Megszokta már, hogy hatalmas termete miatt - 197 cm magas - nehezen találják meg a hibátlan ülésbeállítást, de reméli, hogy idén, a ropogós, új autó szagú Hyundai i30N TCR-ben végre kényelmesen ül majd. A 20. életévét április 9-én betöltő Nagy Dániel két WTCC-s év után idén a Zengő Motorsport helyett a Michelisz Norbert és Bári Dávid vezette M1RA-nál folytatja karrierjét. A csapattal együtt sorozatot is vált: a csúcskategóriát jelentő, idén bemutatkozó WTCR helyett a TCR Európa-kupában indul.
Hol tartanak az előkészületek most, a szezon rajtja előtt másfél hónappal?
Most pont Frankfurtban vagyunk, a Hyundai németországi gyárában jártunk Bári Dáviddal, hogy megnézzük az autót. Kipróbáljuk, hogy az ülés egyáltalán jó-e nekem, és hogy tudjuk, mit hova kell majd állítanunk.
Ennyire lényeges az ülés?
197 cm magas vagyok, nálam ez probléma szokott lenni, igen. A TC1-es kategóriában jelentett főleg gondot, ott szűkebb volt a hely, de most jól elférek, habár még a legnagyobb ülés beállításain is kell majd dolgoznunk.
Mikor lett biztos, hogy két év után csapatot vált és a M1RA-hoz igazol?
Év vége felé körvanalozódott bennem a döntés. A motorsport túraautós része átalakulóban volt, elkezdtünk mi is nézelődni a piacon, hogy milyen elérhető lehetőségek vannak. Kaptunk megkereséseket, több csapattal is beszéltünk lehetséges együttműködésről, köztük a M1RA-val is. Az első egyeztetés után éreztük, hogy a célunk és az értékrendünk is közel áll egymáshoz Dávidékkal (Bári - a szerk.). Mondhatjuk, hogy a nagy keresgélésben megláttam a fényt, és a bejelentés előtt két-három héttel kezdtük meg a komoly és konkrét tárgyalásokat.
Fontos volt, hogy magyar vagy magyar érdekeltségű csapatnál versenyezzen?
Lényegesen könnyebb a kommunikáció, de nem ez volt a fő szempont. Az viszont nagyszerű, hogy országon belül találtunk egy olyan csapatot, amelyik versenyképes körülményeket biztosíthat nekem, és amellyel futamgyőzelmekre hajthatok.
Michelisz neve húzóerőt jelentett?
Természetesen, hiszen nagyon jól ismerem, karrierem eleje óta motivál. Többször is volt lehetőségem vele baráti csevejre, pontosan láttam azt, hogy hogyan dolgozik a M1RA, milyen eszméket követ Norbi és a csapat, ennek nagy súlya volt a döntésemben.
Visszalépésként éli meg, hogy nem a WTCC utódjának tekinhető WTCR-ben, hanem a TCR Európa-kupában indul idén?
Elsőre annak tűnhet, igen, de ennél összetettebb a helyzet. Most egy versenyképes csomaggal tudok harcba szállni a győzelemért, ez pedig szakmailag mindenképp előrelépés. Hiszen hiába megy az élvonalban az ember, ha mondjuk nincs elég lehetősége tesztelésre. Túl vagyok két nagyon nehéz éven a WTCC-ben, megvolt a lehetőség, de a technikai háttér nem volt adott ahhoz, hogy versenyképes autóm legyen. Sportember vagyok, én is eredményeket és futamgyőzelmeket szeretnék, ezért is jött ez a váltás.
A M1RA-nak egyértelmű célja, hogy bajnok legyen és címet védjen - még ha meg is szűnt a TCR International Series, ahol 2017-ben csapatbajnoki címet szereztek -, én sem adnám dobogónál lejjebb a saját elvárásaimat.
Nagyon jónak érzem ezt a csomagot, amit a M1RA-nál kapok. A Hyundai egy nagyszerű, gyors autó, a csapat pedig letette a névjegyét azzal, hogy első évében bajnok lett. Fontos kiemelni a gyár és a csapat közös érdekeit is, ezek mind azt mutatják, hogy a cél a dobogó és a dobogó teteje.
A technika mellett az emberi tényező is fontos; mit gondol, mélyvíz volt 18 évesen a WTCC-ben indulnia?
A Suzuki-kupából nyilván óriási váltás volt egy 400 lóerős autóba ülni, nem volt lehetőségem tesztelni, nehezen is fértem be az autóba, és más tényezők is voltak, amik gátoltak abban, hogy bele tudjak tanulni. A legfontosabb viszont, hogy régi technikával kellett versenyeznem.
Sajnos az új fejlesztés elérhetetlen volt, ahogy az is, hogy a gyáriakkal megegyező autóval indulhassak, ugyanakkor a büntetősúly nekem is ugyanaz volt, mint a jobb Hondáké.
Esőben viszont - amikor eltűnnek a technikai különbségek és nagyobb hangsúly kerül a pilóta teljesítményére - tizenharmadik helyről indulva a nyolcadik lettem, voltam leggyorsabb hondás is, volt, hogy úgy jutottam be a Q2-be, hogy egész hétvégén csak négy gumit használhattam.
Kihozta magából a maximumot?
A 2016-os évvel kapcsolatban egyértelmű igen a válasz. A 2017-es idényben viszont - ha őszinte akarok lenni - akkor azt mondom, hogy hagytam benne egy kicsit. De talán nincs is olyan pilóta, aki azt mondja, hogy na, ez tökéletes volt, most mindent beleadtam.
Sosem fogom magamra azt mondani, hogy ez igen, Dani, most hibátlan voltál.
Pedig a WTCC-s szereplésével kapcsolatban többször is lehetett olyan kritikákat hallani, hogy túl nagy lett az arca.
Fontos nekem a szurkolók véleménye, hiszen amit gondolnak rólam, az olyan, mint egy tükör.
Elfogadom, ha valakiben ilyen kép alakult ki rólam, mert gyakran voltam nagyon bizakodó, de ezt nem követték az eredmények.
Hogy miért kommunikáltam így, annak lelki okai voltak. Láttam, hogy milyen sok nehézséggel küzd a csapat a színfalak mögött, és tudtam, hogy az esélyeink nem a legfényesebbek. Ebben a helyzetben fontos volt, hogy megőrizzem az önbizalmamat, ezért próbáltam magabiztos lenni. Szükségem volt erre, mert belül tudtam, hogy milyen sok múlik az eredményeken.
De nem gondolom magam nagyképűnek, az ellenfeleimet mindig is tiszteltem, és tisztában vagyok azzal, hogy még tanulnom, fejlődnöm kell.
Nincs még vége, lapozzon a folytatáshoz!