A 18 éves Dárdai Bence a német/magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, jövőjének meghatározó focistája lehet. Vicces, hogy ezt így kell leírni, de amíg egyik ország felnőtt válogatottjában sem lépett pályára, addig tényleg nem tudhatja a világ, hogy melyiket fogja erősíteni. Száz, esetleg még annál is több mérkőzésen. Mert Bence előtt, aki január 24-én lett 18 éves, akár 20 éves válogatott karrier is állhat.
Reméljük így lesz!
A legfiatalabb Dárdairól már évek óta csak a legjobbakat lehet hallani.
Végigjárta a korosztályos német válogatottakat.
Tavaly döntő szerepet vállalt az U17-es csapat Eb-győzelmében.
Még nem volt 18 éves, amikor a mostani bajnokság felkészülési mérkőzései során már a főváros csapatának, a Herthának a profijai között is bizonyíthatta a rátermettségét. A Young Boys ellen gólt is szerzett, és már a nyáron felkeltette több német és olasz klub érdeklődését.
A német ifjak között Dárdaira mindig számító szövetségi edző, Christian Wück a következőket mondta róla:
Bence remekül lát a pályán, gyorsan reagál minden szituációra, pillanatok alatt helyzetbe tudja hozni társait, de akár ő maga is képes sikeresen befejezni egy támadást.
Wück szerint a gyorsaságán kell még javítania, és a ritmusváltásokon. Ám ne felejtsük: éppen csak elmúlt 18 éves, vagyis még egyáltalán nem kiforrott focista, fizikailag még biztosan erősödni fog.
Sajnos egy ilyen korú fiatalember számára az ideális „fejlődési terepen”, a Bundesliga2-ben csak nyolc meccsen léphetett pályára idén, mert a 11. fordulóban,
a Paderborn ellen súlyos bokasérülést szenvedett.
Mivel pénteken a Hertha egy sokáig emlékezetes hajrával éppen a kelet-vesztfália városban nyert 3-2-re, könnyen kiszámítható, hogy Bence az idei bajnokságnak pont a felét hagyta ki eddig. Talán ha végig ott lehetett volna az édesapja által irányított fővárosi gárdában, az komolyabb eséllyel harcolhatna a visszajutásért.
Sérülése ellenére az év végén lejáró szerződésű német/magyar fiatalt több csapat is megkereste az elmúlt hónapokban. Közülük a Borussia Mönchengladbach és a VfL Wolfsburg volt a legkitartóbb, és végül az utóbbi lett a „befutó”. Vagyis Dárdai Bence akkor is a német elsőosztályban szerepelhet az ősztől, ha édesapjának, és két bátyjának a csapata, a Hertha marad a második vonalban.
Az edző-édesapa, a Hertha ikonja azt mondta a német közvéleménynek a klubváltásról, hogy
edzőként ez nagyon szomorú dolog számára,
mert egy remek játékost, egy igazi egyéniséget veszít el csapata. Hozzátette, hogy Bence még jelenleg nem több, mint egy nagy tehetség, de Németországban és Európa több helyén is különleges képességűnek tartják. A Wolfsburg jelenleg annyival segítheti Bence karrierjét, hogy az elsőosztályban szerepel, és így hétről-hétre
a világ élvonalába tartozó játékosok ellen játszhat.
Egyébként ez a város annyira nincs messze a fővárostól, hogy amikor az egykori diplomatagyerekből profi focistává vált Pablo Thiam a klubnál vezetői állást kapott, akkor maradt berlini lakásában, és naponta vonattal járt munkahelyére.
A tinédzser tehát nem kerül messze a szülői háztól, de vajon szülőföldje vagy szülei és ősei földjének válogatottjában fog majd játszani?
Mivel Németországban nőtt fel, és tinédzserként már hatalmas sikert ért el szülőföldje legjobbjaival kézenfekvő lenne, hogy a német válogatottban játszik majd felnőttként. Ám szülei mindig is büszkék voltak a magyarságukra, két bátyja, Palkó és Márton hasonló háttérrel rendelkezik mint ő, és
a testvérek a magyar nemzeti csapatot választották.
Furcsák a jelenlegi szabályok, eszerint amelyik ország felnőtt (!) válogatottjában lép pályára először egy focista, a továbbiakban csak abban szerepelhet (természetesen a mostanában „divatos” országosztódások kivételt képeznek).
Ahogy Palkóért és Mártonért is volt egy „versenyfutás” Németország és Magyarország között, Bencéért is lehet.
