A Budapest Honvéd labdarúgócsapata hétfőn este hazai pályán, a Bozsik Arénában 1-0-ra kikapott a Szentlőrinc együttesétől. Ezzel a Honvéd az NB II-es bajnokság 15., vagyis kieső helyén maradt a bajnokság 1/3-ának végezetével.
Szikár mondatok ezek, de - meggyőződésünk szerint - egyetlen magyar futballszeretőt sem hagynak nyugodni. A Honvéd-drukkereket egészen biztosan nem, de azokat sem, akik nem feltétlenül elkötelezett hívei a kispesti klubnak. Mert a Honvéd név valamikor a magyar labdarúgás Aranykönyvének fejezeteit írta.
Ebben a csapatban focizott - a teljesség igénye nélkül - Puskás Ferenc, Bozsik József, Kocsis Lajos, Détári Lajos, Eszterházy Márton, Nagy Antal, Garaba Imre.
A Honvéd mindmáig az egyetlen magyar csapat, amely tétmérkőzésen nyerni tudott az olasz Internazionale otthonában - 1976-ban. A múlt dicső fejezeteinek lapozását itt és most felfüggesztjük, már csak azért is, mert ez az írás nem a dicső múltról, hanem a rettenetes jelenről fog szólni.
A Budapest Honvéd 2017 kora nyarán - óriási meglepetésre - megnyerte az NB I-es bajnokságot a Videoton előtt. A kispesti kispadon a magyar válogatott elenlegi szövetségi kapitánya, Marco Rossi ült, aki összesen 82 mérkőzésen irányíthatta a Honvédot. A XIX. kerületi egylet tehát - magyar szinten - csúcsra ért. A tulajdonost akkor Gerorge Hemingwaynak hívták.
Azt minden józanul gondolkodó ember tudhatta, hogy ez a siker egyszeri és megismételhetetlen volt.
Azt azonban senki sem sejtette, hogy 7 év alatt az a csapat, amely 2017-ben az egész magyar fociközeget elkápráztatta, közelebb kerül az NB III-hoz, mint a stabil NB I-es tagság megtartásához.
Nézzük akkor most azokat a sarokpontokat, amelyek a Honvéd zuhanásához vezettek.
A felsorolás jól mutatja a csapat és a klub hihetetlen zuhanását. De nem mutatja meg annyira jól, mint a most következő edzői lista. Azaz kik ültek a Honvéd kispadján a 2017-es bajnoki aranyérem megszerzése óta. (A nevek után a zárójelben lévő számok az edzők meccsszámait mutatják.)
Jól látszik, hogy a rengeteg edzőváltás ellenére sem tudott előrelépni a csapat.
Az is, hogy ebben a hatalmas jövés-menésben csak Pisont István és Supka Attila volt az a két edző, akiknek komoly kötődése volt a Honvéd csapatához.
Azt gondoljuk, hogy ez utóbbi a kulcsmondat: ennek a klubnak olyan edzőre lett volna (lenne) szüksége, aki nem ezer, hanem százezer szállal kötődik ehhez a csapathoz. Ám ez az elmúlt 7 évben ez szinte soha nem volt fontos a klubveztetésnek. Pisont István akkor sem maradhatott edző, amikor megnyerte a Magyar Kupát.
Látszatintészkedések persze akadtak: a tulajdonosok a régi Honvéd-játékosokat beterelték egy olyan tanácsadó testületbe, amelytől vagy soha nem kértek tanácsot vagy ha kértek, azokat nem tartották meg. Gyimesi László, a Honvéd egykori focistája így beszélt erről: „Az nem meglepetés, ami Kispesten történik" – mondta Gyimesi László. „Nálunk – nincs ebben túlzás – az egész csapattal nagy gond van. Pedig mi, egykori Honvéd-játékosok már többször felajánlottuk, hogy megpróbálunk segíteni. Csak üljenek már le velünk. Sosem került erre sor. Pedig nem kértünk pénzt, nem kértünk semmit. Nem edzőnek jelentkeztünk.
Havonta egyszer szerettünk volna beszélgetni a csapatról. Három éve ugyanaz a kérdés: milyen alapon választják ki az edzőket, a sportigazgatókat? Soha nem kaptunk erre választ."
A klub korábbi edzője, Supka Attila szerint a nyári tulajdonosváltásnak idővel meglesz a pozitív hozadéka, és a jelenlegi aggasztó helyzet ellenére a Honvédnak nem lesznek kiesési gondjai a szezonban.
