Négy versenyhétvégén vagyunk túl, eltelt a szezon első fele, nehéz volt, nagyon nehéz. Ez a nehézség főleg abban mutatkozott meg, hogy volt két olyan helyszín, a Hungaroring és a Szlovákiaring, ahol tavaly a leggyorsabbak voltunk, de most nem sikerült szuperpole-t nyernünk.
Voltak ugyan előjelei Misanóban, hogy nem lesz egyszerű ez az év, mégis reménykedtem, hogy menni fog, de nem, nem ment. Egyértelműen látszik, hogy
nagyon sokat erősödött a mezőny, és nem is az első pozíció, hanem a másodiktól úgy a hatodikig.
Tavaly 3-4 tizedre a pole-tól második lehetett az ember, idén ekkora lemaradással már könnyen az ötödik helyen találhatja magát bárki. Nagyon szoros lett a top hat, ez nehézzé teszi a dolgot.
A hazai pálya előnye is eltűnni látszik: negyedszerre jött a mezőny a Hungaroringre, ennyi verseny alatt az ellenfelek is megtanulták a pályát.
Igaz, van még egy-két pont, ahol gyorsabb tudok lenni, de ez nem elég, javítani kell a technikai teljesítményünkön ahhoz, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt, és persze azért, hogy le tudjuk győzni őket.
Próbáltam a szezon első felében rámenni a stabil teljesítményre, vagy arra, hogy lehetőség esetén óvatosan javítsak, így is sikerült néha bajba kerülni. Pályán elkövetett akció miatt viszont nem kaptam büntetést, habár többször is felhívtak a versenyigazgatóságra.
Megszoktam, hogy nem az én javamra döntenek, de idén ez is máshogy alakult: a Nürburgringen és Szlovákiában is jól jöttem ki az utólagos ellenőrzésből.
Vagy senki, vagy az ellenfelem kapott büntetést, ebből a szempontból nem vesztettünk pontokat.
A pályán kívüli események miatt viszont igen.
A minimum súllyal kapcsolatos hiba miatt elvesztett misanói pontok nagyon hiányozni fognak a végén,
ahogy a Nürburgringen a kormányszervós kiesés miatt elvesztett pontok is. Ha azok megvannak, akkor stabilan másodikak lennénk a bajnokságban. Arra azt mondanám, hogy kiváló eredmény, de most harmadikok vagyunk, ráadásul nagyon szoros az állás.
Viszont így is lőtávolon belül vagyunk, és ami jó hír, hogy látjuk a hiányosságokat, tudjuk, hogy hol kell javítanunk: a 160-as sebességkorlátozáson, a kigyorsításon, a sebességváltón. És van persze csomó más fejlesztés, a feladat adott, nagyon jól jön a másfél hónap nyári szünet. Ez ad időt a csapatnak arra, hogy összeszedjük magunkat és megcsináljuk a változtatásokat, javuljunk és csökkentsük a hátrányunkat. 3-4 tizedet kellene körönként gyorsulnunk átlagban. Ha ennyivel gyorsabb lettem volna, akkor szinte minden hétvégén meglett volna a pole és akár a futamgyőzelem is.
Szóval nagy a potenciál az autóban, csak nagyon sokat kell érte dolgozni, sok pénzt kell áldozni rá.
Remélem, hogy a csapat fel van készülve erre. Legyen is, mert lesz így is sok álmatlan éjszakája a motormérnökömnek, a főmérnökömnek és a szerelőimnek is
. Én is utazom Németországba, hozzáteszem a meglátásaimat a munkához, megpróbáljuk összeszedni magunkat, az idő elég kell, hogy legyen.
Kemény meló vár ránk, mert azt is figyelembe kell venni, hogy bármilyen fejlesztést csinálunk, annak nemcsak jónak, hanem megbízhatónak is kell lennie, nem veszíthetünk további fontos pontokat.
Gyorsan elment a szezon első fele, elfáradtam. Így viszont, hogy a Hungaroring lement az első felében, négy év alatt először lesz igazi nyaram, mert nem azzal telik a július-augusztus, hogy a hazai versenyt szervezem.
A Balatonra talán el tudunk jutni egy-két napra, a macskákra is vigyázni kell, van még mindig négy árva kölykünk, akik gazdára várnak.
Remélem, rá tudok készülni a folytatásra igazi pihenéssel, és remélem, lesz rá időm, hogy alaposan megismerjem a Pappas Autótól kapott Mercedes-AMG C43 Coupét. 367 lóerő, egy három literes V6-os biturbó motorral, 9 sebességes váltóval felszerelt kis szörnyetegről van szó, és hát szeretném a nyári szünetben végigváltani benne az összes sebességet.
A bajnokság második fele sem lesz könnyű, szeptember elejétől október közepéig, másfél hónap alatt négy versenyhétvége megy le, ennél jobban nem nagyon lehetett volna összesűríteni a naptárat. Úgyhogy van mire rápihenni.
Visszatérve még a legutóbbi, szlovákiai hétvégére. Többen is kérdeztétek, miért nem örülök maradéktalanul a futamgyőzelemnek, miért vagyok ennyire elégedetlen.
Az a baj a fordított rajtrácsos versennyel a kamion-Eb-n, hogy egész egyszerűen kevesebb pontot adnak érte, mint az első futamokért.
A rendes rajtrácsos verseny megnyeréséért 20, a fordított rajtrácsosért 10 pont jár.
A bajnokság szempontjából tehát annyira nem meghatározó, mindenképp az elsőn kell nyerni, a másodikat meg túlélni. Örülök, persze, hogy örülök a győzelemnek, jó volt a dobogó tetején állni és hallani a magyar himnuszt, de amíg a szombati két negyedik helyemmel 17 pontot szereztem, addig a vasárnapi hatodik és első hellyel csak 16-ot. Ezért a hajrában mindenképp az első versenyek megnyeréséért fogok hajtani.
Nagyon köszönöm, hogy mind a négy hétvégén szurkoltatok nekem, hogy ott voltatok a Hungaroringen és Szlovákiában is, hogy a foci-vb ellenére is figyeltétek a versenyeket, el sem hinnétek, milyen sokat jelent a támogatásotok.
Folytatás szeptemberben, kipihenten, felfrissülve, és remélem, egy győzelemre fejlesztett kamionnal.