Egy futballmérkőzés megtekintéséhez ma már elengedhetetlen a lelátón a folyamatos ivászat. Az UEFA kiengedte a szellemet a palackból azzal, hogy engedélyezte a meccsek alatti féktelen és töménytelen mennyiségű alkoholfogyasztást. Mi ennek az eredménye?
Az, hogy a pálya egyes részei úgy néznek ki, mint egy nagy éjszakai buli utáni másnapos reggelen a kocsma vagy a fesztivál.
A szögletzászlók környéke tele van üres re-poharakkal (amelyek elvileg visszaválthatóak, azaz pénz járna értük), egy-egy gólöröm arról szól, hogy az előttünk szurkoló nyakába fél liter sört loccsantunk.
Egy finn újságíró szerint ez a labdarúgó-Európa-bajnokság legundorítóbb jelensége, amely ellen - úgy látszik - nincs mit tenni. Ki a felelős? - teszi fel a kérdést a cikkíró és rögtön meg is nevezi: az UEFA. Az Európai Labdarúgó Szövetség engedélyezte, hogy a stadionok lelátói olyanok legyenek, mint a kocsmák teraszai. Ki lehetne persze tiltani a sört a stadionból, csak akkor jönne a nagy baj. Nem csengetne tovább a kassza, a sörös szponzor benyújtaná a számlát, ki fizetné tovább a révészt?
Így aztán az UEFA a lehető legegyszerűbb megoldáshoz nyúl: félrenéz este, majd másnap reggel irtózatos összegű büntetéseket ró ki az egyes nemzeti szövetségekre.
Így alakul ki a win-win-win szituáció, azaz (majdnem) mindenki jól jár.
Ráadásul ez már nem csak viselkedésbeli kérdés. Számos szögletet elvégző játékost dobáltak már meg ezekkel a poharakkal. Így volt ez kedden este az Ausztria-Törökország-meccsen is. A portugál bíró nem tett mást, mint félrenézett, hiába reklamáltak az osztrákok.
Egykoron paradicsommal és banánnal dobálták meg a játékosokat, de a fejlődés határtalan: jöhetnek a re-poharak. Senki sem mondhatja, hogy nem figyelnek a környezetre.
Az Eb folytatódik. A sör folyik. A poharak repülnek. Éljen a disznókarnevál.