A versenyhét az egész szezonban különleges, de a hazai futamot megelőző napok minden másnál izgalmasabbak. Óriási a pörgés ilyenkor, szinte minden napra jut egy tévé- vagy rádióinterjú, miközben a felkészülés is zajlik. A rengeteg tennivaló között csak egyetlen célom van: dobogóra állni a hazai közönség előtt.
Az előző évekhez képest idén jóval korábbra tették a magyarországi fordulót a versenynaptárban: augusztus helyett már június elején, a bajnokság második állomásaként következik a mogyoródi verseny. Imádom a Hungaroringet, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy minden repedését, minden buckáját ismerem.
Össze se tudnám számolni, hányféle járművel mentem már rajta, tényleg olyan nekem, mint egy sokadik otthon.
Épp ezért örülök neki, hogy a tavalyi versenyről rengeteg a jó emlékem: időmérőt és futamot is sikerült nyerni a hazai szurkolók előtt, idén szeretném ezt megismételni, persze nem lesz könnyű feladat, mert nagyon erős a mezőny, ez már az első, misanói hétvégén kiderült.
Az Ivecók rengeteget fejlődtek tavalyhoz képest, Jochen Hahnt tartom a legesélyesebbnek a végső győzelemre, mert piszok tapasztalt és gyors a srác. Amiatt is nehéz lesz őt befogni, hogy az új fejlesztésű motorunk sajnos még nem készült el, de így is a győzelemre fogunk hajtani, akármilyen nehéz is lesz ez a tavalyi erőforrással. Rajtam tényleg nem fog múlni semmi, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el, hiszen ez mégis csak az én pályám.
A versenyhétvége előtti napokon nagyon kevés a lehetőség a pihenésre, szinte minden percem be van táblázva, éjszakába nyúlóan dolgozunk Mártival, egyeztetünk a csapattal, a vendégekkel. Csütörtökön és pénteken már főleg a pályán vagyunk.
Jó ilyenkor ismerősként üdvözölni a Hungaroringen dolgozó önkénteseket, a pálya dolgozóit, a csapattagokat, a többi csapatot, az újságírókat.
Ilyenkor már érzem, hogy forr a vérem, főleg, ahogy egyre nő a nyüzsgés a paddockban.
Idén is teljesen szabad a bejárás a boxutca mögötti területre, vagyis érvényes jeggyel bárki közelről megnézheti a versenykamionokat. Ennek különösen örülök, mert fantasztikus érzés a szurkolókkal találkozni, minden bátorító szó, minen "hajrá, Norbi" jólesik.
A rengeteg ügyintézés után pénteken már indul a program a szabadedzésekkel, állítjuk a kamiont, hogy a szombati időmérőn és a futamokon a lehető legjobb helyezést érjük el. Nekem most kicsit lazább lett a program, ugyanis kizártak a pénteki szabadedzésről, amiért a német túraautó-bajnokság magyarországi hétvégéjén egy DTM-es Mercedesszel tettem pár kört a pályán. A szabályzat szerint ugyanis 14 nappal a kamion Eb futama előtt az aktuális versenyhelyszínen már semmilyen járművel nem lenne szabad körözni, mert az nem hivatalos tesztnek számít.
Sajnos azonban a Mercedes AMG C63 DTM-ére nem tudtam nemet mondani, elcsábított a lehetőség.
Mivel viszont csak két nappal léptem túl az előírt határidőt, így viszonylag enyhe lett a büntetés, egy szabadedzést kell csak kihagynom. Persze sajnálom, hogy ennyivel is kevesebbet mehetek, hiszen minden megtett kör számít, de remélem, a hétvégi eredményeken nem látszik majd ez a kimaradt harminc perc.