A 12 egyenes kieséses Real-Bayern párharc közül hét Münchenben, öt Madridban kezdődött. A hét Németországban induló közül csak kettőt követően folytathatta a Bayern, öt alkalommal a hazai pályán vívott visszavágó a Realnak kedvezett. Könnyen kiszámítható: ebben a csatában a 12-ből nyolcban az jutott tovább, aki idegenben kezdhetett.
Mielőtt a leginkább vitatott mérkőzésről részletesen is szó lenne, nézzük az összes csatát, mely a mostanihoz hasonlóan Münchenben indult!
Még Bajnokcsapatok Európa-kupájának hívták a sorozatot (vagyis csak a nemzeti pontvadászatok győztesei indulhattak), amikor
1987-ben a Bayern hazai pályán kezdve az elődöntőből a fináléba került
azon a meccsen, melyen a spanyol Juanito magából kivetkőzve, ötéves eltiltást érően taposott teljes erővel a földön tehetetlenül fekvő Lothar Matthäus fejére. Egy évvel később (természetesen Juanito nélkül) a Real visszavágott, és miután az Olimpiai Stadionban a hajrában a 3-0-s német vezetésből 3-2-t csinált, otthon 2-0-ra nyert.
Ezt követően 11 évig nem csapott össze a két óriás, már Bajnokok Ligájának hívták a szériát, amikor az 1999-2000-es kiírásban ez újra megtörtént. Akkor viszont
egy szezonban négyszer is megmérkőzött,
a csoportkör mindkét találkozója magabiztos Bayern-sikert hozott, az elődöntőben a Real viszont nagyobb arányban nyert Madridban, mint amilyen különbséggel kikapott Münchenben. Ez a párharc a spanyol fővárosban kezdődött, ám a harmadik bajor metropoliszban induló ütközetre sem kellett sokáig várni. Egészen pontosan 2002-ben az akkor címvédő
müncheniek 2-1-re nyertek otthon, viszont a „galaktikusok” a Bernabeuban 2-0-al vágtak vissza,
így nem jöhetett létre az első német-német döntő a BL-ben, az idei német bajnokot, a Bayer 04 Leverkusent verték meg Zidane-ék a fináléban.
Két évvel később, 2004-ben a nyolcaddöntőben a müncheni 1-1 után Madridban megint a francia Zinedine Zidane szomorította el a németeket. Vagyis ekkor
a Münchenben induló párharcok mérlegében 3-1-re vezetett a Real.
Amikor 2012-ben Jupp Heynckes gyönyörűen játszó csapatot rakott össze Münchenben, akkor az elődöntőben már az ötödik Bayern-Real összecsapás indult úgy, hogy a bajor gárda a pályaválasztó. Ám csak először tudta saját stadionnak megnevezni a csodálatos Allianz Arenát. Az akkor még viszonylag új helyszín (a 2006-os vb-re építették) szerencsét hozott, egy hajrábeli Mario Gomez góllal 2-1 lett a hazaiaknak, majd fordított pályaválasztással szintén az otthon szereplő nyert 2-1-re, így
büntetőpárbaj döntött.
Aki nem emlékszik rá, talán el sem hiszi: madridi részről csak Xabi Alonso talált be (aki később a Bayern játékosa lett, ma a Leverkusen edzője), míg Cristiano Ronaldo, Kaká és Sergio Ramos is hibázott, a bajoroktól viszont csak az a Toni Kroos, aki ma a Real focistája. Ekkor tudta a történelemben másodszor kiharcolni a továbbjutást a Bayern a Bernabeuban. És azóta sem.
Nyilván sokan emlékeznek rá, hogy 2018-ban Zinedine Zidane már edzőként vezette 2-1-es győzelemre a Realt az Allianzban, majd
a hazai 2-2 döntőbe jutást ért Krooséknak
(hiszen akkorra a német világbajnok már klubot váltott). Ám az azt megelőző negyeddöntőre talán még többen emlékeznek, mert akkora balhét generált, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy alapvetően megváltoztassanak egy „kőbe vésett” szabályt a világ legnépszerűbb sportjában.
Kétes dicsőség: magyar játékvezetők érték ezt el.
Hét esztendővel ezelőtt, 2017. április 12-én hiába szerzett vezetést Münchenben a Carlo Ancelotti (a Real mai edzője) által irányított Bayern Arturo Vidal góljával, Cristiano Ronaldo előbb egyenlített, majd a Javi Martinez kiállítása miatt
félórán keresztül emberhátrányban játszó bajorok ellen a győztes gólt is megszerezte.
