Van egy külön kis helyiség otthon, ahol a ralis dolgaimat tartom, és abban van egy táska, amiben a versenyekre viszem a felszerelésemet. Évek óta szokásom, hogy az esemény előtt egy héttel már elkezdem kikészíteni, amit az adott versenyre viszek, majd ha minden megvan, akkor bepakolom őket ebbe a táskába, és irány a pálya!
A feleségem mindig mosolyog rajtam, mert a családi nyaralásokra nem készülök ilyen precizitással, de ez része annak a mentális ráhangolódásnak, ami szükséges ahhoz, hogy a versenyautóban tökéletesen tudjak koncentrálni.
Most viszont ez a felkészülés más volt, mint az eddigiek, és bizonyos tekintetben a készülődés békés pillanataiban döbbentem rá, hogy valóban új fejezet kezdődik.
Az első különbség, hogy most nem autóval megyünk, hanem repülővel. Másképp kellett pakolni, mást kell vinni, előre kell gondolkodni, hiszen a sisak, és a ruházat egy része már rég úton vannak a versenyautóval együtt az Atlanti-óceán közepén lévő Azori-szigetekre.
Vagyis nem bepattanok az autóba, és elautózom Egerig vagy Miskolcig
- ahol épp a szezonnyitó van -, mint régen, hanem mások a léptékek. Minden tekintetben.
Az elmúlt hónapok folyamatos munkával teltek. Az eddig megszokott arány a saját cég működtetése és a versenyzés között sokszor megfordult, és már-már főállású autóversenyzőként szerveztem a mindennapokat. Erre nagyon büszke vagyok! A MOL-nak, és a többi támogatónknak köszönhetően, egy jól szervezett hazai csapatból az elmúlt hónapokban nemzetközi szintű alakulattá fejlődtünk.
Vasárnap reggel pedig úgy indultam el otthonról, hogy tudtam, az előkészületek terén mindent elvégeztünk, jöhet a versenyzés.
Mindenki emlékszik rá, mikor ült először repülőn, és bizonyos tekintetben nekem is egy olyan első ez, amire örökké emlékezni fogok.
Most először repültünk egy versenyre.
A reptéren a kis csapatunk minden tagja ugyanezt érezte, izgatottan vártuk az indulást. Ramón, a navigátorom pedig büszkén mesélte, hogy felszedett két kilót, beérett az a munka, amit ő is elkezdett tavaly Matics Zsolttal a Fit4race programban. Ilyen szintű fizikai felkészülés a pilótáknál bevett szokás, a navigátorok esetében kuriózum, de hát
ezért is csaptunk annak idején egymás tenyerébe, mert tudtuk, rajtunk nem fog múlni, hogy elérjük a céljainkat.
A repülőút első szakaszában mindenki a gondolataiba merült, az én fejemben pedig egy szó körvonalazódott: bizalom. Kölcsönös a bizalom Ramónnal,
én abban bízom, hogy ő jó időben el fogja mondani az itinert, ő pedig bízik bennem, hogy valóban be fogok fordulni abba a jobb kettő tempóba amit ő mond nekem,
és nem pottyanunk le a vulkán oldalán a szakadékba. Bizalom a MOL-lal, mellyel már két éve együtt dolgozunk, de most tovább erősödött ez a kapcsolat, és a magyar fejlesztésű MOL Racing Fuel RST üzemanyag nagykövetei leszünk, amivel Magyarországon már évek óta sikeresen szerepelünk.
Bizalom a BRR Team részéről, melynek tagjai hisznek bennem, én pedig tudom, hogy egy tökéletes SKODA Fabia R5-tel és megfelelő szervizháttérrel érkeznek a versenyre úgy, ahogy ezt eddig is tették.
A kapcsolatunk olyan szintre jutott az elmúlt hat évben, hogy a németországi teszten nemhogy egy Azori-ralira beállított autóval érkeztek - mert nekik ott már van bőven tapasztalatuk -, hanem azt is tudják, hogy én milyen beállításokkal tudok gyors lenni, és a kettő kombinációjára hangolták az autómat.
A frankfurti átszállásnál hamar elrepült a két óra, jöttek az ilyenkor szokásos anekdoták, és előkerültek a nagy nevek is. Bruno Thiry, Juha Kankkunen, Kris Meeke, Andreas Mikkelsen, Craig Breen, akik már nyertek az Azori-szigeteken, és persze Ferjáncz Attila és Ranga László, akiknek nyomdokaiba lépni óriási megtiszteltetés.
Ponta Delgadában már vártak minket. Az autókölcsönző cégnél pontosan tudták, kik vagyunk, és azzal is tisztában voltak, hogy a bérautókkal kedden és szerdán a pályákat járjuk majd. A héten raliverseny van, ennek ők örülnek, hiszen ez az egyik legfontosabb eseményük az évben. Nemcsak rájuk igaz, hogy nagyon kedvesen fogadtak bennünket, hanem mindenkire, akivel eddig találkoztunk.
Mindenki nagyon barátságos, de ha kiderül, hogy versenyzők vagyunk, a mosolyok még szélesebbek lesznek.
Az Európa-bajnokság szervezői is vártak már minket, ismerték az eddigi eredményeinket, és nagyon örültek annak, hogy részt veszünk a bajnokságban. Már az előkészítő munkák alatt zökkenőmentesen ment velük minden. Érezhető, hogy még ebben az erős mezőnyben is tényező az, hogy a magyar bajnok 2018-ban az ERC-ben versenyez. Sőt, már a sajtótájékoztatónk után több csapattól kaptunk pozitív üdvözlést a Facebookon.
Az első találkozás az Azori-szigetekkel szintén feledhetetlen élmény, a környezet lélegzetelállító. Minden zöld, és sokkal szebb, mint a fotókon, vagy az eddig látott videókon. Nehéz a pályabejáráson kizárólag az utakra koncentrálni.
Hétfőn egy hosszabb tesztet teljesítettünk, ami meglepetések nélkül zajlott.
Az összhang ugyanolyan jó volt az autóban Ramónnal, mint Németországban az első teszten, és úgy tűnik a SKODA Fabia beállításaival továbbra is jó úton járunk. A pici kérdőjelet az jelentette, hogy februárban fagypont környékén teszteltünk, itt pedig most 17 fok körüli a hőmérséklet, és az óceán miatt viszonylag magas a páratartalom.
Az autó így is tökéletes, mi viszont most nem fázunk annyira, mint három héttel ezelőtt.
Az érdemi munka kedden kezdődik, amikor elkezdjük felírni a pályákat, innentől kezdve tökéletes koncentrációra lesz szükség.
Sokszor kérdeztek minket a célokról még az elutazás előtt, ezek a célok nem változtak: úgy kell gyorsnak lennünk, hogy közben tanuljunk, és tapasztalatot is szerezzünk. Nem egyszerű feladat, de megvan a stratégiánk, a következő öt napban ezt kell megvalósítanunk. Ha ott vagyunk szombaton a céldobogón, akkor már hatalmasat léptünk előre!