Ki a felelős a futball-Eb tönkretételéért?

Ugyan nincs még vége a labdarúgó-Európa-bajnokságnak, de annyit máris megállapíthatunk, hogy ennyi rossz, alacsony színvonalú meccset hozó tornát rég láttunk. Ezt akkor is kijelenthetjük, ha a hátralévő három mérkőzés - a két elődöntő és a döntő - csúcsfutballal lepi meg a világot. Azt gyanítjuk, hogy mindez csak álom marad ezen az Eb-n. Ám a bajok ennél sokkal súlyosabbak és azonnali megoldásért kiáltanak. Miközben a focigyilkosok szerint nincs itt semmi látnivaló.

2024. június 10. Négy nappal vagyunk az idei labdarúgó Európa-bajnokság nyitánya előtt, tíz nappal azután, hogy a Real Madrid Londonban megnyerte a Bajnokok Ligáját. Ezzel a győzelemmel a spanyol csapat kijutott a focigyilkosok által kitalált, 2025-ben első alkalommal 32 csapattal megrendezendő FIFA klubcsapat-világbajnokságra. A Real edzője, Carlo Ancelotti a következőket mondta erről: "Játékosok és klubok sem fognak részt venni ezen a tornán. Egyetlen Real Madrid-meccs 20 millió eurót ér, a FIFA pedig az egész tornáért ekkora összeget akar adni nekünk. Ezen nincs mit szépíteni. Ahogy mi, úgy más csapatok sem fogják elfogadni a meghívást.”

Carlo Ancelotti: nem tudta, hogy mit beszél vagy nagyon is tudta, mit beszél?
Fotó: AFP 

2024. június 11. Egy nappal vagyunk Carlo Ancelotti nyilatkozata után, amikor az olasz edző azt mondta, hogy rosszul értelmezték a szavait, és semmi sem áll tőle távolabb, minthogy visszautasítsa a lehetőséget, hogy a Real Madriddal egy újabb remek trófeáért küzdhessen. Aztán a spanyol csapat vezetősége is kiadott egy közleményt, hogy 

természetesen örömmel utaznak majd el 2025 nyarán az újabb elmebeteg FIFA-torzszülöttre, a 32 csapatos klubvilágbajnokságra.

Hogy mi történhetett azalatt a 24 óra alatt, ami eltelt Ancelotti első és második nyilatkozata között, azt csak sejteni lehetett, ámbátor nem kell hozzá nagy fantázia, hogy magunk előtt lássuk az előbb dühös, majd a telefont megragadó FIFA-főnököket, akik pár szóban helyretették a világ jelenlegi legjobb klubcsapatát. "Nem jöttök? Nem. Nem jöttök? De igen" - nagyjából ezzel össze is foglalható a képzeletbeli beszélgetés lényege.

2025 nyara (lehetett volna) az a nyár, amikor a foci éljátékosai megpihenhettek volna kissé. 

Egy évvel a most zajló, 24 csapatos és több mint 4 héten át zajló Európa-bajnokság után és egy évvel a 39 napos (!) és 104 (!!) mérkőzést hozó labdarúgó-világbajnokság előtt.

Pihenés? Ne röhögtessük ki már magunkat. 2025. június 15. és július 13. között az Egyesült Államokban lesz az első alkalommal 32 csapattal megrendezett klub-vb. Azaz: a világfutball élcsapatainak játékosai egy év alatt két világbajnokságot játszanak le egy akkora országban, ahol a meccsek mellett elképesztő mennyiségű utazás is vár majd rájuk. 

Ezt a kis epizódot csak azért említettük meg, hogy érzékeltessük: a világfutballban zajló folyamatok nagyon károsak és rossz irányba mennek. Ha visszatérünk Európába, az UEFA épp most változtatta meg a Bajnokok Ligája lebonyolítását - még több meccs, még nagyobb terhelés vár a játékosokra. Akik soha nem szólnak vagy ha igen, a hangjuk nem elég erős ahhoz, hogy a sportág vezetői megrettenjenek. Természetesen ilyenkor azonnal előveszik a "ne sírjanak a milliárdos focisták, hanem futballozzanak" kártyát. Ebben is van igazság, de amikor már egy-egy torna rovására megy a dolog, akkor érdemes lenne elgondolkodni.