"Azt gondolom, a tulajdonosváltással egy olyan ember került a klub élére Leisztinger Tamás személyében, aki a szívén viseli a futballt. Változni fog a helyzet, de persze nem az egyik pillanatról a másikra. Ennek a klubnak azért nem lesznek kiesési gondjai az NB II-ben. Most ugyan kieső helyen állnak, de szerintem így is meglesz a bennmaradás" - mondta a Debrecennel 2005-ben és 2006-ban is bajnoki címet nyerő edző, aki szerint a Honvéd problémái nem most kezdődtek.
"Elég messzire vissza kell menni az időben, ha a mostani vesszőfutás okait keressük. Hemingway úr távozása után a mi munkánkat is megköszönték, azóta egyfolytában csak zuhanórepülésben van a Honvéd. Utána már a kiesés fenyegette őket, aztán ezt három év alatt sikerült is elérniük. Nem volt megfelelő a tulajdonosi háttér, rossz döntések sorozata következett, aminek a következménye lett a kiesés.
Most elég későn jött a tulajdonosváltás, mert már a felkészülés is elkezdődött, nagyon változtatni nem lehetett. Szerintem kifejezetten rossz döntést hoztak Csertői Aurél elküldésével, vele ez a csapat jelenleg jobb pozícióban lenne" -
mondta Supka Attila, aki edzői pályafutása során három alkalommal irányította a Honvédot, amellyel 2007-ben kupagyőztes lett.
A 62 éves szakember szerint télen komoly változások következhetnek, amelyek meghatározhatják a folytatást és a csapat jövőjét.
"Jó szakmai munkával tudnának megmenekülni, fontos, hogy a téli időszakban hozzanak egy-két meghatározó játékost a csapathoz. Az együttes játékát nézve, szükség lenne erősítésre.
A téli időszak nagyon sok mindent meg fog határozni. Azon múlik minden, hogy a szakmai munka változik-e, és hogy kiket tudnak igazolni" -
zárta gondolatait Supka Attila.
Forduljunk most át akkor a jelenbe. Leisztinger Tamás tulajdonos idén nyáron vette át a csapatot. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, azonnal új szakmai stáb állt fel. A Honvéd-szurkolók számára szinte teljesen ismeretlen nevek bukkantak fel a semmiből.
Az ügyvezető Séllei Árpád lett, a sportigazgató Fórizs Sándor.
Az első intézkedéseik egyike az volt, hogy azonnal kirúgták a csapat akkori edzőjét, Csertői Aurélt. Ugyan Csertői sem ért el bombasztikus sikereket, de a 2023-24-es szezon második felében stabilizálni tudta a Honvéd teljesítményét, ez jelentette a bajnokságban a 8. helyet. Mire azonban igazán el tudott volna kezdeni dolgozni, kirúgták. Ráadásul úgy tették ezt, hogy nem is volt megállapodásuk az új edzővel, ezért kellett - pályafutása során másodszor - Djordje Kambernek megbízott edzőnek jönnie - 1 meccsre. Utána érkezett meg Laczkó Zsolt, aki akkor még Marco Rossi segítője volt a magyar válogatottnál.
Fórizs Sándorról sem lehetett sok mindent tudni, azt azonban egészen biztosan, hogy ő Leisztinger Tamás egyik bizalmi embere. Az NB I-ben soha nem játszott, Százhalombattán, Csepelen, Budafokon, Békéscsabán, Kecskeméten, Kaposvárott és Szegeden focizott alacsonyabb osztályú csapatokban. Külföldön rövid ideig a jugoszláv harmadosztályban és Finnországban, majd hosszú évekig az izlandi második-harmadik vonalban. Edzőként a BLASZ I-es Vízműveknél töltött fél évet, majd a Diósgyőr női csapatánál ötöt.
A női futball nagy szerelmese, ezt már a Honvéd-szurkolók is tudják. UEFA A-diplomája van, tehát járt edzőképzésre.
A tulajdonosváltás óta a Honvéd külső kommunikációját is furcsa dolgok övezik. Információink szerint az új vezetés nem tartott igényt a régi kommunikációs csapat munkájára, így őket is kirúgták. Innentől fogva minden elcsendesedett. A Honvéd-szurkolók döbbenten vették tudomásul, hogy miközben az NB II-ben vergődő együttesről nem vagy alig kapnak híreket, addig a klub női csapatának hírei elfoglalták a közösségi média felületeit. (Minden tiszteletünk a Honvéd női csapatáé, de ez a történet nem róluk szól.)