Jött a visszavágó, ahol a Bayernnek nyernie kellett Madridban, ahol ez az egyenes kieséses szakaszban csak egyszer, 2001-ben sikerült neki. Kassai Viktor, Ring György és Tóth II Vencel mögött a következők futottak ki a pályára 2017. április 18-án:
Real Madrid: Navas - Carvajal, Nacho, Sergio Ramos, Marcelo – Modric, Casemiro, Kroos ( Kovačić a 114. percben), Isco (Vázquez a 71. percben) - Cristiano Ronaldo, Benzema ( Asensio a 64. percben)
Bayern München: Neuer - Lahm, J. Boateng, Hummels, Alaba - Xabi Alonso (Müller a 75. percben), Vidal,- Robben, Thiago, Ribéry (Douglas Costa a 71. percben) - Lewandowski (Kimmich a 88. percben)
A találkozó esélyesének nemcsak azért számított a Real, mert egy héttel korábban idegenben nyert, hanem mert a Bernabeu hosszú évtizedek óta szinte bevehetetlen „vár” a külföldi „ostromlók” számára, ráadásul a Bayernnek azon túl, hogy nélkülöznie kellett a kiállított Javi Martinezt, még Mats Hummelst a védelemben, Robert Lewandowskit pedig a támadóegységben sérülten kellett pályára küldeni.
Ez a találkozó sem emlékeztetett
angol kisasszonyok délutáni tea melletti kedélyes trécselésére.
Ez várható is volt, ezért a meccset a rutinosnak számító, és a teátrális, gyakran feleslegesen előtérbe tolakodó mozdulataival, tetteivel a bíróküldő testület egyik kedvencének számító,
Kassai Viktorra bízták az illetékesek.
Annak ellenére, hogy már korábban ( a 2012-es Eb-n) elkövette azt az ordító hibát, mellyel megfosztotta a házigazda ukrán válogatottat egy szabályos góltól Anglia ellen, és ezért már sokan megkérdőjelezték a helyét a legtöbbet foglalkoztatottak között.
Kassai óriási hibákkal vezette ezt a találkozót is, sajnos leginkább ezért marad emlékezetes.
Hét év elteltével nincs sok értelme részletes meccstudósítással untatni bárkit is, de a történelmi tények kedvéért röviden essen szó az eseményekről. A taktikusan játszó Bayern az 53. percben Robert Lewandowski 11-esével szerzett vezetést, ez az akkor érvényben lévő „idegenben lőtt több gól” szabálya miatt még madridi továbbjutást ért volna. Ezt megerősítette Cristiano Ronaldo a 76. percben, amikor Casemiro beadása után fejelt Manuel Neuer kapujába. Ám két perccel később Sergio Ramos öngóljával jött létre a „meccsnull”.
Minden idők legjobb BL-percei várhattak volna ránk, ha nem lép elő főszereplővé Kassai Viktor.
A magyar bíró, miután a madridi Casemirónak három-négy sárga lapot érő szabálytalanságot elnézett az első figyelmeztetése után, a 84. percben egy szabályos szerelést követően kiállította a müncheni Arturo Vidalt.
A Bayern akkori edzője Carlo Ancelotti (aki ma a Realt irányítja) zseniális húzásra szánta el magát,
megpróbálta 10 emberrel 3-1-re megnyerni a meccset
(ami továbbjutást ért volna) mert tudta, hogy a sérülésektől sújtott, emberhátrányban játszó csapatának a hosszabbítás 30 percében már nem lehet esélye. Ám nem sikerült megszerezni a harmadik gólt, ráadásul Lewandowskit kénytelen volt lecserélni a hajrában. A 2-1-es Bayern-győzelem a hosszabbítást jelentette a madridi pokolban.
Erről pedig már tényleg nincs értelme beszélni, mindenki nézze meg Cristiano Ronaldo két gólját, és győződjön meg arról, hogy egyiket sem lett volna szabad megadni. Ráadásul a 110. percben szerzettnél (ezzel lett 3-2) Neuer-kapus korábbi sérülése kiújult, gyakorlatilag törött lábbal játszotta végig a hátralévő perceket, mert már nem lehetett cserélni. Marco Asensio a 112. percben így állította be a 4-2-es végeredményt, a német kapusnak pedig ott ért véget a szezonja.
Nem egy helyen olvasható, hogy a Bajnokok Ligája történetében a legrosszabb bíráskodást mutatta be Kassai Viktor ezen a meccsen!
Érdekes, hogy ez 4-2-vel (és nem 2-1-es Bayern-diadallal) került be a történelemkönyvekbe, ezért lehet a két csapat örökmérlege jelenleg pozitív a spanyol armada számára. Ezzel a számítással ugyanis az eddigi 27 tétmeccsükből (mind a Bajnokok Ligájában, illetve az elődjében a Bajnokcsapatok Európa-kupájában volt) 12 végződött Real, 11 Bayern győzelemmel, és a múlt hetivel együtt négy lett döntetlen.
Ez csak egy statisztikai érdekesség a mostani, 28. összecsapás előtt, ám térjünk vissza a 2017-es meccsre, melynek – ahogy az várható volt – komoly utóélete lett!
