Tudtuk, hogy Most nehéz lesz, azt viszont nem gondoltuk volna, hogy ilyen pocsék hétvégét zárunk. Pont nélkül jöttünk haza Csehországból, nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen, ha volt egyáltalán, mióta a kamion-Eb-n megyünk.
A hétvége előtt még kifejezetten reméltem, hogy lesz egy kis eső, mert vizes pályán jók vagyunk, futamot is tudunk nyerni, pont emiatt bosszant igazán, hogy a vasárnapi versenyeket az eső miatt nem indították el.
De előbb a szombatról.
A szombati nap újra bebizonyította, hogy sajnos vannak egyenlők és még egyenlőbbek a mezőnyben.
Az történt, hogy a rajtnál néhányan beragadtak előttem, és mivel nem akartam beléjük rongyolni, próbáltam a lehető legbiztonságosabban kikerülni őket. Ekkor viszont átléptem két kerékkel a fehér vonalat, nagyjából 30 centire, és körülbelül öt méteren át mentem ott, tehát nem száz métereket tettem meg két kerékkel a füvön. Mások viszont pont ezt csinálták, a füvön előzgettek, ők mégsem kaptak büntetést, én viszont igen, boxutca-áthajtást.
Persze nyilván tudtam a szabályt, azt is tudtam, hogy ezeket nem ugyanúgy alkalmazzák őket, van, aki megszegheti és van, aki nem. Éreztem, hogy átléptem a vonalat, próbáltam is minél gyorsabban visszajönni, így visszagondolva természetesen az én hibám volt, de
amikor beragadnak előttem a rajtnál, akkor ösztönből cselekszik az ember és kikerüli az előtte lévőket.
A büntetés után a 14-15. helyre csúsztam vissza, esélyem se volt előrébb jönni. Már csak azért sem, mert ott
a mezőny hátsó részében úgy küzdenek ezekért a pont nélküli helyekért azok, akikért 2-3 másodperccel gyorsabb vagyok, mintha a világbajnoki címről lenne szó.
Próbáltam megelőzni őket, erre kilöktek, hiába mentem vissza, újabb két helyet veszítettem. Bekeveredtünk a korpa közé és megettek a disznók szombaton. Csalódott vagyok, mert ennyi tapasztalattal a hátam mögött ezt az egészett elkerülhettem volna.
Vasárnap aztán folytatódott a katasztrofális hétvége.
Az időmérőn az ötödik helyet szereztem meg, azzal elégedett lehettem volna, az első versenyen el is rajtoltunk. Elkezdett kicsit esni az eső, mindenki bizonytalanná vált, miközben két kör alatt már a harmadik helyen autóztam úgy, hogy már az első kettőre jöttem fel. Akkor érkezett meg az özönvízszerű esőzés, de tényleg özönvíz, ilyet még életemben nem láttam.
Furcsa keréknyomokat láttam csak a pályán, előttem Hahn és Lacko se arra ment, amerre a pálya kanyaradott, hanem mentek át egyenesen a sikánon.
Korábban fékeztem, de esélyem se volt, rögtön felúsztam, de szerencsére a pálya vonala egyenesen ment, így baj nélkül át tudtunk esni a sikánon.
Ekkor már úgy éreztem, ez tényleg kemény, de megyünk tovább, aztán egy kör múlva piros zászlóval leintették a versenyt, teljesen jogosan, mert veszélyes volt. Ilyenkor nem is a versenyzők, hanem a pályabírók, a fotósok, nézők kerülhetnek veszélybe, úgyhogy tényleg érthető, hogy leállították a futamot.
Ezután hihetetlen, órákon át tartó szerencsétlenkedés kezdődött. Megálltunk, az özönvíz elállt negyedóra múlva, voltak ugyan tócsák a pályán, amiket elkezdtek szivattyúzni, de lehetett volna versenyezni, ki lehet kerülni azokat a pocsolyákat.
Könnyen lehet viszont, hogy azok, akiket megkérdeztek a pálya minőségéről, szerették volna húzni az időt, hogy minél szárazabb pályán menjünk,
amiből az lett, hogy mire elindultunk, a felvezető kör felénél megint jött egy hatalmas zápor, megint leállították a versenyt. Volt egy harmadik próbálkozás este hatkor, előtte tíz perccel megint hatalmas zuhé, akkor már ki se mentünk a paddockból.
Bosszantó, mert futamgyőzelmi esélyeink lettek volna, és mások is versenyeztek volna, Adam Lacko például hazai pályáján nem tudott menni. A pénz el lett költve, verseny nem volt, a nézők nem láttak versenyt, a szponzorok nem láttak versenyt.
Reméljük, hogy két hét múlva, Zolderben ennél szerencsésebbek leszünk.