Mika Häkkinen: Michael Schumacher volt a legnagyobb ellenfelem

2018-ban lesz húsz éve annak, hogy Mika Häkkinen megnyerte első Formula–1-es világbajnoki címét. A finnt a mai napig a világ legjobb és leggyorsabb autóversenyzői között tartják számon. Az ötvenéves Mika Häkkinen ma is rendkívül elfoglalt. Több mint hatéves személyes ismeretségünk ellenére is hónapokig húzódó egyeztetés után sikerült csak összehoznunk az interjút. Úgy tűnik, hogy még mindig a másodpercek fogságában él. Percre pontosan érkezett az egyik legszebb monacói szálloda halljába. Exkluzív interjú a kétszeres Formula-1-es világbajnokkal Monacóból.

Mivel ezt az interjút 2017 tavaszán kezdtük el egyeztetni, nyugodtan elmondhatom, hogy férfire még életemben nem vártam ilyen hosszú ideig. Már nem aktív sportoló, mégis ennyire elfoglalt?
Tény, hogy nagyon sűrűek a napjaim. Több nagyszerű céggel is, így például az UBS-szel, a Johnnie Walkerrel, az Unibettel, vagy a Nokian Tyresszel is együtt dolgozom.

Nincs egy éve, hogy nagyköveti státuszban visszatértem a McLarenhez.

Feladatkörömet Zak Brown csapatvezetővel, a marketingcsapattal és természetesen a cég partnereivel együtt rendkívül büszkén látom el. Tudja, 130 Formula–1-es nagydíjon vettem részt a McLaren színeiben, így nyugodtan mondhatom, hogy a sportágon belül ez a csapat az otthonom.

Häkkinen második világbajnoki címét ünnepli a McLaren-Mercedesszel Suzukában, 1999-ben Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Csodás emlékeket őrzök, személyesen ismerem a dolgozókat, tudom, hogy működik a csapat, hogyan lettünk győztesek.

Az elmúlt pár év nem volt könnyű számukra, de értük dobog a szívem. Hiszek benne, hogy nemsokára újra az elsők között lesznek, és ezen az úton én is segíteni szeretném őket.

Hét évembe telt megnyerni az első nagydíjamat, olyan rengeteg idő ez, és annyi minden történt velünk ez alatt a hét év alatt. Az emberek pedig szeretik meghallgatni a történetemet, ami azt bizonyítja, hogy ahogy az üzletben, úgy az élet más területén sem lehetünk mindig vagy azonnal sikeresek. Elbukunk, majd újra, és újra felállunk, hogy másnap egymást buzdítva, motiválva szálljunk ismét harcba. Imádom ezt csinálni.

Így már érthető, miért nincs sok szabadideje...
Pedig még nem meséltem a legújabb missziómról, amin már két éve dolgozunk. Az iNZDR App közösségi média igazából éppen most indult útjára. Ez az első olyan reklámmentes közösségi felület, ahol a sztárok valóban elérhető közelségbe kerülhetnek a rajongóikkal.

Häkkinen több vállalat utazó nagyköveteként járja a világot, véleményére még ma is sokan kiváncsiak Forrás: ImagineChina/Weng Lei

Természetesen a versenyek, vagy a legkülönfélébb események is könnyedén nyomon követhetővé válnak, megkönnyítve például az adománygyűjtést. Mondhatnám azt is, hogy egy különleges platform a 21. századi fan klubok számára.

Én, aki pár éve még nem hittem ebben az internetes világban, rájöttem, hogy csak azok lehetnek igazán sikeresek, akik tanulni akarnak.

Mi értelme van, hogy saját magadról töltesz fel fényképeket egy-egy oldalra, amikor sokkal jobb lenne tényleges tartalmat nyújtani?

Hogyan jött rá arra, hogy a közösségi médiában töltött idő nem feltétlenül haszontalan tevékenység?
Öt különböző életkorú gyerek édesapja vagyok. Naponta látom a fejlődésüket és a szenvedélyt bennük a tanulásra, csodálatos szemlélni őket. Nagyon gyorsan tanulnak, és mindig többet akarnak megtudni a világról. Nekik köszönhetően láttam be, hogy egy-egy közösségi médiaoldal is kitűnő eszköze lehet ennek a folyamatnak, a mi esetünkben, például a szurkolók szemszögéből nézve. Egy gyereknek rengeteg dolgot taníthat meg az iskolai tankönyv, de ha felnövünk, már másra van szükségünk, az életből vett valós tapasztalatokból okulhatunk, például abból, hogyan lettem én F1-es pilóta.