Mindez csak felesleges akadékoskodás?

A mostani labdarúgó Európa-bajnokság azonban nemcsak attól rossz, mert ezek a káros folyamatok megállíthatatlanul gyűrűznek be a sportágra. Rossz azért, mert a sportág megmentőjeként aposztrofált videóbíró sokadszor mond csődöt, rossz azért, 

mert egyes csapatok játékosai megint hullafáradtak,

rossz azért, mert egyes csapatok gyáva edzői olyan szintre emelték fel a kudarckerülést, amelyre még soha nem volt példa. Ennek élharcosa az angol szövetségi kapitány, Gareth Southgate, aki egy nézhetetlen Anglia-Svájc-negyeddöntő után azt meri mondani, hogy a csapata kiválóan küzdött, hogy a játékosai igazi hősök. Mit mondjanak azok a franciák, akik úgy mentek be a legjobb négy közé, hogy eddig egyetlen akciógólt sem lőttek, az eddigi 5 meccsen 3 gól áll a nevük mellett, abból kettő öngól, egy tizenegyes. Mi lehet a válaszuk az olaszoknak arra, hogy jöhetett ide minden idők egyik leggyengébb itáliai válogatottja, amely egy 98. percben szerzett gólnak köszönhette, hogy túlélte a csoportmeccseket? Milyen választ kapunk a nevetséges "Aranygenerációnak" nevezett belgáktól a szinte megmagyarázhatatlan teljesítményükre? Milyen Európa-bajnokság az, amelyen még mindig egy, előzetesen "senkit sem érdeklő" török-grúz meccs a legjobb? Miért van az, hogy azok a csapatok mutattak be eddig jó focit, amelyek semmilyen komoly céllal nem jöttek Németországba?

Eddig a Törökország-Grúzia-meccs volt az Eb legjobb mérkőzése
Fotó: NurPhoto via AFP 

Ha ezeket a kérdéseket feltennénk a VIP-páholyban tapsoló UEFA-vezéreknek, nem nagyon értenék, miről van szó. Megkockáztatjuk: azt sem értik, mi a probléma, hiszen 

ezeket a kérdésfelvetéseket csak néhány ostoba újságíró folyamatos akadékoskodásának tekintik.

A maguk szempontjából nekik van igazuk. Hiszen elég csak körbemutatniuk a zsúfolásig telt stadionok lelátóira. Elég nekik kiinteni a stadionok körül emelt szurkolói zónák felé. A futball mai egyetlen megmentője az, hogy az emberek még mindig megőrülnek a sportágért, hogy annyira ki vannak éhezve ezekre a meccsekre, ami szinte elképzelhetetlen. Olyan elvakult, már-már hitbéli ragaszkodás ez a semmihez, amelynek magyarázatát ez a cikk sem tudja megmondani. Ha az UEFA és a FIFA sorsolást rendezhet meg azért, hogy ki jusson be egyáltalán a meccsekre, ha a nézők ölik egymást a jegyekért, akkor ott - látszólag - minden rendben van.

Benne a hazugságspirálban

Ám aki ezt elhiszi, az magát ámítja és kerül be egy olyan hazugságspirálba, amelyből nehéz a kijövetel. Először is megint az angolok meccseit citálhatjuk, ahol 

a szurkolók már akkor felhördültek, ha Anglia abban a különleges kiváltságban részesült, hogy szögletet rúghatott.

Ez még viccnek is rossz a futball őshazájából érkezett drukkerektől, de ez a meztelen valóság. Mondhatnánk, hogy a stadionban ülő embereknek ezek szerint a kicsi is elég, de messze nem erről van csak szó. Hogy mennyire nem elég nekik a kicsi, azt az Anglia-Szlovénia-meccs utáni jelenetek bizonyították be, amikor a csoportelsőként végző, de minősíthetetlen teljesítményt nyújtó angolokat saját drukkereik dobálták meg söröspoharakkal. 

