Defekt miatt csúsztak le a dobogóról Herczigék a Kanári-szigeteken

Negyedik helyen végeztünk az év második versenyén a Kanári-szigeteken, ám én csaknem annyira örültem a célban, mintha dobogóra álltunk volna. Az elégedettségre az adott okot, hogy a hétvége minden pillanatában versenyképesek voltunk, a 16 gyorsasági mindegyikén ott voltunk az élmezőnyben. Élveztük a versenyzést, mi is hiba nélkül autóztunk, és az autó is remekül viselkedett. Egy évvel ezelőtt ezzel a céllal vágtunk bele az Eb-szereplésbe, és ezért fogalmaztam úgy a verseny végén, hogy látom már a fényt az alagút végén.

Herczig Norbert harmadik 2019-es blogbejegyzése.

Hasonlóan az előző versenyhez, a Kanári-szigetekre is ismerősként érkeztünk meg a verseny előtti hétvégén. Ismerős volt a reptér, tudtuk merre van a szálloda, hol van a szervizpark. Egy évvel ezelőtt már látott arcokkal találkoztunk a versenyirodán, ismerős sportbírók köszöntek vissza. Mindez ad egy olyan komfortérzetet, ami nagyon csekély mértékben ugyan, de mégis szükséges a sikerhez. És az ERC-ben nagyon picik a különbségek.

Először mentek aszfalton az új kocsival Forrás: Herczig Norbert

Szokás szerint teszttel kezdtük a munkát. Hétfőn kora reggeltől késő estig próbálgattuk a beállításokat, a végére már sajnáltam is a szerelőket, amikor sokadszorra építették át a fél futóművet, vagy cseréltek sebességváltót. Fontos volt ez a munka, hiszen először versenyeztünk a Volkswagen Polo GTi R5-tel aszfaltos pályákon. A korábbra tervezett tesztünk elmaradt, mert a gyár sportrészlege gőzerővel dolgozott azon, hogy az előző futam technikai hibája ne ismétlődjön meg újra.

A kezdeti gyanú beigazolódott, a beszállító egy hibás sorozatú kormányművet szállított, de az Kanári-szigetekre már új alkatrészeket kaptunk, és a probléma nem jelentkezett.

A Kanári-szigeteki verseny nem könnyű, már a teszten is sokan hibáztak. Az egyik balos kanyarban két kisebb kategóriában induló autó ugyanott hibázott, és egymás tetején kötött ki egy vízfolyásban. Szerencsére mi ebből csak annyit láttunk, hogy ahol az egyik körben még szalagkorlát volt, ott másodjára már féknyomok és a korlát hűlt helye.

Nekünk a pályabejárással folytatódott a programunk, amikor is részben már ismerős pályákat írtunk fel. Ilyenkor nem az történik, hogy ugyanazt az itinert finomítjuk, hanem még az ismétlődő szakaszokat is más ritmusban diktálom Ramónak. Miután gyorsul a tempó, ezért az információkat másképpen kell összerakni egy-egy kanyarra.

Sőt, a tavalyi emlékek is beugranak.

Emlékszem, hol lehet egy picit később fékezni, hol lehet kijjebb engedni az autót, hol nem kell ellépni a gázpedálról. Ramón is másképp dolgozza fel az információkat este a szállodában, és így alakul ki az adott évre az itiner. Ezek azok a tapasztalatok, amelyek a verseny közben kristályosodnak ki, így már most tudom, hogy jövőre, hol lehet újabb tizedeket találni.

Rutinból ment a pályabejárás Forrás: Herczig Norbert

Sokszor elmondom, hogy mennyit jelent nekünk a hazai támogatás. Most is elkísértek bennünket a lelkes szurkolók. Folyamatosan érkeztek a közösségi oldalakon az üzenetek, és az ott nyaraló vagy épp ott élő honfitársaktól is sok támogatást kaptunk. Például a pályafelírásakor egy kisebb étteremben angolul rendeltünk, amikor a hölgy megszólalt, hogy nyugodtan rendelhetünk magyarul is. Elmondta, hogy ott nagyon szeretik a rallye-t, ő már régóta kint él a spanyol férjével és mindenki tudja, hogy magyarok is indulnak a versenyen.

