Ferjáncz Attila nem engedte fiát az autók közelébe, mégis versenyző lett

Ha azt mondjuk, magyar rali, még az autósportot kevésbé ismerők számára is beugrik Ferjáncz Attila neve. Vagy fordítva: ha valaki Ferjáncz Attila nevét hallja, automatikusan hozzáteszi a magyar ralit is. Az örökös magyar ralibajnok, a szakág legnagyobb hazai alakja három évvel ezelőtt, 2016 áprilisában halt meg, nem sokkal hetvenedik születésnapja előtt. A magyar autósport azóta sem feledi: a 2017-es Hungaroring Classicon saját fia vezethette egyik legendás versenyautóját. A rendezvény akkora siker volt, hogy idén július 12-14-e között újra megrendezik.

Pályafutását navigátorként kezdte, mégis hamar kiderült, hogy olyan érzéke van a ralihoz, mint keveseknek. Legendásan indult karrierje, egy autós ügyességi versenyen, 1964-ben, a Műegyetem rakparton tolatva tette meg a táv egy részét, mert elromlott a kocsi váltója. Szinte lehetetlen felsorolni 35 évnyi versenyzés eredményeit: 32 bajnoki címet szerzett, ebből hármat hegyi bajnokságban, 29-et pedig raliban – nem véletlen tehát, hogy Ferjáncz Attila neve egyet jelent a magyar ralival. Zsembery Jenő navigálásával 1974-ben megszerezték a magyar rali történetének első Európa-bajnoki futamgyőzelmét Bulgáriában, majd karrierje alatt egyszer Eb-bronzérmes lett összetettben.

Hivatalosan ugyan csak egyszer állt az összetett dobogóján, mégis minden médiumban és elérhető dokumentumban két Eb-harmadik helyet írnak a neve után.

Hatalmas dolog volt, hogy kizárólagos szponzorációt kapott a Renault-tól, valamint ő volt az egyetlen a magyar pilóták közül, aki az Audi Guppe B szériás versenyautóját vezethette. Mégsem jelenthető ki, hogy ez lett volna a szívéhez legközelebb álló versenygép. Ferjáncz Attila fia, Ferjáncz András az Origónak ugyanis elmondta: édesapjának mindig az aktuális versenyautó volt a kedvence.

Ferjáncz Attila és navigátora, Tandari János Forrás: Facebook

„Három év telt el édesapám halála óta, igencsak jó érzéssel gondolok rá, megtisztelő róla beszélni. Hogy milyen ember volt Ferjáncz Attila? Picit zárkózott, talán ezzel kezdhetném. Sokan így ismerték, hozzá közel állók és kívülállók is.

Idősebb korára ez kicsit változott nála, élete utolsó időszakában már kifejezetten szeretett megjelenni, élvezte, hogy a köztudatban van, hogy elismerik.

Büszke és hálás volt mindezért. Nagyon jó ember volt, jóindulatú, alázatos, és jó apa is volt. Ezt így utólag, érettebb fejjel ki merem jelenteni, annak ellenére, hogy serdülőként talán nem így gondoltam. De minden a javamra vált, amit tett” – emlékszik vissza apjára Ferjáncz András.

Ferjáncz Attila nem tudta távol tartani fiát az autóversenyzéstől Forrás: Ferjáncz családi archívum

A többtucatnyi országos bajnoki cím, a nemzetközi jelenlét, az örökös bajnoki cím, a népszerűség, majd a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség vezetése maximálisan kielégítette Ferjáncz Attilát, talán csak egy icipici hiányérzet maradhatott benne fia szerint. „Nem hinném, hogy volt bármi olyan verseny- vagy eredményálma, amit nem váltott valóra. Mindig úgy fogalmazott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, hogy megadatott neki, hogy mindent elérjen, ami az álma volt. Ehhez ő is kellett, és az őt körülvevő támogató közeg, a szerelőktől kezdve az együttműködő partnereken át a családjáig. Nem hiszem, hogy bármiféle hiányérzettel ment el.

