Mesésen alakult számunkra az idei év egyetlen hazai futama, a Veszprém Rallye, és ezt most szó szerint is érthető, hiszen nyertünk is, meg nem is. Ha felnézek a polcra, ott van előttem a győztesnek járó serleg, ám a hivatalos eredménylistán nem a mi nevünk olvasható az első helyen. A nyolc gyorsasági szakaszból álló ralin mi voltunk a leggyorsabbak, de a futam végén,
a díjkiosztó után nem álltunk be a parc fermének nevezett részre, így kihagytunk egy időellenőrzőt és ezzel kizárattuk magunkat a versenyből.
Mivel ebben az évben az Európa-bajnokságon indulunk, és a kedvenc hazai versenyemen elsősorban azért vettünk részt, hogy egy örömautózással köszönetet mondjunk a támogatóinknak és a szurkolóinknak, úgy gondoltuk, hogy ez a helyes döntés.
Már februárban - amikor kialakult a végleges versenynaptárunk - elhatároztam, hogy csak a győzelem és a kupa lesz a cél, pontokat nem akarunk rabolni a hazai versenyzőktől, de babonából nem árultam el senkinek sem a tervem.
Csak a feleségem tudott róla. Viszont amikor a díjkiosztón elmondtam, hogy leadjuk a menetlevelet, rögtön láttam a versenyzőtársak, a sportbírók és a szurkolók szemében is, hogy jól döntöttem. A Veszprém Rallye-t így mi nyertük, ám az ezért járó bajnoki pontokról lemondtunk.
Jól alakult már a verseny előtti tesztünk is. Csütörtökön kezdtük a munkát, és ezúttal vendégeink is voltak. A Skodának van egy szlogenje, ami így szól:
Ez már nem a nagyapád Skodája."
Mi most skodás nagypapáknak mutattuk meg, hogy mennyi igazság van ebben a mondatban. A szerencsések beültek mellém a versenyautóba, és mentünk egy kört a teszten. Elképesztően jó érzés volt velük együtt autózni, ők is nagyon élvezték, bár sokszor szóhoz sem jutottak a versenyautóban. Meglepő volt, hogy mennyire jól bírták a tempót.
Figyeltem, hogy mennyire nyomhatom a gázt, mondtam is, hogy szóljanak, ha túl gyors a tempó, de egyikük sem mondta, hogy lassítsunk. Volt köztük egy szakértő is, aki 1987-ben Skodával versenyzett a Rali2-ben a Veszprém Rallye-n. Ő közvetlenül is megtapasztalta, hogy nemcsak az utcai Skodák változtak meg, hanem a versenytechnikában is a legjobbak közé került a márka, hiszen a Fabia R5 a kategória legsikeresebb versenyautója. A tesztről készül egy film is, hamarosan látható lesz, hogy mennyire jó volt a hangulat.
Pénteken a kvalifikációval kezdődött a program, és már ekkor kaptunk némi ízelítőt abból, hogy mi vár ránk ezen a hétvégén, hisz mindenhonnan áradt felénk a szeretet.
A szurkolók lapogatták a hátunkat, a versenyzőtársak gratuláltak az Eb-sikereinkhez, a sportbírók örültek nekünk, és a támogatók képviselői is büszkék voltak az eredményeinkre.
A négy hazai bajnoki cím után az Eb-n is megálljuk a helyünket, a sikereket pedig elismerik, és hálásak a szurkolóink.
A kvalifikáción másodikak lettünk, így az esti rajtpozíció választáskor nem volt nehéz dolgunk, kedvező helyről kezdhettük szombaton a versenyt.
A mosoly azonban az első gyorsaságin átmenetileg eltűnt az arcunkról, amikor elsőként érkeztünk az előttünk rajtoló versenyzőpáros a Vince Ferenc – Farnadi Ágnes balesetéhez. Azonnal megálltunk, kiugrottunk az autóból és segítettünk. Ilyenkor a szabály is ezt írja elő, de versenyzőként magától értetődő, hogy a bajba került társaknak segítünk.