A pályabejáráson az is feltűnt, hogy azok az épületek, amiket egy éve még építettek, a legtöbb helyen alig haladtak előre. Ez otthon sokkal jobban megy. A hazai munkatempó itt nem tetten érhető. Bár az egész szigeten nagyon jó kedélyűek és segítőkészek az emberek, a „mañana" érzés velük született.

A pilóta gyorsan összeszokott az autóval Forrás: Herczig Norbert

Jó idén magyarnak lenni az ERC futamokon azért is, mert ebben az évben mi rendezzük a szezonzárót. A nyíregyházi verseny szervezői is eljöttek, bemutatták a hazai versenyt, és az Eurosport forgatott egy promóciós videót is a magyar párosokkal. A versenyzőtársak is kíváncsian várják a versenyt, sorra kapjuk a kérdéseket a Rally Hungaryval kapcsolatban.

Remélem, otthon is annyi néző lesz majd, mint ezen a versenyen.

A pályák mentén több helyen is olyan embertömeg várt minket, ami a régi idők ralijait idézte. Már a pályabejárás alatt letáboroztak a szurkolók sátraikkal, lakóautóikkal a szakaszok mellé, és látszott rajtuk, hogy egész hétvégén itt lesznek, egyszerűen élvezik a versenyt.

Herczig Norbert reméli, a magyar ralin is sok néző fogja őket buzdítani Forrás: Herczig Norbert

A felkészülés után csütörtökön már élesben autózhattunk. A rajtsorrendről döntő kvalifikáció jól sikerült, hatodik időt mentünk, és már itt elkezdődött az a nagyon jól eső érzés, ami aztán végigkísért bennünket a 200 kilométernyi éles gyorsasági szakaszon is. Jól ment a Polo GTi, mi sem hibáztunk nagyot, és a tapasztalatok is gyűltek. Nemcsak az autó volt új az aszfalton, hanem a Michelin gumikkal sem versenyeztünk már jó ideje, így össze kellett szokni, de az első napon végig ott voltunk az összetettben a legjobb hat között, és csak másodperces lemaradásunk volt a szakaszgyőztesekhez képest. Szombatra tovább gyorsultunk, és a végére komoly csata alakult ki a dobogós helyekért.

A verseny későbbi második helyezettjéhez képest pár másodperces volt a hátrányunk, aminek jó részét már le is dolgoztuk az utolsó előtti gyorsaságin, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy a bal első kerékből eltűnt a légnyomás. Érdekes módon nem a gyorsasági első, valóban defektveszélyes részén történt mindez, hanem az utolsó kilométereken.

Még most sem tudjuk, hogy mi okozta, de sajnos így az utolsó 3-4 kilométert lassabban tettük meg, veszítettünk bő 20 másodpercet, és ezzel a dobogó is elúszott. A végén még egy harmadik idővel zártuk a versenyt, ezzel visszaszereztük a negyedik helyet, ami fontos pontokat jelent majd az év végén.

Negyedik helyen végzett a magyar páros Forrás: Herczig Norbert

A következő forduló Lettországban lesz, ahol tavaly nem versenyeztünk, így ismeretlen pályák várnak ránk. A csomagunk azonban nagyon erős, ez bebizonyosodott a Kanári-szigeteken, ahol legjobb Volkswagenes párosként végeztünk.

Még a gyár sportrészlegének vezetése is odafigyelt a futamra, ugyanis eddig javarészt murvás versenyeken indult a Polo GTi, ezért ők is kíváncsiak voltak a teljesítményünkre.

Úgy érzem megálltuk a helyünket, már képesek vagyunk arra, hogy erőből, stabilan ott legyünk az élbolyban, így izgatottan várjuk, hogy alig két hét múlva újra útra keljünk, és a most begyűjtött tapasztalatokkal felvértezve újra pályára lépjünk.