A klubvezetésben is érezhették, hogy ez sokáig így nem mehet, mert hosszas hallgatás után a múlt héten Séllei Árpád ügyvezető adott egy semmitmondó, lózungokkal teli interjút a csakfoci.hu oldalnak. Ebben az interjúban olyan klasszikusokkal lepte meg a nagyközönséget, mint a "Mély gödörből kell a klubot kimozdítani, rengeteget dolgoztunk, dolgozunk és még nem is látjuk a végét" mondat. Vagy ez: "Hosszú hónapokon át zajlottak a tárgyalások, volt, hogy el is akadtak, de végül aláírtak a felek, jó kézbe került a Honvéd. Érnek minket meglepetések, de ezeket is megoldjuk." Esetleg ez: "A legfontosabb volt, hogy a fejekben változást érjünk el, mindenki a legjobb tudása szerint dolgozzon"
Engedelmükkel a további idézetektől megkímélnénk az olvasót. Már csak azért is, mert ezeket a bombasztikus közhelyeket bárki elsüthette volna, ehhez nem kell Honvéd-sportigazgatónak lenni.
A végén Séllei még leszögezte, hogy a Honvéd biztosan nem fog kiesni.
Ha ő mondja, akkor az egészen biztosan így lesz. Csak azt felejti el, hogy ennek a csapatnak nem az lenne a célja, hogy ne zuhanjon le az NB III-ba, hanem az, hogy visszajusson az NB I-be és ott meghatározó csapat legyen.
Egészen hihetetlen, ahogy ezek a drukkerek kitartanak. Hétfőn, a Szentlőrinc ellen, amíg 0-0 volt az állás, végig énekelték, biztatták a csapatot. Csak akkor szakadt el a cérna, amikor a baranyai csapat megszerezte a meccs egyetlen, egyben győztes gólját. Akkor tényleg jöttek az idézhetetlen rigmusok.
Mindez attól a tábortól, amely tényleg a végsőkig kitart a csapat mellett.
Erre csak egy jellemző adalék: az NB II-es idegenbeli mérkőzésekre az összes klubot figyelembe véve a Honvéd-szurkolók utaznak el a legnagyobb számban.
Teszik ezt annak ellenére, hogy a csapat tényleg borzalmasan szerepel a másodosztályban. Ha valakik, akkor ők igazán megérdemelnék, hogy jobb csapata legyen a Honvédnak.
A Honvéd játékát elnézve az egészen biztosan látszik, hogy a csapat játékosainak önbizalma - nyilván a sorozatos vereségek hatására - a nulla felé konvergál. Séllei Árpád arra is utalt, hogy majd a téli szünetben jönnek az erősítések. Arra a kérdésre, hogy ezt miért nem a tulajdonosváltás után, a nyáron tették meg, Séllei így felelt: "Megerősítettük a keretet. érkezett Pauljevic, Medgyes, Ene, Bévárdi, Kesztyűs, Sigér, Csilus, Hangya, Farkas, Szamosi, Rácz."
Veretes névsor, annyi szent. Hogy aztán ezzel az állománnyal (és a meglévővel) sikerül-e a magasztos célok teljesítése, azt nem tudjuk, de talán nem haragszanak meg ránk, ha leírjuk, hogy vannak kétségeink.
Laczkó Zsolt a fiatal magyar edzők egyike. Hogy meddig maradhat a Honvéd edzője, azt senki sem tudja (a legnagyobb valószínűséggel minden nap úgy ébredhet, hogy ez a nap az utolsó, amikor a Honvéd mestere lehet), de elnézve ennek a csapatnak az állapotát, majdnem teljesen mindegy, ki ül most a Honvéd kispadján.
Laczkó pár nappal ezelőtt hosszabb interjút adott az M4 Sportnak. Ebben is gyönyörű közhelyek hangzottak el. "Most tanulok a legtöbbet. A nehéz időszakban lehet igazán látni, hogy ki áll melletted. Hat vagy hét hét alatt többet tanultam, mint valaha."
Ezeknek a mondatoknak a citálását is abbahagyjuk, már csak azért is, mert semmi értelmük nincsen és erre a szurkolók sem kiváncsiak. Az 54 perces (!) interjút végighallgatva nem sok olyan gondolatot bányásztunk ki, ami megnyugtató lehet a szimpatizánsok számára. "Egyetértek a szurkolókkal, hiszen ennek a klubnak nagyon régóta nincs komoly eredménye. A Honvédnak nem az NB II-ben, hanem az NB I-ben kellene szerepelni. Jelen pillanatban nekünk kell teljesíteni, de türelmet kérünk. Jelen pillanatban csak ennyit tudok mondani."
Laczkó annyit tett még ehhez hozzá, hogyha szükséges, akkor szombaton és vasárnap is edzeni fognak a siker érdekében.
Cikkünk végére hagytuk a legfontosabb kérdést: mi a célja a tulajdonosoknak a Honvéd csapatával? A valós célja persze.
Mert az események valójában azt mutatják, hogyha nem lesz gyökeres változás, akkor ez a csapat az ebek harmincadjára jut.
Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy ez ezzel a patinás klubbal nem történhet meg.