Häkkinen és a McLaren fölényesen kezdte az 1998-as idényt, Brazíliában egy teljes percet adott a 3. helyezett Michael Schumachernek Forrás: AFP/Antonio Scorza

Persze, nem lehet mindenki autóversenyző, de más tapasztalatai segítségével könnyebben és gyorsabban fejlődhetünk, az élet bármely területén is indulunk el.

Nem tudok betelni azzal a lenyűgöző gondolattal, hogy én csak egy vagyok abból a sok millióból, aki ily módon megoszthatja a saját történetét, a sikerhez vezető kemény munka titkait. Ez gyakran hosszú és rögös, lépésről-lépésre végrehajtható folyamat.

Igaz az, hogy a Formula–1-es pilóták egészségmegőrzésével is foglalkozik?
Igen. Ez a történet 1997-ben kezdődött, és ma a versenyzők nyolcvan százalékáról a mi cégünk gondoskodik.

Tehát több mint húsz éve gyűjtjük a különféle tudományos adatokat a legjobbakról.

Arról, hogyan működnek, miben mások, mire van szükségük ahhoz, hogy jobbak és folyamatosan sikeresek legyenek. Kiváló orvosokkal együttműködve a világ legtökéletesebb programját sikerült kidolgoznunk, amit most hozzáférhetővé tettünk mindenki, így például a világot vezető üzletemberek számára. Ezek az emberek szinte egész életükben úton vannak, a reptérről tárgyalásra, sajtótájékoztatókra rohannak, ahol fontos, gyors és precíz döntéseket kell hozniuk. Az állandó nyomás ellenére nemcsak mentálisan és fizikailag, de pszichésen is tökéletes állapotban kell lenniük. Nem küzdhetnek étkezési vagy alvászavarral, ahogy az autóversenyzők sem.

Még valami?
Igen, van. Egy luxusutazásokkal foglalkozó üzletben is érdekelt vagyok, pár napja utazott velünk világ legjobb krikettjátékosa, de popsztárok, szupermodellek, színészek és más vezetők is szívesen választják az Észak-Finnországban található cégünket. Az volt a célom, hogy az utasaink visszatérő vendégek legyenek, és mondhatom, nagyon sikeresen működünk.

Marad ideje bármiféle hobbira? Legutóbb egy labdarúgó-mérkőzésen futottunk össze, ahol a monacói csapat színeiben lépett pályára. Hobbija a foci?
Ó, nem, csak azért játszottam, mert adományokat gyűjtöttünk. Élvezem a munkámat, ahogy a versenyzést is élveztem. Az aktív versenyzői korszak lezárása utáni feladataim elvégzése sem okoz problémát. De elmondhatjuk, hogy a legfőbb szabadidős tevékenységem az evés. Igaz, borzasztó szakács vagyok.

Eddie Irvine (jobbra) lépett elő Häkkinen fő riválisává 1999-ben, miután Michael Schumacher lábát törte a Brit Nagydíjon Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Talán ezért van az is, hogy folyamatosan aktív vagyok, muszáj energiát égetnem.

Az idő múlásával egyre jobban odafigyelek magamra, a családdal már idén is voltunk síelni, a barátokkal pedig néha bringára pattanunk.

Ehhez az örökmozgó léthez az is hozzátartozik, hogy szeretem az emberek társaságát, és szeretek örömöt szerezni a szurkolóknak azzal, hogy kiosztok pár aláírást vagy fotót. Az életem fontos része, hogy másokat boldoggá tegyek.

Hogyan lett a kis Mika Häkkinenből kétszeres világbajnok? Volt a családjában, aki példát mutatott?
Nem. Édesapám elektroműszerészként dolgozott, mellette taxizott, édesanyám titkárnő volt. Gyerekként szinte a létező összes sportot kipróbáltam a jégkorongtól a labdarúgásig, de mindenben lassúnak bizonyultam.

