Mielőtt belemennénk a megfejtés részleteibe, lássuk, mit tettek le eddig a fiúk az asztalra a 17. Európa-bajnokságon. A hat négyes csoportban, majd utána az azt követő egyenes kiesés szakaszban összesen 114 gól született (81+33-as bontásban), amit, ha az 50 lejátszott mérkőzés számával visszaosztunk, akkor valamivel több, mint kettes gólátlagot kapunk (egészen pontosan 2.28-at). Aztán jöttek a negyeddöntők, amelyek közül az első három hosszabbítást hozott, ebből kettőn a tizenegyesek döntöttek. A három hosszabbításos meccsen összesen 5 gól született, a francia-portugálon egy sem.
Az eddigi 114 gól kapcsán két érdekességet is kiemelhetünk. Egyrészt egyetlen egy közvetlen szabadrúgásgól sem született eddig a tornán, másrészt tíz találat szerzője a saját kapujába juttatta a labdát. Ez utóbbi adat egészen kiemelkedő, hogy mást ne mondjunk az Európa-bajnokságok történetében az első 15! tornán, azaz 1960. és 2016. között összesen nem volt ennyi öngól, mint ezen a mostanin a döntőt megelőzően.
A csoportkörök során a C jelű négyesben mindössze hét gólt rúgtak a csapatok hat mérkőzés alatt, ami az Eb-k történetében holtversenyben a legkevesebb (a másik "hetes" csoport 2016-ban volt a németekkel, lengyelekkel, ukránokkal és észak-írekkel), érdekességképpen egyedül Németország most többször volt eredményes a csoportjában (nyolc gól), mint itt mind a négy együttes összesen. Előzetesen ettől a kvartettől többet várt mindenki az előző kiírás ezüstérmesével, Angliával, valamint Dániával és Szerbiával együtt.
Ráadásul most fordult elő először a versenysorozat történetében, hogy az utolsó csoportkörben még gól sem született, mind a két meccs 0-0-val végződött. Egy újabb rekord, amire egyik csapat és mellettük egyébként az UEFA sem lehet büszke.
Az egyenes kieséses szakaszban sem sokat javult a helyzet, sőt... Ha az elmúlt 66 évet vizsgáljuk, és azon belül is az olyan nagy, nemzetközi tornákat, amelyeken legalább 16 csapat lépett pályára, akkor összesen kettő darab olyan nemzeti tizenegy jutott be ezeken az elődöntőbe, amelyeknek
a gólátlaga nem érte el a 0,75-öt. Szám szerint 47 torna 188 válogatottjából mindössze Kanadának a mostani Copa Américán és Franciaországnak ezen az Eb-n jött össze ez a negatív bravúr.
Egyébként mindkét együttes kiesett a saját elődöntőjében, előbbit Argentína verte meg 2-0-ra, utóbbit Spanyolország 2-1-re.
Persze nem csak negatív rekordok születtek, a góloknál maradva, az eddigi leggyorsabb Eb-gól 65 másodperces csúcsát Albánia búcsúztatta egy tényleg villámgyors, 23 másodpercen belüli találattal, ráadásul mindezt a regnáló bajnok Olaszország ellen. Ezen a tornán megdőlt az egy meccsen kiosztott lapok száma is, a Romániából az Eb-re delegált Kovács István bíróként összesen 18-at osztott ki (16 sárga és 2 piros) a Csehország-Törökország csoportmeccsen. A szabálytalanságok számáról árulkodó adat, hogy az egyenes kieséses szakasz előtti 36 mérkőzésen 166 alkalommal villant a sárga lap, ami az előző Eb hasonló fázisában még csak 98-szor esett meg és 2016-ban is jóval kevesebbszer, 129-szer.
A mostani Eb-n így átlagosan minden csoportmeccsen 4,6 sárgalapot osztottak ki a bírók, ami nem biztos, hogy jót tett, tesz a játéknak, de legalább az UEFA bírói testülétenek főnöke, Roberto Rosetti "szuper boldog" az eddig látott döntésekkel a pályákon, hát lelke rajta.
Az egyenes kieséses szakaszban sem javult sokat a helyzet, a döntőig bezárólag 70 alkalommal került elő a sárga lap, azaz mérkőzéseként átlagban ötször.
Ha az egyes labdarúgók teljesítményét nézzük is születtek rekordok. Luka Modric lett a tornák legidősebb gólszerzője (38 év 289 nap) az olaszok ellen, Cristiano Ronaldo már összesen hét gólpassznál jár a kontinestornákon, ami egyedülálló. Magyar szempontból pedig Csoboth Kevin is illusztris társaságba került a skótok elleni, 100. percben szerzett találatával, mert ezzel az övé lett az első a rendes játékidőben legkésőbb esett gólok örökrangsorában.
Ha már magyar vonatkozás, a portugál Pepe éppen Király Gábor rekordját adta át a múltnak azzal, hogy 41 évesen és 113 naposan pályára lépett, és ezzel a legidősebb játékos lett, aki Eb-n szerepelt. Ebből a szempontból is érdekes ez a torna, mert a legidősebb mellett a legfiatalabb játékos rekordja is megdőlt, a spanyol Lamine Yamal mindössze 16 évesen és 338 naposan kapott szerepet a csapatában, nem is akárhogy teljesített az ifjú titán.
Ráadásul Yamal még rátett egy lapáttal, mert ő lett az Eb-k elődöntőinek legfiatalabb gólszerzője, miután egy hatalmas bombát lőtt a franciák ellen a 2-1-re megnyert mérkőzésen.
