Mikor és hogyan fogalmazódott meg önben a képernyőre, az M4 Sportra való visszatérés gondolata?
Ez az egész teljesen tudatosan megtervezett dolog volt. Eredetileg az idei nyári olimpiai játékokra jöttem volna vissza a budapesti stúdióba – tehát nem utaztam volna ki Japánba. Aztán a koronavírus-járvány miatt elmaradtak az ötkarikás játékok, ezzel pedig egy kis időt nyertem. A visszatérésem amúgy fokozatos lesz.
Elsőként augusztus 14-én, pénteken este láthatnak a nézők az MTK–Ferencváros NB I-es bajnoki labdarúgó-mérkőzés előtt és alatt.
Pontosan milyen feladatok várnak önre a visszatérés után?
Az M4 Sport a most induló NB I-es bajnokságban minden pénteken este is műsorára tűz egy-egy bajnoki mérkőzést. Ez lesz a „Péntek esti foci" című műsor. A közvetítés előtt egyórás felvezető műsorban elemezzük az adott forduló mérkőzéseit, az esélyeket.
Ennek az élő adásnak leszek a műsorvezetője, és a meccs alatt is ott maradok a stúdióban. Aztán egy másik hétvégi mérkőzésen – általában a rangadókon – visszatérek a pálya szélére riporternek.
Ezt a munkát amúgy nagyon szeretem. Ezek lesznek az állandó feladataim a képernyőn.
Úgy tudjuk, hogy nemcsak a tévében lehet önt látni, hanem az M4Sport.hu oldalán is jelentkezik majd egy állandó műsorral.
Egészen pontosan egy podcast-adással, amelyet Hajdú B. István kollégámmal együtt készítünk el. Ez teljesen más műfaj, hiszen a podcast voltaképpen egy interneten sugárzott rádióműsor. Sokkal nagyobb szabadságot ad, nem kell annyira fegyelmezetten viselkedni, mint a tévében egy élő adásban.
A műsor a labdarúgásról szól, Hajdú B. Pistivel pedig egészen biztosan nagyon könnyű lesz együtt dolgozni.
Egyrészt sok közös munkánk volt már, másrészt ő bárhol és bármennyit képes beszélni a fociról. Ezeket a húszperces adásokat az M4Sport.hu weboldalán és az ismert megosztóoldalakon lehet majd meghallgatni péntekenként. Nagyon várom ezt a feladatot is.
Női labdarúgó-mérkőzést is közvetít majd? Hiszen korábban ezt a munkát is végezte.
Igen, a női foci a szívem csücske, a tervek szerint a női meccsek közvetítéséhez is visszatérek.
Mennyire várja a visszatérést? Van önben izgalom, drukk?
Várom és izgatott is vagyok. Még akkor is, ha a korábbi évek során kialakult egyfajta rutin, ami a mindennapi munkámat jellemezte.
Ugyanakkor több mint egy éve nem voltam képernyőn. Ez egy hosszú kihagyás.
A stúdióban zajló munkában, az élőadások alatt mindig ott kell lenni fejben, ezeket nem lehet rutinból csinálni. Jó értelemben véve van meg bennem az izgatottság. Ez a munkamennyiség kezdetben elegendő lesz, mert, ahogy említettem, a visszatérésemben a fokozatosságot tartottuk szem előtt.
Amíg a gyermekével otthon volt, mennyire hiányzott önnek a munka?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Maga a munka a legelején nem hiányzott, hiszen átkerült a fókusz a gyermekemre, az ő nevelésére.
Nekem is szükségem volt erre az időszakra, mert a kislányom megszületése előtt kiemelt szerepet töltött be az életemben a munka.
Nem ártott egy kis lecsendesedés, megnyugvás, amit aztán a lányom születése teljesen felborított – a szó jó értelmében véve persze.
Mit vár a visszatérése kapcsán a legjobban?
Most szinte mindent. A stúdiómunkát, a pályaszéli interjúkat, a kollégákkal való közös alkotást. Fontos lesz, hogy megtaláljam a munka és a család közötti egyensúlyt. Engem a munka fel tud tölteni.
Remélem, jó hatással lesz rám, ennyi munkamennyiséggel nem érzem azt, hogy elvenném a kicsitől az időt.
A férjem teljes mértékben támogatja a visszatérésemet. A gyerekfelügyeletet is sikerült tökéletesen megszerveznünk, összehangolnunk.
Amíg otthon voltam, a pici mellett kevesebb sporteseményt követtem, de ez sem baj. Amikor leültem a tévé elé, szurkolóként tudtam viselkedni, amire korábban nem volt példa.
Azt is élveztem, hogy személyesen kint lehettem egy-egy sporteseményen csak nézőként.
Legyen ez a vízilabda Európa-bajnokság, vagy a pólósok Magyar Kupa-sorozata. De ott voltam a Groupama Arénában, amikor a magyar labdarúgó-válogatott az Eb-selejtezőn legyőzte Wales válogatottját. Ezek felemelőek voltak a számomra.
Beviszi magával a kislányát a stúdióba?
Nem tervezek ilyet. Már csak azért sem, mert alapvetően este fogok dolgozni, a picinek pedig megvan az a napirendje, amelyet nem szeretnénk felborítani.
A kislányom amúgy sem néz tévét itthon.
Volt már velem bent a tévében, de csak rövid időre, amikor egy-egy alkalommal meglátogattam a szerkesztőséget. Nem baj, ha szokja a sportos közeget. Viszont abban is biztos vagyok, hogy sem neki, sem nekem nem lenne jó, ha csak távolról néznénk egymást a stúdióban.
Mennyire változtatta meg az életét a koronavírus-járvány és a sport leállása?
Nem forgatta fel fenekestül a mindennapjaimat a vírus, mert amúgy is itthon voltam a kislányommal. De a családtagokkal természetesen kevesebbet tudtunk találkozni, amit nehéz volt megélni, mert a kislányom is nagyon igényelte volna. Láttam, hogy a világjárvány ideje alatt mennyire nehéz dolga volt azoknak a kollégáimnak, akik akkor is dolgoztak.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy valójában mi a fontos az életben? Meg kellett állni, és fel kellett tenni ezt a kérdést. A válasz pedig azonnal jött: nem a sport, hanem az emberek egészsége, jövője, megélhetése.
Ilyenkor sok minden háttérbe szorul. De a vége mindig az lett a gondolkodásnak, hogy elindultak idehaza a futballmeccsek, kezdetben zárt kapuk mögött. Akkor a hangulat sem volt az igazi. Aztán, ahogy a nézők visszatértek, egyszerre minden más lett. Azt érzékeltem, hogy a sport mégis nagyon fontos volt mindenkinek.
Milyen szakmai álmai vannak a közeljövőben?
Lépésről lépésre szeretnék haladni. Nem nagyon szeretnék előre tekinteni. Vissza kell rázódnom ebbe az életformába, ez most az elsődleges feladatom. Aztán, ha jönnek a nagyobb sportesemények, akkor természetesen azok is fókuszba kerülnek.