Akkor döntöttem el, hogy kell alám egy motor.

Ekkor érkeztem meg a természetes környezetembe, a siker lehetősége pedig még jobban motivált. Szerelem volt ez első látásra, de a családnak nagy áldozatokat kellett hoznia, hogy támogatni tudjanak.

Häkkinen kétszer tudott nyerni a Hungaroringen, először 1999-ben, amikor finn szurkolói alatt roskadoztak a lelátók Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Az autósport nem olcsó mulatság, így mi nem mentünk nyaralni, nem kaptam új ruhákat.

Gyakran ma is ez a hosszú, néha gyötrelmes út vezet a sikerhez.

Nekem mindenképpen megérte. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen messzire jutottam. Biztos vagyok abban, hogy a legjobb sportágat választottam magamnak.

Mindez akkor sem ingott meg önben, amikor az 1995-ös Ausztrál GP edzésén balesetet szenvedett?
Nem, mert technikai probléma okozta azt szörnyű ütközést, aminek következtében komoly koponyasérülést szenvedtem.

Kómába estem, hetekig kórházban kellett maradnom. Nem volt könnyű feldolgozni azt a balestet. El kellett gondolkodnom, merre menjek tovább.

Fiatal voltam, hajtott a győzni akarás. Világbajnok akartam lenni. Ha most visszanézek, úgy érzem, hogy a rettenetes baleset után új életet kezdtem. Az állandó rohanásnak megálljt parancsoltam, és ez a „második életem" új esélyt adott.

Gyakorlatilag újra meg kellett tanulnom élni. Abban nem hiszek, hogy az életben csak egyetlen helyes út létezik, abban viszont igen, hogy a nyugodtabb ösvényt kell választanunk. A legfontosabb, hogy boldogok, elégedettek és egészségesek legyünk.

Ez örökre elkísér, azóta minden napot jobban értékelek, reggelente széles vigyorral ugrok ki az ágyból, miközben a gyerekeim gyakran értetlenkedve néznek. Biztos, hogy mindez szerencse kérdése is.

Pozitív mentalitással születtem, és hálás vagyok, hogy így és itt élhetek a családommal. Viszont nagyon megdolgoztam ezért. Itt kanyarodnék vissza az élethosszig tartó tanulás fontosságára. Minden nap arra törekszem, hogy másnap még jobb legyen nekem, ez sokszor mosolyt csal az arcomra.

A baleset

Az 1995-ös Formula-1-es világbajnokság utolsó futamát az ausztráliai Adelaide-ben rendezték meg. A pénteki edzésen az első hivatalos gyors körben Mika Häkkinen elveszítette az uralmát a versenyautója felett. A gép előbb megpördült, majd a kerékvetőn megdobódva közel 200 km/h-s sebességgel a pályát övező gumifalnak vágódott. A finn pilóta elveszítette az eszméletét. Légzési nehézségei voltak és súlyos fejsérülést szenvedett, ezért azonnali gégemetszést kellett rajta végrehajtani. A balesetet szenvedett finnt mintegy húsz percig a pálya mellett kezelték, majd a helyi kórház intenzív osztályára szállították. Életműködését kezdetben gépekkel tartották fent, de – szinte a csodával határos módon – egy nap múlva Mika Häkkinen magához tért. A szakemberek megállapították, hogy a csaknem végzetes ütközést egy defekt okozta, mert a 8-as számú McLaren gép bal hátsó abroncsának futófelületén egy hosszabb vágást fedeztek fel. Később megállapították, hogy a finn pilóta a pályán valamilyen törmelékre, vagy idegen tárgyra hajtott rá, aminek következtében a kocsi bal hátsó kerekében csökkent a légnyomás.

A minap volt négy éve annak, hogy Michael Schumacher síbalesetet szenvedett. Ő nem kapta meg ezt a második esélyt az életre. Hogyan emlékszik vissza rá, a nagy riválisára?
Rengeteg fantasztikus és kemény ellenféllel hozott össze a sors. Olyanokkal, akikkel tized- vagy századmásodpercekért harcoltunk. Elég, ha csak a csapattársaimra gondolok: Ayrton Senna, Nigel Mansell, Martin Brundle, Johnny Herbert, David Coulthard. Elképesztő névsor, nem?