A Bayern akkori vezérigazgatója, a mindig kimért és kulturált úriember, a játékosként aranylabdás, és kétszeres BEK-győztes, Karl-Heinz Rummenigge már rögtön a mérkőzést követő banketten – szokásától eltérően – komolyan kifakadt:
El kell mondanom, hogy őrült düh és harag van bennem, mert ezt a továbbjutást a szó legigazibb értelmében ellopták tőlünk. Jérôme, Mats, Robert és Manuel (Boateng, Hummels, Lewandowski és Neuer -a szerk.) sérülten is fantasztikusan küzdött, le a kalappal előttük, és az egész csapat előtt, mert heroikus küzdelmet vívott mindenki
A védelem tengelyében játszó, világbajnok Jerome Boateng sem kímélte Kassaiékat:
Nehéz tíz embernek 14 ellen játszani. Mindenki óriásit harcolt, de így nem lehet nyerni.
A kiállított chilei játékos, Arturo Vidal az akkor már sokak által nagyon várt (ám a sok kőagyú „csinovnyik” által még mindig ellenzett) VAR-rendszer szükségességére utalt, amikor a spanyol Mundo Deportivonak ezt mondta:
Az FC Bayern idén megnyerte volna a Bajnokok Ligáját az új videótechnikával.
Robert Lewandowski, aki akkor még nem rendelkezett BL-győzelemmel, a válogatottjával pedig soha nem reménykedhetett komoly sikerben – talán a hagyományos magyar-lengyel barátság jegyében -- csak egy filmcímet idézett: Mission Impossible, vagyis lehetetlen küldetés.
Érthető módon a Real játékosa, Luka Modric nem volt elégedetlen a játékvezetői csapat ténykedésével, persze óvatosan (kinevettetni nem akarta magát, hiszen aki akarta láthatta a vitatott jeleneteket) azt mondta, hogy ellentmondásos, de nem egyoldalú volt a bíró(k) ténykedése. És hozzátette:
Sajnálom, hogy voltak vitatható döntések, mert meg vagyok győződve róla, hogy két meccs alapján mi voltunk a jobb csapat. Amikor ellenünk ítélnek vitatott helyzetben, azt persze senki sem veszi észre.
Münchenben pl. olyan büntetőt fújtak be ellenünk, ami nem volt az. A visszavágón Sergio Ramos öngólja leshelyzet után született, Vidalt pedig már a 47. percében ki kellett volna állítani."
Érdemes idézni egy másik aranylabdás, az egykori Bayern-legenda, Lothar Matthäus véleményét is, aki akkor már rendelkezett magyarországi lakással, korábban vezette válogatottunkat szövetségi kapitányként, és egy tévécsatorna szakkommentátoraként tekintette meg a mérkőzést:
A Bayern a saját hibáival juttatta tovább a Realt. Mindenki előbb magával szemben legyen kritikus, mielőtt támadja a játékvezetőt. Az edzőtől is érdemes lenne megkérdezni, hogy miért hagyta pályán a sárga lapos Arturo Vidalt, és miért cserélte Robert Lewandowskit?
Érdekes kérdés, hogy abban az esetben is így gondolkozott volna Matthäus, ha van valamilyen szerepe a Bayernnél? Egykori müncheni és válogatottbeli társa, Rummenigge viszont a mai napig nem tudott megnyugodni a bírói tévedések miatt.
A meccset követő napokban dícsérte Ancelottit és a csapatot
„a mentalitásáért, szenvedélyéért és bátorságáért”.
Továbbá azért, mert az őt ért „óriási nyomás ellenére sem adta fel, zseniálisan küzdött és fantasztikus meccset játszott.” Annak ellenére, hogy soha nem kereste a konfliktusokat sem játékosként, sem sportvezetőként, ezúttal az újságírók előtt sem finomkodott a véleményével:
Madridban olyan teljesítményt nyújtottak a bírók, amilyet nem láttam az elmúlt negyven évben. Öt súlyos döntést hoztak a csapatunk ellen, öt kritikus helyzetben.
Még akkor sem fogta vissza magát, amikor napokkal később a Marca nevű spanyol újság kérdezte:
Valószínűleg elmegyek Cardiffba, ahol a finálét rendezik, mert lesz néhány fontos megbeszélésünk, a döntőre azonban nem megyek ki, mert nem felejtek túl gyorsan.
Szerencsére Rummenigge - egyáltalán nem jellemző - kirohanásai eredményt hoztak, és talán ez a mérkőzés adta a végső érvet a videóbíró bevezetéséhez. Nyilván ez a rendszer sem működik hibátlanul, elsősorban sok játékvezető érezhető ellenállása miatt, de az biztos, hogy ezen a 2017-es Real-Bayern negyeddöntőn egészen más végeredmény születik, ha van videóelemzés.
Ronaldo hosszabbításban elért mindkét gólja szabálytalan volt, ezt a manapság használatos technika egyértelműen kimutatta volna.
A szubjektív döntések (Vidal kiállítása, és Casemiro szabálytalanságai, köztük a megadott 11-es előtti) tekintetében már más a helyzet. Ezekről, és Kassai ezen meccsen hozott további ítéleteiről nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye Ami biztos, hogy Kassai Viktor, és az általi irányított csapat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy manapság már vissza lehet nézni a vitatott jeleneteket. Nem biztos, hogy erre büszkének kell lennünk.