A finálé napján 17 éves és egy napos lesz a Barcelona sztárja, aki ezzel olyan nagyság mellé zárkózhat fel, ha pályára lép, mint a brazil legenda, Pelé,
aki 17 évesen és 249 naposan szintén döntőt játszott, igaz, az világbajnoki címmeccs volt, és két gólt is szerzett a svédek ellen az 5-2-re megnyert mérkőzésen 1958-ban.
Sokszor visszatérő téma, de egész egyszerűen nem lehet mellette szó nélkül elmenni, hogy a nagy nemzetközi tornák az éves sportnaptárban akkor vannak, amikor a legtöbb focista két szezon között végre pihenne, feltöltődne. Végtelenül enerváltak, mert a saját bajnokságaikban, kupasorozataikban, és mivel a legjobbakról beszélünk, a nemzetközi sorozatokban (most már három is van) is helyt kell, hogy álljanak. Az, hogy adott esetben úgy érkeznek meg a sztárok egy Eb-re, hogy előtte 34-38 fordulót játszottak a hazai pontvadászatban, kiélezett meccsekkel, mellette mentek az otthoni és az UEFA-s kupákért, plusz év közben is a válogatott rendelkezésére álltak, nos,
nem ritkán 60-70 találkozót is letudtak már, mire a kontinenstornán mindenki azt várja tőlük, ott legyenek a top formájukban.
Ez már csak azért sem reális, mert a bajnokságok hajrájában és a Bajnokok Ligája/Európa-liga/EKL végére kell, hogy a legjobbjukat nyújtsák és a klubok is így építik fel a terveiket.
Az Euro 2024 előtti statisztikák szerint a mostani torna előtt több tucat olyan játékos érkezett Németországba, akik több mint 4700! percet töltöttek a pályán, és ameddig a klubtársak, akiket nem hívtak be a nemzeti csapatukba, a következő szezon előtti szabadságukat töltik, addig nekik kell szemkápráztató, közönségszórakoztató futballt játszani. Igen, tudjuk, ilyenkor szokott előjönni, "A nekik ez a munkájuk, ezért kapják a nem is kevés fizetésüket" történet, ugyanakkor lássuk be, bármekkora sztárokról beszélünk, ők is emberek.
Másrészt az UEFA ugyan kártérítést fizet azoknak a kluboknak, amelyek játékosa az Eb-n lesérült és ezért nem állhat a csapata rendelkezésére, de az évi maximum 7,5 millió euró egy top bajnokságban szereplő együttesnél aprópénz, és egy jó képességű focistát pótolni manapság súlyos eurótízmilliókba kerül, ezért mindenki próbál magára vigyázni.
A második lehetséges ok a válogatottak felkészülésében keresendő. Alapvetően a többi, klubsorozat miatt nem áll sok idő a rendelkezésre arra, hogy megfelelően összeszokjon a csapat, hogy sok idejük legyen a közös edzésekre. Márpedig a virtuóz támadások felépítéséhez nélkülözhetetlen lenne a belefektetett idő, így viszont marad az erős védelemre való építkezés, ami egyébként is az egyik legfontosabb kulcsfeladat minden csapat részére.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban nem segít az UEFA által életre hívott lebonyolítási rendszer sem, amelynek köszönhetően a csoportmásodikok mellett a hatból négy legjobb harmadik is továbbjuthat a nyolcaddöntőkbe.
Azaz a három csoportmeccsen egy győzelmet követően már lehet taktikázni, tartalékolni, és az utolsó, harmadik körben pedig még akár ennél messzebbre menni, olyan eredményt játszani a másikkal, ami ugyan a csoport másik két riválisának nem jó, de a pályán lévőknek meg pont igen.
Ezekre a mérkőzésekre könnyen fel lehet figyelni a játék képe alapján, valamint az előzetes és a lefújást követő szövetségi kapitányi értékeléseknél, amikor mindenki bőszen kikéri magának, hogy itt bármilyen megbeszélt eredményt láthatott volna a mélyen tisztelt publikum.
A Friedrich Nietzsche-i idézetet némiképp testre szabva joggal merülhet fel a kérdés, vajon az UEFA mikor lép az ügy érdekében? Hiszen mind a három pont kapcsán a kezében a kulcs és ehhez a hatalom. Sajnos mindenkit el kell, hogy keserítsünk, a nemzetközi szervezet nemhogy a problémák megoldásán, hanem újabbak létrehozásán dolgozik. Például még több mérkőzés és új lebonyolítási rendszer jön a Bajnokok Ligájában. Hogy miért? Természetesen elsősorban a még több pénzért, így az Európa-bajnokság kapcsán sem várhatjuk, hogy majd kitalálnak valamit.
Utóbbi akkora üzlet, hogy míg 1992-ben csak 41 millió euró bevételt hozott a konyhára a svédországi torna, addig 24 évvel később, 2016-ban már 1916 milliót!, ami egészen elképesztő, majdnem 47-szeres növekedést jelentett.
Az Európa-bajnoksággal párhuzamosan futó Copa Américán játszott Uruguay szövetségi kapitánya, Marcelo Bielsa is megkongatta a vészharangot ezzel kapcsolatosan. A 68 éves szakvezető aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a futball könnyen unalomba fulladhat, ha csak és kizárólag a pénzügyi eredményeket nézik és így előbb-utóbb elveszíti a sportág a varázsát.
Azonban hiába a jogos kritika, a kétségbeesett hangok, ilyen számok mellett az UEFA illetékesei egyelőre azt tehetnek, amit csak akarnak, nekünk, nézőknek pedig marad a bosszankodás, no meg a remény, hogy előbb-utóbb valakinek fény gyúl az éjszakában és véget vet ennek a tébolynak.
Hirdetés: Ha kedvet kapott a fogadáshoz, keresse fel a Szerencsejáték Zrt. Tippmix Pro oldalát, ahol azonnal fogadhat, játszhat, nyerhet.