A halál versenye és a motorversenyek legtragikusabb történetei

firo: 08/16/2020, Motorsport, Motorcycle, 2020 MotoGP myWorld Motorcycle Grand Prix of Austria, Austrian Grand Prix 2020, Spielberg, Austrian Grand Prix 2020 Spielberg Motorsport 2020 MotoGP myWorld Motorcycle Grand Prix of Austria SPO firo: 16.08.2020 Ho
Pictures of the year 2020 firo: 16.08.2020, Motorsport, Motorrad, 2020 MotoGP myWorld Motorcycle Grand Prix of Austria, Austrian Grand Prix 2020, Spielberg, 21 Morbidelli Franco (ita), Yamaha YZR-M1, Petronas Yamaha SRT, action, Crash, Accident, highlight Our terms and conditions apply, can be viewed at www.firosportphoto.de, §ONLY FOR USE IN GERMANY !!!!!! Photo: dppi, copyright by firo sportphoto: Coesfelder Str. 207 D-48249 Dulmen www.firosportphoto.de mail@firosportphoto.de Account details: (V olksbank B ochum - W itten) IBAN: DE68430601290341117100 BIC: GENODEM1BOC Tel: + 49-2594 -9916004 Fax: + 49-2594-9916005 | usage worldwide (Photo by firo Sportphoto/dppi / augenklick/firo Sportphoto / dpa Picture-Alliance via AFP)
Vágólapra másolva!
A tragikus versenybaleset következtében június közepén életét vesztő tízszeres magyar bajnok motokrosszversenyző, Szvoboda Bence halála ismét aktuálissá teszi a kérdést: törvényszerű-e az ilyen szörnyűség a motorversenyek világában? Gyorsan szögezzük le, hogy a válasz egyértelműen nem. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a tragédia lehetősége - különösen egy-két verseny esetében - fokozottan jelen van a sportág különböző formáiban. 

A Svájci körversenyen halálos balesetet szenvedő kiváló kerékpáros, Gino Mäder tragédiája kapcsán éppen a napokban jártuk körül egy kiváló cikkben a kerékpársport veszélyeit. A nagyszerű svájci sportember halála is megrázó, de még inkább az volt, ami Szvoboda Bencével történt. A tízszeres magyar, valamint többszörös osztrák és cseh motokrossz bajnok ugyancsak sportága legjobbjai közé tartozott, de a június 11-i pacovi cseh bajnoki futamon ő sem tudta kivédeni egy bukás halálos következményeit. Szvoboda Bence 31 éves volt, és a halálát nem technikai hiba, vagy vezetési hiba, hanem egy fatális véletlen okozta: rossz pillanatban bukott, a mögötte jövők pedig nem tudták kikerülni.

Ahogy a legtöbb halálos balesetnél, senki nem hibázott - motorral elesni, különösen nagy sebességnél, vagy egy krosszpályán nem igazán nevezhető hibának -, a legtöbbször fatális balszerencse áll a tragédiák mögött. Különösen mostanában, amikor a pályák már egyre biztonságosabbak, a protektorok pedig egyre nagyobb védelmet adnak a versenyzőknek. Persze ez nem volt mindig így, és egyes helyeken ma sincs, de alapvetően ahhoz képest, hogy a pályák és a motorok egyre gyorsabbak, a versenyzők pedig, hasonlóan a bringásokhoz, egyre többet vállalnak, nincs ijesztően sok haláleset. Persze egy is túl sok, de, aki motorra ül, tudja, hogy mit vállal és mit kockáztat.

Szvoboda Bence tragikus bukása

A balatonberényi motokrosszbajnok a közelmúlt legjobb és legsikeresebb magyar versenyzője volt. Tízszeres magyar, többszörös osztrák és cseh bajnok versenyző június 11-én azon a pacovi versenypályán bukott, ahol első Európa-bajnoki futamgyőzelmét aratta.

Azaz helyismerete volt, tudása volt, csak szerencséje nem volt abban a pillanatban, amikor a földre került.

A mögötte jövő (sőt talán többen is voltak) ugyanis nem tudta már kikerülni, és áthajtott rajta. Motokrosszban nincs olyan masszív védőfelszerelés a versenyzőkön, mint például a MotoGP-versenyeken, így sokkal súlyosabb sérüléseket lehet szenvedni egy-egy bukás során.

