Szomorú vagyok, hogy a legutóbbi, zolderi hétvége sokkal inkább az igazságtalan büntetésekről szólt számomra, mint a versenyzésről. Tizenhárom éve versenyzem, ennek nagyjából a fele kamionversenyzés volt, de ahhoz hasonlót, mint a kamion Európa-bajnokság legutóbbi hétvégéjén, még soha nem tapasztaltam.
Voltam már fent párszor a versenyigazgatóságon, kaptam is büntetéseket,
de valahogy mindig megérdemeltnek éreztem, még ha hátrányosan érintett is.
Ha kilöktem valakit, vagy olyan nagyot hibáztam, hogy annak a másik látta kárát, akkor minden önérzetességem ellenére is elismertem, hogy jogos büntetésről van szó.
Általában hétfő-kedd környékére teljesen túl tudtam tenni magam ezeken az eseteken, de ezt, ami most történt, egyszerűen nem tudom felfogni.
Az első versenyen kezdődött az egész, amikor az egyik jobb kanyarban belül mentem, az ellenfelem mellettem kívül. Már félig előtte voltam, amikor külső ívről szűken rám fordult, jobb első kerekével nekiment az én bal hátsómnak, kibillentett az egyensúlyomból. Tudtam volna neki helyet hagyni, de olyan szűken fordult, hogy lesodródtunk a pályáról. Ő kicsit jobban, vesztett is egy pozíciót, én meg mentem tovább.
Volt már ilyen párszor, de mindig sikerült megértetni a versenybírákkal, hogy nem azért csúsztunk le, mert későn fékeztem.
Ez most nem ment. Hiába volt ott minden felvétel, egyszerűen nem értették meg, vagy nem akarták megérteni a helyzetet, ezért figyelmeztetést kaptam, hogy ne legyek agresszív. Addig sem tartottam magam annak, de igyekeztem még jobban odafigyelni a kényes helyzetekre. A folytatás szerint sajnos nem sikerült.
A vasárnapi első futamon Sascha Lenz mögött mentem, valakivel csatázott előttem az egyik féktávon, a szokásosnál korábban fékeztek, ami engem váratlanul ért. Emiatt a féktáv legvégén hátulról nekimentem, löktem rajta egy picit, kapott egy kis lendületet, levágta a sikánt előttem és ment tovább, miközben én szabályosan bevettem a sikánt. Egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy ezért büntetés járhat, csodálkoztam is, amikor a leintés után megint felhívtak. Megmutatták a videót az esetről, amiben
nem löktem ki, nem forgattam ki senkit, senki nem vesztett miattam pozíciót, de mégis 30 mp-es büntetést kaptam.
Az indoklás szerint ütközést okoztam. Más versenyeken, futamokon nem is vesznek észre ilyesmit, nemhogy büntessene érte, egyszerűen nincs magyarázat erre, még mindig felfoghatatlan számomra, miért történt ez.
A hivatalos magyarázat az volt, hogy az ütközés nem megengedett a kamion-Eb-n, én viszont azt érzem, egyértelműen rám szálltak ezen a hétvégén.
Ezt bizonyítja, hogy a hétvége utolsó futamán történtek miatt újabb büntetést kaptam. Adam Lackóval együtt mentünk az első sikánban, fej-fej mellett haladtunk, amikor egy az egyben kivezetett a kaviácságyba és négy kerékkel leszorított a pályáról. Néhány körrel később, miután megelőztem, nagyjából tíz centire bedugta mellém az orrát és jó 20-30 métert haladtunk úgy, hogy összeért a kamionunk.
Ekkor éreztem, hogy ebből megint baj lehet, látszik is a belső kamerás felvételen, hogy kétszer nagyot kormányoztam balra, hogy eljöjjek onnan.
Adam Lacko ebben a pillanatban két kerékkel lement a pályáról, mialatt pont azon dolgoztam, hogy helyet hagyjak neki. Ezt kérték számon rajtam a versenybírák, de azt, hogy ő egy körrel korábban ugyanezt, sőt, durvábbat csinált meg velem, nem vizsgálták.
Felfüggesztett kizárás lett a vége, ami nagyjából egy 30 másodperces büntetéssel ér fel.
Nem tudom a választ, miért történt mindez. Az tény, hogy benne voltam az akciókban, de nem forgattam ki senkit, nem hátráltattam senkit, elképesztő igazságtalanságnak, autóversenyzői karrierem legnagyobb igazságtalanságának érzem mindezt. Azért is érthetetlen számomra, mert nem is voltam igazán gyors, ötödik-hatodik voltam az időmérőkön. Ezekkel a büntetésekkel viszont még azt a kevés, közepes mennyiségű pontot is elvették tőlem, így a bajnokság harmadik helye oda is lett.
Nagyon nehéz dolgunk lesz a hátralévő két versenyhétvégén, ha vissza akarjuk szerezni a harmadik helyet. Ehhez futamgyőzelem kellene, de az év eddigi részében erre egyszerűen nem volt esélyünk. A fejlesztéseken dolgozunk tovább, az eredmény pedig időt vesz igénybe. Olyan alkatrészek vannak a kamionban, amik próbapadon keveset mentek, ezért versenyhétvégéken vagyunk kénytelenek tesztelni. Visszaléphetnénk a tavalyi konfiguráicióhoz, de annak meg mi értelme lenne, többször is bebizonyosodott, hogy az a technika már nem versenyképes már idén.
Azok a pontmennyiségek, amiket szereztünk eddig, mind a szerencsének köszönhetjük: az időmérős teljesítményhez képest, mindig javultunk, és szinte mindig célba értünk.
Egy versenyen se vesztettünk pontot, sőt, lehetetlennek tűnő helyzetekből hoztunk el pontokat, így voltunk ott összetettben a harmadik helyen, ez a szerencsénk most itt egy csapásra eltűnt.