Janics, Kovács: édes-savanyú aranyünnep

Minden jó, ha a vége jó. A női kajaknégyes második lett, Kovács Katalin nagy álma pedig az lett volna, hogy egyesben is megnyerje az olimpiát. Begörcsölt, leblokkolt, negyedik lett. Volt 55 perce, hogy felszívja magát a párosra, és Janics Natasával megszerezze élete - talán - utolsó aranyérmét. Megcsinálta. Megcsinálták. De vajon hogyan?

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Juha Pál helyszíni tudósítása Pekingből

"Az egyes során nem nagyon tudtam felfogni, hogy mi is történt. Úgy éreztem, hogy nem tudom azt a teljesítményt nyújtani, amire képes vagyok. Amikor visszaeveztem, már maximálisan próbáltam a párosra gondolni, meg elsősorban arra, hogy az izmaimat ellazítsam, mert iszonyatosan 'bekötöttem', már a bemelegítés sem ment úgy az egyesre, mint ahogy általában szokott. Ez látszott a pályán is" - mondta a feltámadás előtti stációkról Kovács Katalin.

A rossz előjelek után aztán minden úgy zajlott, ahogyan kellett: "Amikor elkezdtük a bemelegítést és vízre szálltunk párosban, akkor már egyre inkább képes voltam a versenyre és a feladatra koncentrálni. S amikor elstartoltunk, éreztem, hogy jó volt a rajt, egyre inkább fel tudtam pörögni, és éreztem, hogy igenis úgy megy a hajó, ahogy mennie kell. Talán az egyes előtt kicsit langyos voltam, és nem tudtam fejben odatenni magam."

"Az elmúlt években a maximumon pörögtünk. Ha a női szakágat nézzük, egy arany-, egy ezüstérem és egy negyedik helyezés nem rossz teljesítmény, természetes, hogy mi is többet vártunk magunktól, ezt fel kell még nekünk is dolgozni, és igenis örülni kell annak, hogy tudtunk nyerni aranyérmet, ezüstérmet - mindezt értékelni kell, és büszkének kell lenni rá" - értékelte a 32 esztendős versenyző a két nap női eredményeit.

A szájíz édes-savanyú, mint a kínai mártás: "Tény, hogy nem vagyok boldog az egyes miatt, mert sokkal többet vártam magamtól." Kati, ugye nem vonulsz vissza? - kapta az aktuális kérdést, amire csak ennyit felelt: "Nem tudom, hogy mit csinálok még."

A fenti mondatok még a Shunji kajak-kenu-centrumban hangzottak el, ám a verseny után ellátogattunk az aranyduó szállására is. Kovács Katalin belépett a hotel ajtaján, s meg akarta mutatni a fotósoknak az aranyérmét, de úgy tele volt a keze a cuccaival, hogy nem tudta elővenni. "Itt van nálam valahol" - mondta, majd tudósítónk segítségét kérte, hogy akassza a nyakába az aranyérmet. Lehet erre a kérésre nemet mondani?

- Óriási sportteljesítmény, hogy a görcsös egyes után 55 perccel sikerült megnyernie a párost.
- Egyszer fenn, egyszer lenn-típusú érzéseim voltak. Úgy voltam vele, hogy nem szabad leragadnom a történteken, amikor bementem a hangárba, láttam a kérdő tekinteteket, de próbáltam felülkerekedni ezen. Nemcsak testben, de fejben is próbáltam ellazulni, mert ott sem volt igazából rend.

- Mennyire bántja a negyedik hely?
- Nagyon bánt, nem így gondoltam, de sajnos így sikerült. Próbálok nem a negyedik hellyel foglalkozni, hanem azzal, hogy van egy arany- és egy ezüstérmem, amelyeknek nagyon örülök.

- Natasa mondott valamit az egyes és a kettes között?
- Nem is a szavak számítottak, hanem a gesztusok. Ahogy közeledett felém, ahogy megveregette a vállam, az bőven elég volt, és amikor beültünk a hajóba, akkor kezdett helyreállni a rend. Bennem is, meg szerintem benne is.

- Fábiánné Rozsnyói Katalin üzent már valamit?
- Amióta elbúcsúztunk egymástól, azóta nem beszéltem vele. Másfél hónapja lezártam ezt a szakaszát az életemnek, és egy új kezdődött - azt szeretném szépen megélni.