Szvoboda Bencét még a pályán elkezdték újraéleszteni, majd egy prágai kórházba szállították. Csapata, a HTS Team végig igyekezett pozitív maradni, de vasárnap már ők is azt írták ki a közösségi felületükön, hogy a fiatal bajnoknak nincs esélye a túlélésre. Szvoboda Bence június 14-én halt meg, balatonberényi temetésén százak vettek részt, megannyi versenyzőtárs motorja bőgött fel. Emblematikus 521-es rajtszámát visszavonultatta a Magyar Motorsport Szövetség.

Egy nap két haláleset

Régen történt, de a motorversenyek világában a mai napig fekete napnk számít 1973. május 20., amikor a gyorsasági motoros világbajnokság monzai Nemzetek Nagydíjának 250 köbcentis futamában minden idők talán legsúlyosabb tömegbalesete történt.

Ebben a két halálesettel járó tragédiában viszont nagyon is szerepe volt az emberi mulasztásnak, egészen pontosan a pálya kialakításának.

Az 1961-es Forma-1-es Olasz Nagydíjon a német Wolfgang von Trips (röviden Taffy, hivatalosan pedig Wolfgang Alexander Albert Eduard Maximilian Reichsgraf Berghe von Trips) elvesztette az uralmát az autója fölött, és a pályáról kivágódó autó 15 néző halálát okozta.

Az F1 okosai és a pálya üzemeltetői azt csinálták, amit a korszak technológiája és tudása megengedett: szalagkorlátot emeltek az aszfaltcsík mellé. Amikor a '73-as gyorsasági motoros-vb mezőnye megérkezett Monzába, a 250 és az 500 köbcentis kategóriában is az élen álló finn Jarno Saarinen, a kisebbik kategória előző évi világbajnoka, rögtön jelezte a rendezőknek, hogy

a szalagkorlát lehet, hogy az autósokat megvédi, de a motorosok számára még veszélyesebbé teszi a pályát.

Természetesen a finn sztár aggodalmait lesöpörték az asztalról, maradt minden ahogy volt. És még azokat a sikánokat sem használták a motorversenyeken, amelyekkel egy kicsit lassították az F1-es mezőnyt az extrémgyors pályát.

Renzo Pasolini bukása:

A korlátok tehát maradtak, és mindössze másfél kör kellett a 250-es futamon, hogy megtörténjen a tragédia. Az olasz Renzo Pasolini csúszott ki, neki a szalagkorlátnak, a 34 éves, hatszoros futamgyőztes versenyző pedig azonnal meghalt. A motorja azonban a szalagkorlátról visszavágódott a pályára, telibe találva Saarinen fejét, aki ugyancsak a helyszínen meghalt. További 14 motoros bukott, közülük többen is súlyos sérülést szenvedtek.

Jarno Saarinen:

A szervezők persze vitatták, hogy a pálya alkatrésze okozta volna a tragédiát. Ők inkább a verseny előtti 350-es futamon Walter Villa motorjából a pályára folyó olaj szerepét említették, míg a hivatalos jelentésbe az került, hogy Pasolini motorjának a leblokkoló hátsó kerék miatti hirtelen megállása okozta a balesetet. A kelet-finnországi Imatra versenypályája Jarno Saarinen nevét viseli.

A Dunlop család tragédiája

Egészen hihetetlen az északír Dunlop család tragikus története. A család férfi tagjainak a vérében volt a motorozás, az volt az életük - és a haláluk is. Mindannyiuk közül a leghíresebb Joey Dunlop, akit 2015-ben Észak-Írország történetének legnagyobb sportemberének választottak egy szavazáson (pedig, hogy mást ne említsünk, azért volt a listán egy George Best is). Csakhogy a szavazók pontosan tudták, ki is az a Joey Dunlop. Pontosabban, hogy ki volt Joey Dunlop.

Ő ugyanis nem csupán a brit országrész, de a globális motorsport történetének egyik legnagyobb versenyzője volt. Nem a GP sorozatban húzta a gázt, hanem a még ahhoz képest is brutálisan veszélyes TT (Tourist Trophy) versenyeken.

A mai napig ő tartja a hírhedt Isle of Man TT rekordját 26 győzelemmel, benne három mesterhármassal,

azaz, amikor egy évben három kategóriában is győzni tudott. Összesen 102 alkalommal állt rajthoz 1976 és 2000 között.