Egy pici fekete folt lehetett csak a karrierjében, mert lehetett volna Európa-bajnok a raliban, de nem engedték ki egy versenyre, ahol pedig csak célba kellett volna érnie.”

Ferjáncz Attila és Tandari a Lancia Delta Integrale-ban Forrás: Facebook

Ferjáncz András – vagy ahogyan az autósportban mindenki ismeri, a kis Ferjáncz – apja minden igyekezete ellenére autóversenyző lett. „Más autóversenyzők gyerekeivel ellentétben én nem mondhatom el magamról, hogy a pályán nőttem fel, mert

apu egész egyszerűen nem engedte, hogy kimenjünk a versenyeire. Neki ez hivatás volt, nem hobbi, ahová elkísérhette a családja.

Úgyhogy el is maradt a klasszikus ismerkedés az autósporttal, tudatosan távol akart tartani ettől a világtól, hiszen ismerte minden árnyoldalát, meg akart óvni tőle. Emiatt volt is köztünk feszültség, akárhányszor feljött az autózás, mindig vita lett belőle.

Gyerekként is csak addig gokartozhattam, amíg kitűnő voltam.

Ha becsúszott egy-egy négyes, akkor letiltottak a versenyzésről, ezért kezdtem kosarazni, de mégis visszatértem az autósporthoz. 2006-ban kezdtem ralizni, előbb navigáltam, 2013-tól vezetek. Igaza volt apunak, rögös, nehéz út ez, de talán azért is hagyott magamra, hogy egyedül járjam ki ezt az utat, dolgozzak meg minden apró sikerért.”

A legendás Renault 17 Gordini, Ferjáncz Andrással a volánnál, a 2017-es Hungaroring Classicon Forrás: Ferjáncz András

Ferjáncz Attila fiaként András előtt nem nyílnak meg könnyebben az ajtók, annak ellenére sem, hogy idén már nemzetközi porondon is megmutatja magát. Raliból ralikrosszra váltott, 2019-ben a ralikrossz Eb-n, vagyis az ERX-ben indul, egyelőre fél szezonra tervez. Ez is azt bizonyítja, hogy az autósportban még mindig nehéz előteremteni a versenyzéshez szükséges anyagi hátteret.

„Apu akkora tehetség volt, hogy neki nem kellett kilincselnie senkinél, nemhogy nem lehetett megkerülni, de őt keresték meg az együttműködők.

Mára ez megváltozott, sokat fordult a világ. Annak ellenére, hogy meghallgatnak, egyáltalán nem számít a vezetéknevem, soha nem is éltem vissza vele. A meglévő támogatóim, segítőim, partnereim nem apukám miatt állnak mellettem, hanem mert tetszik nekik az, amit csinálok.”

Apja nem akarta, mégis autóversenyző lett belőle Forrás: Ferjáncz András

Édesapja nyomdokaiban, mégis más úton járva Ferjáncz András az ERX idei három hétvégéjén döntős szereplést vár magától. És habár az autósport a legendás idők óta alaposan felgyorsult, Ferjáncz Attila fia szeret időnként visszalassulni az emlékekhez. „2017-ben, az első Hungaroring Classicon vezethettem apa Renault 17 Gordiniját, pontosabban az autó pontos mását, mert az eredeti sajnos bontóban végezte. A replikát Pásztor Tamás autókereskedő építette, különleges érzés volt beleülni a Hungaroringen.

Érzelmes pillanat volt, megható volt látni és tapasztalni, milyen sokan emlékeznek apura, és milyen sokat jelent a szurkolóknak mindaz, amit apukám hátrahagyott.

Idén is biztosan ott leszek a Hungaroring Classicon, zseniálisnak tartom a régi idők autóversenyeinek és a régi idők hangulatának felidézését.”

Az idei Hungaroring Classicon, július 12-14-e között nemcsak felvonulással nosztalgiázhatnak az autósport szerelmesei, hanem a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek legendás autócsodáinak versenyeit is megnézhetik.