütik a ringben. Mbappé madridi szerződését pedig akkor, amikor majd a legendás hófehér mezben dekázgat a Bernabéu-stadionban a bemutatására összesereglett tízezrek előtt.
De a rosszmájúságot egy kicsit félretéve annyit különösebb kockázat nélkül kijelenthetünk, hogy Florentino Pérez ismét egy korszakos üzletet ütött nyélbe, és a futballtörténelem egyik legnagyobb klubelnöke tovább építi a legújabb madridi Galacticót, azaz a galaktikus csapatot.
Hetven éve épül a galaktikus birodalom
Florentino Pérez nem találta fel a spanyolviaszt, amikor a 2000-es évek elején összerakta első saját álomcsapatát, azt a Galacticót, amely után azóta is elneveznek minden olyan csapatot, ahol összevásárolt sztárokból igyekeznek nyerő együttest faragni. Azt ugyanis már feltalálta előtte egy másik madridi klubelnök, a jelenlegi stadion névadója, a legendás Santiago Bernabéu, aki az 1950-es évek közepén elsőként jött rá, hogy a futball nemcsak a szurkolók szórakoztatásáról szól, de üzletnek sem utolsó. Miért ne lehetne egyszerre sikeres a pályán és azon kívül is egy klub, gondolta Bernabéu, és a gondolatot, rövidesen tettek követték.
Így született meg minden idők talán legdominánsabb futballcsapata, az 1956 és 1960 között öt Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő Real Madrid, soraiban olyan korszakos géniuszokkal, mint
Raymond Kopa, Francisco Gento, Héctor Rial, José Santamaría, nem utolsó sorban pedig a két legnagyobb sztár, Alfredo Di Stéfano és Puskás Ferenc.
Bernabéu okosan használta ki a lehetőségeket, nem hagyta, hogy megkössék a kezét holmi hagyományok vagy mondva csinált tradíciók. Kopát a francia sztárcsapat, Reimsből, Gentót a cantabriai Racing Santanderből szerezte meg, Santamaríát Uruguayból csábította Madridba, az argentin Di Stéfano pedig Kolumbiából költözött át Európába. Nem félt kockázatot vállalni sem: legendás történet, hogy esélyt adott az 1956-os disszidálása miatt két évre eltiltott, látványos súlyfelesleggel Madridba érkező Puskás Ferencnek. 19-re lapot húzott és bejött neki!
Az 1966-os hatodik BEK-győzelem után 1998-ig kellett várni az újabb európai kupasikerre, de a hazai fronton továbbra is sikeres volt a csapat, és a '80-as években egy újabb nagy együttes épült a Luis de Carlos és Ramón Mendoza irányította klubnál. Az Emilio Butragueno után a "Keselyű ötöse" nevet kapó együttesben olyan nagyságok játszottak a névadó mellett, mint Hugo Sánchez, Manolo Sanchis, Michel vagy Martin Vázquez. Ez a csapat is nyeregetett ezt-azt, bajnokságot, Király-kupát, zsinórban két UEFA-kupát (1985, 1986), de Madridban ennél többre vágytak.
Az első Galaktikus-korszak
A többet pedig a nagy építőmester, a civilben sikeres építőipari nagyvállalkozó, Florentino Pérez első elnöksége hozta el.
Ő már eleve arra építette a kampányát, hogy minden nyáron hoz egy világsztárt a Bernabéuba, és a Real Madrid ismét olyan nagy csapat lesz, mint Puskásék idején volt.
A Presidente pedig tartotta a szavát és valóban nem telt el úgy nyár, hogy nem érkezett volna egy világsztár a csapathoz. A sort a futballtörténelem egyik legnagyobb "lenyúlása" nyitotta, amikor 2000 nyarán Pérez Barcelonából Madridba csábította Luis Figót. A portugál árulását Barcelonában soha nem bocsátották meg, Madridban viszont csak azzal foglalkoztak, hogy Figo decemberben már az ő játékosukként vehette át az Aranylabdát.
Zinedine Zidane (2001), Ronaldo (2002), Michael Owen (2004) már aranylabdásként érkezett Madridba, amihez a brazil már fehérben tett hozzá még egyet 2002-ben. 2003-ban a marketingesek is kaptak egy Galaktikust: Pérez tökéletes ütemérzékkel csapott le a manchesteri második apjával, Sir Alex Fergusonnal összebalhézó, és az Old Traffordról elűzött David Beckhamre. Az angol szupersztár érkezése globális márkává tette a Realt - ha addig nem lett volna az - és ekkortól ragadt rá a csapatra a Galáctico, azaz Galaktikusok elnevezés.
A 2005 nyarán megvett Robinhóval és Sergio Ramosszal együtt Pérez nagyjából 280 millió eurót költött el a csapatra, amelyhez olyan játékosok csatlakoztak az évek folyamán, mint a sztárokhoz képest aprópénzért megvett Fernando Hierro, Roberto Carlos, Fernando Morientes, vagy éppen a klub utánpótlásából felkerült, később emblematikus játékossá váló Raúl, Guti és Iker Casillas.
Inkább kudarc, mint siker
A nagy Galáctico sztárjai közül 2008-ra már csak a csalódásként elkönyvelt Robinho volt Madridban, és persze az a Sergio Ramos, aki egészen 2021-ig maradt a csapat játékosa. A többiek vagy odébb álltak négy-öt idény elteltével, vagy, mint Zidane visszavonultak az aktív játéktól. Hogy az első Galaktikus időszak szakmailag mennyire volt sikeres, azon lehet lamentálni, mert a 2001 és 2008 között begyűjtött négy bajnoki cím és három spanyol Szuperkupa szépnek mondható, az egy szem BL-siker ugyanakkor nem valami nagy eresztés.