Ami pedig Schumachert illeti, ő volt a legnagyobb ellenfelem.

Michael Schumacher volt a legnagyobb ellenfelem - mondja Häkkinen. Abban a négy évben, amikor ők vezethették a mezőny legjobb autóit, kétszer a finn és kétszer a német nyerte a vb-címet Forrás: AFP/Daniel Garcia

Amikor még mindketten aktívak voltunk az élet minden területén ellenfélnek számított, így a barátság szóba se jöhetett közöttünk. Viszont kölcsönösen tiszteltük egymást.

Más élethelyzetben talán közel kerülhettünk volna egymáshoz, ahogyan David Coultharddal is történt. Daviddel a karrierünk alatt kemény fizikai és pszichikai verseny folyt. Mióta mindketten kiszálltunk az autóból a viszonyunk átalakult, megszelídült. Csak azt sajnálom, hogy semmi időnk nincs összejárni, haverkodni. Coulthard nagyszerű ember, remek üzletember, ő is rengeteget dolgozik.

Amikor legutóbb vezetni láttam, egy fekete Mercedes Vito kisbusz volánja mögé ugrott be, miközben a következőket mondta: értsétek meg, öt gyerekem van. Mit vezet most?
Megvan az a Vito, ahogy az öt gyerek is. Nézze meg ezt! – és a telefonján egy hófehér tetős fekete csodát mutat. Ez egy 1965-ös Ford Galaxy. Csodálatos, ugye? Egy finnországi nyaralás során szerettem bele ebbe a kabrióba.

Mika Häkkinen (balra) és az interjú készítője, Fördős Nóra Monte-Carlóban Forrás: Fördős Nóra

Ezentúl egy meseszép McLaren P1 is áll a garázsomban. Még mindig szeretek vezetni. A közúton is koncentrálok arra, amit csinálok. Nem hiányzik az adrenalin, mert azt megkapom az üzleti döntéseim során. Okos kollégákkal közösen hozok nagy döntéseket. Ez anno ugyanígy ment a száguldó cirkusz világában is.

Ha visszagondol a Formula–1-es pályafutására, van-e valami, amit másképpen csinálna?
Biztosan akad ilyen, de a két világbajnoki címmel elégedett vagyok. Nem lehet mindig minden tökéletes, és nem kaphatunk meg mindent az életben. 1998-ban tizennégy pontos előnnyel nyertem meg a vb-t Michael Schumacher előtt.

Egy vb-címet megtartani mindig sokkal nehezebb, mint megnyerni azt. 1999-ben Eddie Irvine előtt lettem összetett világbajnok.

"Egy vb-címet megtartani mindig sokkal nehezebb, mint megszerezni" Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Abban az évben mindössze két pont döntött a javamra az összetett versenyben. Minden az utolsó futamon, a Japán Nagydíjon dőlt el. Irvine a zárófutamra négy pont előnnyel érkezett, aztán mégis én nyertem Szuzukában, és újra világbajnok lettem.

Hogyan és hol látja magát tíz év múlva?
Sikeres üzletembernek, büszke apának egy erős és boldog családban. Figyelem a gyermekeimet, Hugo már 17 éves, és nemrég abbahagyta a gokartozást. Ez a saját döntése volt. De nem bánnám, ha a valamelyikük a nyomdokaimba lépne.

"Az autóversenyzés az egyik legmagányosabb sport a világon" Forrás: DPA/AFP/Oliver Multhaup

Tudom, hogy milyen nehéz ez. Nem lenne teljes gyerekkoruk. Egyéb lemondásokkal is járna, ha ezt az utat választanák. Az autóversenyzés az egyik legmagányosabb sport a világon.

Velük töltötte az ünnepeket?
Természetesen, de ne képzeljen nagy felhajtást. Csehországban karácsonyoztunk az egész családdal [Häkkinen felesége onnan származik - a szerk.], szilveszterre pedig hazautaztunk Finnországba.

Mi vár önre 2018-ban?
Természetesen az üzleti világ. Nem vagyok munkamániás, nagyon vártam az ünnepek nyugalmát. A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok – az én ajándékaimat leszámítva.