Talán sokkal nagyobb!
Mert Bence óriási tehetség!
Amennyiben csak az érzelemmentes szakmai dolgokat nézzük, Bencének a német válogatottnál nagyon komoly vetélytársakkal kellene megküzdenie. Ugyanis az ő posztján, a támadó középpályás pozícióban a legerősebb jelenleg Németország.
Gyakorlatilag ez az egyetlen egység, mely világszintet képvisel.
Itt játszik a 20 éves Florian Wirtz, a 21 éves Jamal Musiala, akik vélhetően a következő évtizedben meghatározóak lesznek a válogatottban (is). Bárki is lesz a szövetségi kapitány a következő években biztosnak tűnik a helye (ha egészséges) ebben a sorban az egyaránt 28 éves Leroy Sané-nak és Serge Gnabrynak.
Ez négy kiváló focista, három posztra.
Viszont van további három játékos itt, aki az idei Eb-n (és talán még két év múlva a vb-n) szerephez juthat, de hosszú távon nem. Az egyaránt 1990-ben született Toni Kroos és Ilkay Gündogan, valamint az 1989-ben született Thomas Müller pótlásán már most gondolkozni kell a németeknek. A 26 éves stuttgarti Chris Führichen, és az eggyel idősebb dortmundi Julian Brandton kívül nem nagyon látszik, hogy ki lehet ebben a pozícióban még alternatíva, bár a korábban említett négy játékosra gondolva
itt tényleg van némi túlkínálat Németországban.
A magyar válogatottnál viszont sokkal szűkebb a merítési lehetőség, és csak reménykedhetünk abban, hogy a közeljövőben nálunk is feltűnik 2-3 Dárdai Bence tudásával rendelkező ifjú.
Amennyiben az említett sor elé képzelné el egy edző a magyar fiút, akkor már jobban félhetnénk, hogy a National11-et választja. Ugyanis Németországnak Miroslav Klose visszavonulása óta nemhogy minőségi csatára nincs, de gyakorlatilag semmilyen nincs.
Uwe Seeler, Gerd Müller, Jupp Heynckes, Karl-Heinz Rummenigge, Rudi Völler, Jürgen Klinsmann hazájában nem illik csatárnak nevezni Timo Wernert vagy Niclas Füllkrugot.
Még Kai Havertzet sem. Utóbbiról egyébként sem tudni, hogy előretolt ékként, hátulról érkező csatárként vagy védőként számít rá Julian Nagelsmann, a jelenlegi szövetségi kapitány, ugyanis az utóbbi pozícióban is kipróbálta már. A totális csatárhiány eredménye, hogy még az is lehet, hogy az Eb-keretbe bekerül a 27 éves stuttgarti Deniz Undav, és ha így folytatják ezen posztra nevezettek a szerencsétlenkedésüket, akkor még az újonc Heidenheim támadójára, a 28 éves Tim Kleindienstre is sor kerülhet. Reméljük a jövő német kapitánya nem szánja erre a posztra a legfiatalabb Dárdait, merthogy az biztos, hogy bármelyik német csatárnál jobban tudna teljesíteni.
A magyar válogatottba is beférne csatárnak (mert ott mi sem vagyunk erősek), de az ék mögötti (melletti) pozícióban is biztos helye lehetne a következő 15-20 évben.
Az ’50-es évek közepe óta, vagyis 70 éve először mondhatjuk azt, hogy a német válogatott nincs sokkal előrébb, mint a magyar. A merítési lehetősége sokkal nagyobb, több a minőségi focistája, de egy világeseményre nevezhető 22-es keret tekintetében csak kicsit vagyunk lemaradva. Mivel a különbség még néhány éve bántóan nagy volt, ám az elmúlt 6-8 évben közelítettünk, ezért még az sem kizárt, hogy
a közeljövőben már csak karnyújtásnyira leszünk a foci történetének egyik legsikeresebb válogatottjától.
Még egyszer szögezzük le: nem a focink közelít a némethez, nem is a bajnokságunk színvonala (ezen területeken továbbra is csak távcsővel nézhetjük őket), hanem a válogatottunk.
Lehet, hogy éppen Dárdai Bence jelentheti azt a pluszt, mellyel a magyar válogatott utoléri a National11-et. Esetleg – ha másként alakulnak a dolgok – akkor meg Dárdai Bence lehet az, akinek a segítségével a németek ismét ellépnek a mieink elől.
Nagyon nagy a teher a fiatalember vállán.