A Steve McManaman által Disneyfikációnak hívott leépülés - látványigazolások, edzőtábor helyett pénzes ázsiai túrák stb. - eredményeként 2006-ban Pérez Ramón Calderónnal szemben alulmaradt az elnökválasztáson. Az edzők akkor már évek óta fél, jobb esetben egy szezononként váltották egymást, szupersztárok helyett pedig már "csak" jó játékosok érkeztek, mint Fabio Cannavaro vagy Ruud van Nistelrooy.
A második Galaktikus-korszak
Mintha 2000-et írnánk, pedig már 2009 van, és ismét Florentino Pérez lett a Real Madrid elnöke, és pontosan ott folytatta a munkát, ahol három évvel korábban abbahagyta. 2009 nyarán egy mozdulattal rögtön elköltött több mint 220 millió eurót, és berántotta Kakát, Karmi Benzemát, Xabi Alonsot és főleg Cristiano Ronaldót.
Az előző két év aranylabdásának érkezése (Kaká és CR) ismét egy polccal a többiek fölé emelte a Realt még úgy is, hogy közben Barcelonában már megkezdődött a Messi-korszak, és az argentin zseni időnként egymaga képes volt elvenni a rivaldafényt a madridi sztárokról.
Pérez csúcsra járatta a sztárok megszerzését, a kispadra az Interrel 2010-ben BL-győztes José Mourinhót szerződtette le, akivel azonban három idény alatt csak egy-egy La Liga-, Copa del Rey és spanyol szuperkupa-győzelem jutott - nem csoda, hogy a portugálnak mennie kellett. Utóda a Milannal kétszeres BL-győztes, a Chelsea-vel PL-győztes Carlo Ancelotti lett,
aki a Madridban töltött két idény alatt végre 2014-ben végre megnyerte a hőn áhított 10. (BEK) BL-trófeát, azonban ettől még őt is kirúgták.
Ekkor már a Real játékosa volt a későbbi világbajnok Mesut Özil, a majdani aranylabdás Luka Modric, a rekordösszegért megvett walesi golfbajnok, Gareth Bale, a BL-győzelem nyarán pedig érkezett a friss világbajnok Toni Kroos, valamint a brazíliai vb felfedezettje, James Rodriguez is és Isco is. Ez további 300 millió euró kiadást jelentett, ami csak tovább nőtt Sami Khedira, Raphael Varane, Dani Carvajal, Casemiro vagy éppen Keylor Navas megvételével. Persze, ha azt vesszük, hogy a Premier League sztárcsapatai, például a Chelsea és a két manchesteri csapat lényegesen kevesebb eredményért lényegesen többet költött ugyanennyi idő alatt.
Ancelotti kirúgása után Rafa Benítez kapott fél évet, majd jött egy igazi Galaktikus a padra: Zinedine Zidane, akivel 2016-18 között sorozatban három BL-t nyert a klub, amire a Bayern München 1974-76 közötti uralma óta nem volt példa.
A kopasz francia kilenc megnyert trófea után egyszerre lépett le Cristiano Ronaldóval a 2018-as kijevi BL-győzelem után, de a második generáció így is nagyszerű alapokat kínált egy újabb Galáctico felépítéséhez.
A harmadik Galaktikus-hadsereg
A mindent megnyerő második generációból a Bernabéuban maradt Modric, Kroos, Benzema és Bale is, igaz a walesi utolsó három madridi szezonjában összesen 17 meccsen lépett pályára. Pérez nem sokat pihent, és a két ász kiesése után azonnal elkezdte az újabb nagy madridi csapat felépítését.
Hihetetlennek tűnik, de a még mindig csak 24 éves Vinícius Jr. már 2018-ban Real-játékos lett,
majd a belga divathullámot meglovagolva (a 2016-os Eb után minden sztárcsapat kötelességének érezte legalább egy belga válogatott focista szerződtetését) megszerezték Thibaut Courtois-t és Eden Hazard-t. Előbbi egyértelműen sikersztori, míg utóbbi fájdalmas bukás lett.
De a belga 10-esen kívül a többiek szinte kivétel nélkül beváltak: Rodrygo, Éder Militao, Ferland Mendy, majd 2021 óta David Alaba, Eduardo Camavinga, Antonio Rüdiger, Aurélien Tchouaméni közül egyik sem sült fel. A tavaly nyáron érkezett Jude Bellingham maga a lottó ötös, 29 meccsen 20 góllal kezdte madridi karrierjét.
Pár napon belül két újabb sztár került be a madridi seregbe: Mbappé mellett ugyanis a Bayern München kanadai védője, Alphonso Davies sem tudott nemet mondani a Real ajánlatára.
A spanyol sztárcsapat legnagyobb sztárjai közül Mbappé és Vinícius 26, Davies 24, Rodrygo 23, Bellingham 21, míg a fenomenálisan tehetségesnek tartott török Arda Güler még csak 20 éves lesz - azaz jó időre biztosítva van a Real Madrid jövője. Mellettük pedig alighanem ott lesz még Courtois (31), Carvajal (32) és Toni Kroos (34) biztosítani a nélkülözhetetlen rutint. Ha pedig 2025-ben valóban Erling Haaland lesz a következő, aki Madridban landol, alighanem villámgyorsan visszajönnek a Santiago Bernabéu Stadion átépítésébe ölt euró százmilliók.