Angol drukkerek: kicsivel is beérik
Fotó: AFP / AFP/AFP or licensors

Nem örömükben tették, az biztos. A másik, hogy a stadionokban ülők egyre nagyobb része nem igazi szurkoló, hanem fociturista. Ez a megállapítás a kis országok drukkereire nem vonatkozik annyira, mint a nagyokéra. Az egyre drágább jegyeket egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, az igazi drukkerréteget szép lassan váltja fel az a tömeg, amelynek voltaképpen majdnem mindegy, mi zajlik a pályán. Mással aligha lehet megmagyarázni a francia, az olasz vagy a belga drukkerek birkatürelmét - ezek az emberek gyakorlatilag szó nélkül vették tudomásul csapatuk gyenge játékát vagy kiesését. 

A futballturista napközben a városban vedeli a sört és zabál, meg énekel, este a stadionban teszi meg ugyanezt. Készít ezer szelfit, az Instagramon és a Facebookon percenként jelzi, mekkora menőség már az, hogy ő ott van, más meg nincs. Ha az UEFA ezekre az emberekre gondol, valóban azt mondhatja, hogy nincs itt semmi látnivaló.

Paradox helyzet ez és a sport világában egyáltalán nem egyedülálló: a foci egyre unalmasabb, a játék egyre nézhetetlenebb, a jegyek egyre drágábbak, a tömeg egyre nagyobb. Ugyanez figyelhető meg a világ másik vezető sportágában, a Forma-1-ben is, ahol két és fél éve gyakorlatilag semmi sem történik (csak Max Verstappen nyer folyamatosan), mégis, soha nem látott érdeklődés övezi a futamokat. A futball már régen a milliárdosok játéka, olyan ez, mint a csillagok között folyamatosan keringő űrhajó, fedélzetén a sztárokkal, mi meg lentről nézünk felfelé, szent áhítattal. Miközben már azt is megkérdőjelezik, hogy van-e értelme a nemzeti válogatottak meccseinek. Hiszen az igazi pénz a klubfociban van, a nagy játékosok (és a kicsik is) onnan kapják a fizetésüket - ez az egész lassan csak nyűg és kolonc lesz a nyakukon. Ez maximálisan látszik sokak játékán.

Mit csinált az Eb-n eddig a multimillárdos Harry Kane?
Fotó: AFP 

Mit látunk most az Európa-bajnokságon? A nagycsapatoktól folyamatos hátrafelé játékot és állandó keresztpasszokat. Hosszú perceken keresztül megy az alibizés, a fetrengés, a színészkedés. Ettől is unalmas ez az Európa-bajnokság és lassan nézhetetlen is. Az öröm, a játék, a szórakozás és a szórakoztatás lassan eltűnik ebből a sportból. Kiveszett belőle. Kiölték belőle. 

A létszámemelés a focigyilkosok fő eszköze

Most már tényleg kimondható: 

az eszetlen létszámduzzasztás nem tesz jót a focinak.

Amikor az UEFA 16-ról, 24-re emelte az Európa-bajnokság résztvevőinek létszámát, voltak enyhe kritikák, de a 2016-os és 2021-es Eb viszonylagos magas színvonala elhalkította ezeket. Most viszont kimondható, hogy a 24-es létszámú Eb-k történetében ilyen alacsony színvonalú tornát még nem láttunk. Sőt, az is kimondható, hogy ez minden idők legrosszabb Európa-bajnoksága. Ezt sem hittük volna az első csoportkör után, amikor még voltak nézhető meccsek. Aztán mindezt a rendező ország vezető sportlapja, a Kicker újságírója is megemlíti, egyben azt is leírja, hogy ez a lebonyolítási rend megbukott, majd máris előáll a dermesztő megoldással: emeljék meg 32-re az Eb-n résztvevők számát. 

