A sportoló – aki korábban teniszezett, később sportpszichológusként dolgozott az érdi női kézilabdázók mellett, Tihanyban szenvedett tragikus balesetet. Halála óta édesapja, Borsos Attila - aki az 1992-es barcelonai olimpián tagja volt a 7. helyen végzett magyar férfi válogatottnak - először beszélt a sajtónak.
Nem tudok, és nem is akarok arról az estéről beszélni. Elvesztettük a fiunkat, és bármi is történt ott, Tihanyban, már nem kapjuk vissza őt.
A feleségemmel próbáljuk túlélni mindazt, ami történt. Élnünk kell, mert van egy másik gyerekünk. Élnünk és dolgoznunk. Nekem a kézilabda mindig is sokat jelentett és jelent a családom mellett, szerencsére most is megvan a lehetőségem, hogy imádott sportágammal foglalkozzak. Mondják, hogy az idő, a múló idő majd segít, de én nem hiszek ebben. A mi fájdalmunk nem csitul, sem most, sem évek múltán,
ezt a veszteséget egyszerűen nem lehet feldolgozni"
– mondta dr. Borsos Attila világbajnoki hatodik, olimpiai hetedik helyezett kézilabdázó, Olivér édesapja.
Borsos Olivér igazi sportcsaládba született 1990-ben, nemcsak az apja, édesanyja, Szabó Edina is kiváló kézilabdázó volt, a Spartacus klasszisa. 65 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban. Két sportember gyászolja tehetséges gyermekét.
Borsos Attila hozzátette, hogy a család összetart, és az a célja, hogy Olivér elképzeléseit továbbvigyék.
Emiatt létrehozták a Borsos Olivér Alapítványt, egy olyan mentorprogramot, ami segítséget nyújt a rászoruló tehetségeknek.
"Hiszem, hogy a fiunk útja a halálával nem ért véget. Egyszerűen nem érhetett véget" - mondta az édesapa.