Bár Feriék autója nagyon csúnyán összetört, szerencsére nem lett komolyabb sérülésük, mert a bukócsövek és a biztonsági berendezések tették a dolgukat, és megvédték a pilótát és a navigátort is.
A baleset pontosan ott történt, ahol 2009-ben én is majdnem pórul jártam. Ugyanígy lesodródtunk az útról, le is szakadt az autónk hátsó szárnya, és csak egy hajszálnyi hiányzott hozzá, hogy mi is így járjunk. Miután elláttuk a balesetet szenvedett versenyzőtársainkat, folytattuk az utunkat, hiszen ugyanezt a gyorsaságit kellett teljesíteni másodszorra is.
A folytatás egy ilyen eset után nyilván nehezebb, de én ilyenkor kikapcsolom a történteket, mert ha nem így teszek, akkor nem tudunk a következő szakaszon megfelelő tempóval versenyezni.
Ez most is így volt, és meg is nyertük a gyorsaságit, aztán este a versenybíróság egy korrekt döntéssel módosította az első gyorsaságin adott átlagidőket, így végül második helyről vártuk a vasárnapot.
Mosolyogtunk vasárnap is, hiszen a két kedvenc gyorsaságim is szerepelt a programban. Örömautóztunk. Azokon a helyeken ahol nagyon biztosak voltunk magunkban padlógázzal átnyomtuk,
egy kicsit autóztunk a közönségnek is, ahol pedig kicsit kockázatosabb volt, inkább visszavettünk a tempóból,
mert tudtuk, hogy ez a futam most arról szól, hogy mindenki jól érezze magát. Élveztük a versenyzést, és az időeredmények sem voltak rosszak.
A kislődi és a hegyesdi szakaszt mindkét körben megnyertük, a hajmáskéri lőtéren pedig harmadikak lettünk.
Már a reggeli első szakaszon az élre álltunk, és a dobogóig ott is maradtunk. Az utolsó gyorsaságin kaptunk egy defektet, így a ciprusi versenyhez hasonlóan most is így teljesítettük az utolsó kilométereket, de szerencsére ez most jobb hátsó defekt volt, így nem veszítettünk sok időt.
Élveztük a versenyzést, de legalább ennyire élveztük azokat a pillanatokat, amikor a gyorsaságik közt a korábbi versenytársakkal és a sportbírókkal beszélgettünk. Jó volt újra együtt bandázni. Ugyanakkor a pályáink nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és
a magyar mezőnyben is több olyan versenyző van, akik nem vallanának szégyent az Eb-n sem.
Természetesen az örömautózás mellett a felkészülésről is szólt a veszprémi verseny. Most láttuk csak, hogy mennyire jó lett volna év elején legalább egy olyan hazai futam Ramónnal együtt, ahol mindketten ismerjük a pályát, és nem ismeretlen helyszíneken kezdünk. Így, hogy mindketten mentünk már itt, versenyző és navigátor közti együttműködés szempontjából nagyon könnyű volt a Veszprém Rallye.
Az ismert pályákon tökéletesíteni tudtuk azt az egyszerűsített itinert, amit már használunk az Eb-n.
Megbizonyosodtunk arról is, hogy jövőre, amikor visszatérünk a már megismert eb-s futamokra, már sokkal könnyebb dolgunk lesz.
Ezen kívül készültünk a Barum Rallye után következő lengyel futamra is, hiszen az ismét murvás verseny lesz.
Most pihenünk egy kicsit, mert a Barum Rallye csak augusztus végén következik. A szünetben értékeljük az első félév tapasztalatait, de nem lesz nehéz dolgunk, mert ha felnézek a polcra, már három serleget látok. Az Eb-n már elhoztunk egy-egy második és a harmadik helyért járó trófeát, most pedig melléjük került egy győztesnek járó kupa is Veszprémből.