Szinte törvényszerű, hogy egy motorversenyen halt meg: 2000-ben egy tallini TT futamon az esős időben elvesztette uralmát a gépe fölött, kirepült a pályáról, nekicsapódott egy fának és azonnal meghalt. Hogy mekkora formátumú alakja volt a sportnak Joey Dunlop, azt jelzi, hogy a tragédia után az észt kormány honlapjának helyén órákon belül egy neki emléket állító oldal jelent meg. Temetését élőben közvetítette az észaír tévé, a helyszínen pedig 20 ezren kísérték utolsó útjára.

Joey örökségét azonban vitte tovább a család. Öccse, Robert 1983 és 2005 között 23 rajton öt győzelmet aratott az Isle of Man TT-n. Természetesn ő is egy motorversenyen halt meg, mégpedig azon a North West 200 nevű viadalon, amelyen máig ő tartja a győzelmi rekordot. A 2008-as futamon egy fatális véletlen okozta a vesztét:

a kérésére speciálisan átalakított motoron 250 km/h-s sebességnél a kuplung helyett a mellett lévő kart, az első féket rántotta meg,

ami azonnal állóra blokkolta az első kereket, ő pedig átrepült a kormány fölött, egy mögötte jövő versenyzőtársa pedig még el is sodorta eltörve a lábát, és súlyos fejsérülést okozva, amibe a kórházba szállítást követően belehalt.

A versenyt másnap megrendezték, és a fia Michael Dunlop nyerte meg.

Robert Dunlopnak volt egy másik fia is, Michael bátyja, William, aki - talán már írnunk sem kell - szintén egy motorversenyen halt meg. 2018-ban az írországi Skerries 100 nevű TT versenyen a motorjából szivárgó olaj éppen a hátsó kerékre folyt, ő elvesztette az urlmát a gép fölött, nagy sebességnél bukott - nem volt esélye a túlélésre.

A családról még annyit, hogy Michael életben van, mi több idén is ő nyerte az Isle of Mant, és már csak egyetlen győzelemre van Joey rekordjától.

A halál versenye

Talán túlzásnak tűnik az iménti közcím, de kétségtelenül igaz az előző részben sokat emlegetett Isle of Man TT versenyre. A brit Man-szigeten évente megrendezett parádé a bátrak és/vagy a bolondok sebességőrült fesztiválja. Egy motorverseny a szigeten körbefutó nagyjából 61 kilométer hosszú úton, ami többé-kevésbé le van zárva.

De okozott már halálos balesetet figyelmetlen helyi lakos, kóborkutya, sőt a TT napjaira versenypályának kinevezett közútra tévedő tehén is.

A városkákon átfutó út tele van beláthatatlan kanyarokkal és bukanókkal, egyik oldalon terméskőből rakott falak, a másikon vaskos fák, melyek itt-ott be vannak bugyolálva szivaccsal, de ez annyit ér, mint halottnak a csók, amikor az idén megdöntött körrekord átlagsebessége 219 km/h fölött van (Peter Hickman futotta).

Halottból pedig van bőven, egyáltalán nem véletlen, hogy az újoncok - akik mögött komoly TT tapasztalat kell álljon -

csak közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelettel indulhatnak.

Az 1907 óta 102 alkalommal megrendezett órületen eddig 267-en haltak meg. Az idei versenynek is volt áldozata, a spanyol Raúl Torras Martínezt gyászolta a mezőny néhány percig...

De ez egy csendes év volt, 2022-ben és 2011-ben is hatan haltak meg, míg 2005-ben egyenesen 11-en vesztették életüket a Mountaine Course nevű pályán.

Bárhol meg lehet halni

A MotoGP királykategóriájában, azaz az 500 köbcentis géposztályban immár 12 éve nem történt halálos kimenetelű baleset, akkor, 2011-ben az olasz Marco Simoncelli vesztette életét Sepangban a Malajziai Nagydíjon.

De kisebb géposztályokban, így a Moto2-ben és a Moto3-ban 2016, illetve 2021-ben is történt haláleset: Luis Salom edzésen, míg Jason Dupasquier időmérőn vesztette életét. A salakmotorosoknál 1927 óta már közel száz, versenyen bekövetkezett haláleset történt, az utolsó 2016-ban, amikor a lengyel Krystian Rempala járt szerencsétlenül.

Vagy ott van a Dakar Rali, ahol minden rajthoz álló tisztában van vele, hogy a motorosokra leselkedik a legnagyobb veszély, és ezt a számok is alátámasztják: az 1979 óta történt 31 halálos kimenetelű balesetből 23-nak motoros volt az áldozata.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!