Michelisz: Az sem volt biztos, hogy el tudok rajtolni

A remekül induló malajziai hétvége igazi thrillerré változott vasárnap. Mindhárom futamot nehezítette az időjárás és a végén technikai hibák döntötték el a túraautó-világkupa sorsát.

A vártnál sokkal jobban alakuló időmérő edzések után is feszült küzdelem várt Michelisz Norbertre a túraautó-világkupa szezonzáróján, Malajziában. A tét óriási volt, a magyar versenyző pályafutása során másodszor kapott esélyt, hogy az abszolút legjobbként zárja a szezont, de 2017-ben egy technikai hiba megfosztotta a lehetőségtől.

Ezúttal mellé állt a szerencse, de keményen meg kellett dolgoznia ezért: az első futamon pont a rajt előtt kezdett esni az eső, ezért előre slick, hátra esőgumikat szereltek, ami igen ritka választás, de ezúttal bevált, és Michelisz megnyerte a versenyt. Másodszor ugyanezzel próbálkoztak, de kicsúszás lett belőle, volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, pontot sem fog szerezni.

A futamot viszont leállították, így Michelisz új esélyt kapott, élt is ezzel, de később elárulta, a verseny vége felé vibrációt és fémes zajt hallott az autójában, majd a harmadik futam rajtja felé haladva nem gyorsult a Hyundai. A verseny elején visszaesett a 4. helyre, és ezzel átmenetileg vesztes helyzetbe került, de ellenfele,

Esteban Guerrieri autója is túlmelegedett és visszaesett a mezőny végére, így Michelisz a gyengélkedő Hyundai volánja mögött is bebiztosította a világkupa-győzelmet.

„Őszintén azt hittem, hogy vége van. A rajtrács felé haladva az autó leállt, már az is szerencse volt elértem a rajtkockámat. Újraindítottam, de csak két-három hengerrel ment. Nem tudom, mi történt. A felvezető kör elején minden alaphelyzetbe állt, de a harmadik futam előtt nem fogadtam volna nagy tétben arra, hogy bajnoki címet fogok ünnepelni” – nyilatkozta a futam utáni sajtótájékoztatón.

„Hullámvasút volt, életem leghosszabb napja. Az előző este nem tudtam aludni, a gondolataim csak e három futam körül forogtak, de most csak az számít, hogy elértük, amit tényleg nagyon akartunk” – tette hozzá a magyar versenyző, aki rá nem jellemző módon már az autóban elérzékenyült és köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette a pályafutása során.

Nehéz leírni az összes érzelmet, ami most kavarog bennem

– mondta. – A legfontosabb, hogy hatalmas köszönettel tartozom a családomnak, a csapatomnak és minden magyar embernek, aki támogatott a kicsit több, mint 10 év alatt. Akkor még számítógépes játékokkal játszottam, és reménykedtem, hogy egyszer profi pályafutást kezdhetek.”

„Ez sikerült, és itt, most megnyertem a nekem legtöbbet jelentő túraautós bajnokságot. Ez egyszerűen hihetetlen.”