Aleksander Ceferin, az UEFA és Gianni Infantino, a FIFA elnöke. Majd ketten megbeszélik az újabb létszámemelést. Ők a focigyilkosok
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Ez azért veszélyes, mert ahogyan a FIFA egy pillanat alatt emelte meg 32-ről 48-ra a világbajnokságok résztvevőinek számát, úgy teheti meg ezt az UEFA is. Az Európa-bajnokság selejtezőire nevezett országok száma Európában 55 volt. Ebből jutna ki 32 csapat. 

Nagy képzelőerő kellene ahhoz, hogy a mostani 24 mellé odategyünk még nyolcat, hogy kijöjjön a 32-es létszám, de akkor próbáljuk meg:

• Norvégia
• Svédország
• Finnország
• Izland
• Görögország
• Írország
• Wales
• Montenegró

E felsorolásban olyan csapatokat tettünk ide, amelyek jártak már egy-egy Európa-bajnokságon vagy közel voltak a kijutáshoz. (A háború miatt kizárt oroszokat nem számoltuk ide, de az tény, hogy az ő csapatuknak normális esetben helye lenne az Eb-n.)

Nem szeretnénk a jós szerepében tetszelegni, de 

nem lennénk meglepve, ha hamarosan bekövetkezne az újabb létszámemelés.

Mert az tényleg abszurd helyzet, hogy egy csapat befejezi a csoportmeccseket, majd napokat vár arra, hogy a négy legjobb harmadik közé befér-e vagy sem. Ismerős a helyzet? Nem véletlenül, hiszen ez történt most a magyar válogatottal is Németországban. De ha mindez nem Szoboszlaiékkal történt volna, akkor is igaz lenne (amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a német sajtó is kifogásolta). Mi segít mindezen? A 32-re történő létszámemelés. Mert visszavinni 16-ra az Eb mezőnyét biztosan nem fogják.

Ha egy csapatnak 3 napot kell várnia arra, hogy továbbjut-e vagy sem, ott a lebonyolítás megbukott
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A díszpáholyban tapsoló futballgyilkosok számára azonban jól van ez így. Jól van az is, hogy a fontos kérdésekben továbbra is teljes az átláthatatlanság. Hazaküldenek egy rossz, csaló bírót? Tudd meg az újságból. A heréje felé mutogató angol játékost nem tiltják el, a Szürke Farkasok jelképét a gólörömébe belecsempésző török focistát igen. Nem is egy, hanem két meccsre. A közönség mellette áll és a török-holland meccsen ezrek mutatták ezt a jelet a lelátón. Itt már nem mertek közbeavatkozni, nem annyira bátor fiúk ők, csak a rendőrséggel állítják meg Berlinben a meccsre tartó felvonulást. Kérdések nincsenek, válaszok sem. Csak a füstös szobában meghozott döntések, az egysoros sajtóközlemények, meg a találgatások - utóbbiak maradnak meg nekünk, a szurkolóknak és mindenkinek, akit még érdekel ez az egész.

Nincsenek kérdések, nincsenek válaszok

Aztán majd vége lesz az Eb-nek, a kedélyek megnyugszanak, valahol majd megjelenik egy hosszú interjú az UEFA elnökével, aki elmondja: soha ilyen sikeres nem volt még ez a torna. 

Szoboszlai Dominik és az Eb botránybírója, Danny Makkelie a németek elleni csoportmérkőzésen
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Soha ennyi pénz nem folyt még be az UEFA kasszájába. Soha ennyi ember nem fizetett még azért, hogy ott legyenek a meccseken. Nézőcsúcsokat döntött minden meccs. Kérdések itt sincsenek, csak a búcsúzás langymeleg kézfogása, a kedvességként felszolgált ital vagy szendvics a "szerencsés kérdezőnek", majd Ceferin feláll, az ajtó becsukódik, s ahogy Danny Makkelie tette azt a magyar-német meccsen, képzeletben ő is továbbot int.

Készülhetünk a 2025-ös 32 csapatos klubvilágbajnokságra és a 2026-os, 48 csapatos világbajnokságra.