Janics Natasa is egészen más hangulatban beszélt a vízpart mellett és a hotelben, amin nincs is mit csodálkozni. "Nagyon nehéz évünk volt, többször csúcsformában kellett lennünk, otthon is voltak ellenfelek, volt Világkupa, hosszú nyár van mögöttünk. Talán ezek miatt nem tudtunk úgy teljesíteni a négyessel, ahogyan szerettünk volna. Utóbbi versenyen a rajtnál beragadtunk, és ezzel el is dőlt a verseny. Katit is megvédem, mert tényleg nagyon sokszor kellett odaállnia, otthon, a Világkupán, az Eb-n, az olimpián is. Ahhoz képest, hogy min mentünk keresztül, ez az eredmény talán még túl szép is" - nyilatkozta bő egy órával a viadal után az immáron háromszoros olimpiai bajnok klasszis.

Az [origo] érdeklődésére a verseny alatti érzéseiről így beszélt: "Párosban az elejétől a végéig nem vettem vissza, csak mentem és mentem, ahogy csak bírtam. Igaz, a végére elfáradtam, de bíztam benne, hogy a többiekkel is ez történt, mert azért ők sem gépek. Kati húzott, én toltam, és végül sikerült."

Janics Natasát a kajak-kenus szálláson már ünnepélyes hangulatban, egy pezsgős koccintást követően faggathattuk.

- Mennyire boldog?
- Éppen mondtam Katinak, hogy már el is felejtettem, milyen érzés olimpiai bajnoknak lenni, de nagyon jó.

- Egy napja, az ezüstérmes viadalon mi történt?
- A rajtnál dőlt el az egész, a németek azonnal elhúztak, s nem tudtuk őket behozni. Szerintem sokkal többre vagyunk képesek, de kár ezen rágódni, mert szépen versenyeztünk és megtettünk mindent. Abban a másfél percben ez ennyire volt elég. Le a kalappal a németek pénteki teljesítménye előtt - szerencsére párosban rendesen visszavágtunk nekik. Ott jöttek mellettünk, de szerintem a vízről is leestek.

- A két versenynap közötti éjszakája hogy telt?
- Tudtam aludni, de korán ébredtem, és reggel a négyesre gondoltam, hogy vajon miért nem sikerült nyerni. Majd igyekeztem a gondolataimmal, az összes energiámmal csak a párosra koncentrálni. Tanultunk sokat belőle, fiatal a csapat, úgyhogy megyünk tovább.

- Katival - immáron nem először - kiérdemelheti a kajakkirálynő jelzőt, hiszen nem akármilyen négy éven vannak túl. Mi volt a legrosszabb pillanata az elmúlt négy évnek?
- Nem szeretem a kajakkirálynő kifejezést, de elnézem neked, köszönöm szépen (nevet). Nagyon szeretjük, amit csinálunk, és nem szabad arra gondolnunk, hogy nehéz, pedig minden napunk nagyon-nagyon kemény edzésekkel telik. Azt csináljuk, amit szeretünk, kiálltunk egymás mellett - érdemes volt, mert ennek köszönhető a siker. Az olimpia lehetett volna szebb is a nők számára, de hosszú volt ez az év, sokat küzdöttünk - s nem csak a hajóval, a vízzel, a lapáttal, hanem például a válogatási elvekkel, a "van edzőváltás, nincs edzőváltás" témájával. Nagyon hosszú volt ez a nyár, és nem akarom mondani, hogy sajnos, de szebb lett volna a pekingi éremgyűjtemény, ha nincs ez a harc.

- Azért csak boldog az arannyal...
- Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk Katival, de ugyanolyan szomorú vagyok, hogy Katinak és a négyesnek sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Sokat fogunk gyakorolni, hogy a négyest úgy meg tudjuk tolni, mint a németek.

- Három arannyal ön lett a legeredményesebb magyar női kajakos.
- Még nem foglalkoztam ezzel a témával sem, nem dolgozta még fel az agyam az információkat. Szeretnék már elmenni bulizni nagyon.

- Meddig teszi félre a lapátot?
- Sok időre.

- Ön szerint Kati Londonban is ott lesz még?
- Remélem. Bár most még én sem tudok nyilatkozni, hogy mi lesz, mert azért én is már 26 éves vagyok. A napokban tudtam meg, azt hittem, hogy 25 vagyok, de nem volt olyan torta, amin szám van, hanem gyertyák voltak körbe-körbe, és ez nem maradt meg bennem:) Négy év múlva már én is 30 leszek - nem tudok előre jósolni. Akarok kajakozni, de majd úgyis kiderül.

- Birgit Fischer, Josefa Idem útja akkor nem követendő?
- Szerintem nem egészséges olyan sokáig kajakozni.