Hogyan bírja a reggeltől estig tartó koncentrációt egy ilyen kimerítő nap után?
Elfáradok. Érzem, hogy ilyenkor nem kell ringatni este. Érdekesség, hogy egy magyar verseny is kiszív, de egy itteni picit talán jobban, köszönhetően a nagyobb távnak, a többféle gyorsasági szakasznak.
Egész nap ülünk az autóban, a gyorsaságik közötti etapokon is, ezek az ülések pedig nem túl kényelmesek.
Elfáradunk mentálisan is, meg fizikailag is.
A pályán történt több órányi eseményből mi az, ami nap végén is megmarad a fejében: a hibák, vagy ha valami jól sikerült?
Amikor megyünk át egyik gyorsasági szakaszról a másikra, akkor néha előfordul, hogy picit még ott vannak a gondolataim az előzőn, de ezt nagyon gyorsan elhessegetem, hogy már a következővel foglalkozzak. Amikor vége egy versenynek, akkor szoktam kiértékelni magamban, illetve kérek információt a mérnökömtől, hogy használtam az autót, mi az, amit esetleg rosszul csináltam, valamint a belső kamerás felvételeket nézzük vissza. Ezek nagyon felértékelődtek az utóbbi években, szinte mondhatom, hogy Magyarországon egyáltalán nem használtam, egyszer-egyszer elővettem, de itt nagyon nagy jelentősége van, mert ezekből a videókból lehet tanulni. És tisztán látszik, hogy azok az apró hibák,
egy túlon túl óvatosra vett kanyarkombináció vagy egy féktáv a végére megbosszulja magát,
mert hosszúak a gyorsasági szakaszok, így a végére az idő is sokkal több lehet, amit kapok az ellenfelektől.
Telemetriát is néznek?
Igen, a mérnököm az, aki végignézi azokat a pontokat, amiket figyelnie kell - kormányszög-elfordulás, gázpedálállás, fékerő, milyen hosszan nyomtam a féket és a gázt együtt, mennyit nyomtam - ezekből nagyon értékes információkat lehet kapni. De őszinte vagyok, nagyon részletesen nem megyek bele, engem inkább az érdekel, hogy mi a hiba.
Türelmetlen is vagyok, és nagyon kritikus - saját magammal szemben legfőképp - , ezáltal mással is.
Vannak olyan dolgok, amiket nem élek meg. Például amikor megkaptuk a 3-as rajtszámot erre a hétvégére, nekem nem volt annyira fontos ez, mint a csapatvezetőnknek, Baranyai Lacinak, másrészt
nem tettünk még le annyit az asztalra, hogy megérdemeljük ezt a rajtszámot.
Miért fontos ez a 3-as rajtszám?
Jól mutat a kocsi oldalán. Tényleg csak azért. Minél kisebb a rajtszám, annál nagyobbnak számít a mezőnyön belül elfoglalt rang. Az 1-essel általában az előző évi bajnok megy, vagy a bajnokságot éppen vezető versenyző, utána a második, harmadik, ötödik úgy szokott lenni, ahogy áll a bajnokság. Mi ez alapján nem érdemeltük ezt meg,
ez egyfajta elismerése lehet az elmúlt évek munkájának, annak például, hogy itt áll mögöttünk a Mol.
Ha lehetne arányosítani, hogy néznek ki a sikeres raliversenyző összetevői? Gondolok itt a pilóta, a technika, a csapat, és az egyéb tényezők szerepére.
Az alapja az egésznek a pilóta. Lehet, hogy valaki össze tud tenni egy olyan anyagi hátteret, ami ehhez szükséges, de ha nem tudja kormányozni az autót, akkor megette a fene.
Nyilván ez az alapja, de rögtön emellé mondanám az anyagiakat is.
Mert ha nincsenek meg a versenyzésnek a pénzügyi feltételei, melyekkel nyugodtan lehet végigcsinálni akár egy ilyen sorozatot, akár egy nemzeti bajnokságot, akkor megint hátrányban van az ember. Nyilván persze a navigátor, illetve a csapat, a technikai csapat is kell a sikerhez. Ez a világ egyik legprofibb privát csapata. Van tartalék alkatrész, megvan a tudás is. És amire nagyon büszke vagyok, az a magyar üzemanyag. Magyarok vagyunk, magyar üzemanyaggal, ez ad egyfajta plusz töltetet.
Említette, hogy türelmetlen alkat. Milyen az, amikor elfogy a türelme?
Az autósportban mostanra nagyon megtanultam ezt kezelni.
Itt nincs helye annak, hogy az indulatok vezéreljenek.
Abban a pillanatban, ha egy gyorsaságin mondjuk hibázom, azon nem szabad leragadni, és ahogy már mondtam is, ezen azonnal át tudok lendülni. Sokat treníroztam saját magam, most már könnyebben megy.
Hogy adja ki a feszültséget?
Főleg sportban. Ha az nem lenne meg, kicsit zizi lennék. Futással, úszással, a Fit4Race programmal vezetek le.
A családja hogyan engedi útra hétvégéről hétvégére?
A kislányom egyik alvó pólóját szoktam magammal hozni, nála meg az enyém van. A kis-nagyfiam már 15 éves, ő csak egyszerűen elköszön tőlem. Versenyez ő is, a junior ralikrossz bajnokságban indul most hétvégén, úgyhogy mondhatom, hogy
nálunk a család fele épp versenyen van.
A feleségemmel óriási a szerencsém, egyszerűen hagyja, hogy megvalósítsam önmagam, maximálisan támogat. Ez is egy fontos összetevő a jó teljesítményhez, hogy a családi háttér rendben van, nálam ez különösen sokat számít.