Eltelt néhány nap a hungaroringi hétvége óta, kicsit már leülepedtek bennem a történtek, de a lényeg így sem változott: csalódott vagyok.
Nagyon szerettem volna nyerni, elsősorban nektek, a szurkolóknak, meg persze a csapatnak és magamnak is.
Szépíthetjük, hogy egy második, egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik hely egy hétvégén nem olyan rossz, meg persze
az is fontos, hogy összetettben feljöttem a második helyre, de egy versenyző mindig első akar lenni, főleg hazai pályán.
Három nappal a negyedik itthoni futam után összeszedtem a hétvége pozitív és negatív tanulságait.
A legfontosabb pozitívum ti vagytok. A szurkolóim. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ilyen sokan kijöttetek, miközben tudom, hogy sok helyen
most voltak a ballagások, meg ugye a foci vb is zajlik, mégsem tudtam úgy végigmenni a paddockban, hogy ne kellett volna megállnom egy fénykép vagy egy aláírás miatt.
Ez a legélvezetesebb kötelesség, mert ha ti nem lennétek ott a lelátón, nem biztatnátok, nem gratulálnátok, nem kérnétek el a sapkámat, akkor teljesen más hangulata lenne az egésznek.
Úgyhogy mindenek előtt nagyon köszönöm, hogy ismét velem voltatok!
Köszönöm a szervezőknek is a színvonalas, igazán családbarát rendezvényt. És persze
köszönöm a támogatóimnak is, hogy mellettem állnak, segítik a felkészülésemet és a versenyzésemet is,
nélkülük nem írhatnám most ezeket a sorokat.
Pozitívum, hogy éreztem az erőt és a lendületet magamban, meg a kamionban is, de nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk, hogy mennyire erős lett a mezőny. Jochen Hahn fejlődésére már Misano után kitértem, egy hétvége után is látványos volt, most viszont már százszázalékosan mondhatom, hogy őt befogni iszonyúan kemény munka lesz idén.
Igaz, hogy ezen a hétvégén csak hat ponttal szerzett többet nálam, ami egyáltalán nem tűnik sem behozhatatlannak,
sem ledolgozhatatlannak, de ezzel együtt el kell ismerni, hogy elképesztő formában van a srác.
Szintén plusz a hétvégéről, hogy kétszer is dobogóra állhattam, ahogy az is, hogy a bajnokságban csak 31 pont a lemaradásom Hahn mögött,
miközben csak ezen a hétvégén 39 pontot szereztem. Most megint felhozhatnám, hogy ha nincs a misanói elveszített harmadik hely, és vele az értékes pontok... De ahogy akkor is, most is hangsúlyozom: az autóversenyzésben nincs ha, és nincs volna.
Negatívumból egy van, az viszont elég jelentős: a tempónk még mindig nem az igazi.
Folyamatosan dolgozunk a motorfejlesztésen, és az időmérős eredmények mutatják, hogy van még hova előrelépnünk. Sokáig fogjuk még elemezni az adatokat, hogy kiderüljön, miért csak negyedik hely jött össze mindkét kvalin úgy, hogy én közben azt éreztem, hogy az autó is és én is rendben voltam. Ezt bizonyítja, hogy szombaton csak másfél tizedre voltam a pole-tól, ami nem mondható jelentős hátránynak.
Szombaton szerencsére jól sikerült a rajt, jól jöttem ki a csatákból, pedig
a negyedik helyről rajtolni nem túl jó, kicsit tartottam is tőle, hogy lesz baj, de nem volt.
Az első kanyarban jól helyezkedtem, a külső íven tudtam maradni, így a kettes kanyar az enyém volt. Raádásul az elejében volt egy kis lökdösődés, így feljöttem a harmadik helyre. Majd ki tudtam használni az előttem nyílt helyet, amikor Jochen Hahn megelőzte Lackót, így már a második voltam. Még úgy is sikerült megtartani a pozíciót, hogy a végén hibáztam egy kicsit. Jött utána a fordított rajtrácsos második futam, a hetedikről indulhattam, és bevallom, nagyon élveztem, mert folyamatosan tudtam támadni, és nem hátrafelé kellett figyelnem. Lenzzel körökön át küzdöttünk, egyszer le is szorított a pályáról, de nem veszítettem sokat, bejöttem ötödiknek.
Vasárnap szerettem volna javítani az időmérő eredményén, ehhez képest ugyanúgy negyedik lettem, mint szombaton.
Nem tagadom, elég dühös voltam, mert tudtam, mennyit számít, hogy az első vagy a második sorból rajtol az ember.
A vasárnapi első rajtom nem lett annyira jó, mint a szombati, egy darabig sikerült ugyan tartani az előttem haladó Adam Lackót, aztán a sikánban pont akkor váltottam, amikor a kerékvető megdobta a kamiont, így a kuplunggal együtt a fékbe is beleléptem, igen, sajnos van ilyen. Visszaestem, és már nem volt esélyem előrébb jönni, maradtam a negyedik helyen.
A vasárnapi fordított rajtrácsoson az ötödikről indultam, ugyanúgy egy lapra tettem fel mindent, mint a másik három futamon.
A rajt egész jó lett, az első kör felénél már a harmadik voltam, Adam Lacko üldözött, emiatt leszakadtunk az élen haladó Renerttől és Lenztől, de a harmadik helyet már senki nem tudta elvenni tőlem.
Tényleg jó lett volna nyerni, de így visszagondolva azért örülök neki, hogy mindkét nap pezsgőzhettem a pódiumon.
Meg annak is, hogy vasárnap este a paddockban egy kisfiú elkérte a kedvenc Tankpool24-es sapkámat a fejemről.
Ez emlékeztet rá, hogy pozitívumból még mindig több van, mint negatívumból.
Jön a Nürburgring, kemény és trükkös pálya, aztán alig egy hónap múlva Szlovákiában megint szinte hazai pályán versenyezhetek. Remélem, ott is találkozunk!