Négy évvel később - immáron második alkalommal - Párizs adott otthont az olimpiának, köszönhetően Coubertin báró vasakaratának. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem túl lelkesen ítélte a francia fővárosnak a rendezés jogát, még élénken élt emlékezetükben az 1900-as balul sikerült játék, ahol az olimpia elhalványult a világkiállítás gazdag programja mellett.
A szervezőbizottság Ausztriát, Magyarországot és Törökországot is meghívta, ám Németország továbbra sem fogadta el az invitálást. Ez az olimpia ismét Nurmi diadalmenetét hozta, mindmáig egyedülálló teljesítménnyel. Nurmi hat napon belül hétszer állt rajthoz (előfutamokkal együtt), hétszer győzött, kétszer olimpiai csúccsal. Öt aranyérmét 1500 méteren, 5000 méteren, 10 650 méteres mezei futásban, a mezei futás csapatversenyében és a 3000 méteres csapatviadalon szerezte.
Az uszodában három világklasszisnak tapsolhattak a nézők: az ausztrál Andrew Charltonnak, a svéd Arne Borgnak és az amerikai Johnny Weissmüllernek (a későbbi Tarzannak!), aki először úszta a 100 méteres távot 1 percen belül.
A pechesek között kell említeni az ötpróba harmadik helyezettjét, LeGendre-t, aki a verseny közben 776,5 centire javította a távolugrás világcsúcsát. A távolugrásban 744,5 centi is elég volt a győzelemhez, ám ebben a számban az amerikaiak őt nem nevezték be... A 100 méteres síkfutást az olimpiák története során most először nem egyesült államokbeli versenyző, hanem az angol Abrahams nyerte, míg 400-on a skót Liddell győzött.
Kettejük történetéből minden idők egyik legjobb filmjét (Tűzszekerek - Chariots of Fire) készítette el 1982-ben Hugh Hudson, az alkotás zenéjét Vangelis szerzte, a film négy Oscar-díjat nyert.
Abrahams állandó kisebbségi komplexusban szenvedett származása miatt. Bátyjai az 1906-os és az 1912-es olimpián szerepeltek, Először Antwerpenben állt rajthoz - kevés sikerrel. Örökös győzni akarása révén összehozta a sors Sam Mussabinivel, aki "profi" trénerként dolgozott az amatőr atlétikában. Alig egy hónappal az olimpia előtt új brit csúcsot állított fel távolugrásban (amit 1956-ig nem is javítottak meg). Ám Abrahams inkább a futószámokban akart indulni, ezért egy névtelen kritizáló levelet írt önmaga ellen a Daily Express című újságba. Az olimpián aztán 10.6 mp-es idővel nyert 100-on, míg 200 méteren 6. lett. Soha többet nem versenyzett.
Eric Liddell 1902-ben született Kínában, ahol édesapja misszionárius tevékenységet folytatott. Eric 5 éves korától már Skóciában élt. Kedvenc sportágának a rugbyt tekintette, de remek futóként hamar felfigyeltek rá. Életfilozófiája ("nem szeretek legyőzött lenni") bajnokot nevelt belőle. A film szerint azért nem indult el 100 méteren, mert vallása megtiltotta, hogy vasárnap versenyezzen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Liddell már a versenyek előtt fél évvel tisztában volt a versenyprogrammal, így csupán a 200 és a 400 méteres futásra koncentrált. 200 méteren végül 47.6 mp-es olimpiai csúccsal győzött. Hősként tért haza Skóciába, ahonnan Kínába utazott folytatni édesapja hittérítő munkáját. 1945-ben, egy japán munkatáborban hunyt el. Agytumor végzett vele.
A magyar származású, amerikai Johnny Weissmüller aranyérmes lett a 100 és a 400 méteres gyorsúszásban, a 4x200 méteres amerikai váltóval, s ráadásképpen még vízilabdázóként is szerzett egy bronzot. Honfitársnője, Gertrude Ederle 100 méteres gyorsúszásban nyert bronzérmet, de nem emiatt vált híressé. Két évvel később első nőkén átúszta a La Manche-csatornát, két órával gyorsabban, mint addig bárki más.
A VIII. olimpián a legeredményesebb nemzetnek ismét az Egyesült Államok bizonyult (45-27-27) Franciaország (14-15-11) és Finnország (14-13-10) előtt. A magyar küldöttség a 12. helyen zárt (2-4-4), aranyérmeinket dr. Halasy Gyula agyaggalamb-lövészetben és dr. Pósta Sándor kardvívásban szerezte. Kardcsapatunknak most be kellett érnie az ezüstéremmel; ám a nagy csalódást az Egyiptomtól 3-0-s vereséget szenvedett labdarúgó-válogatottunk szereplése jelentette.