Boczkó: Kihagytam a tizenegyest

Boczkó Gábor 31 évesen akár a csúcsra is feljuthatott volna, hiszen vasárnap folyamatosan javuló teljesítménnyel, kitűnő vívással bejutott a férfi párbajtőrözők egyéni versenyében a legjobb négy közé. A nap első felében még menetelő versenyző számára roppant szerencsétlenül végződött a viadal, hiszen az elődöntős vereség után a bronzmeccsen egy tussal kapott ki, ennyin múlt tehát, hogy nem állhatott fel a dobogóra. A negyedik helyével Magyarország számára három pontot gyűjtött sportoló nagyon csalódott az eredmény miatt, az [origo] kérdésére válaszolva azt mondta, ha a pénteken rendezendő csapatversenyen dobogóra állhatna, már az sem vigasztalná. Kulcsár Győző szövetségi kapitány más véleményen van, ő büszke versenyzőjére és biztos abban, hogy jól fog szerepelni a következő megmérettetésen.

Juha Pál helyszíni tudósítása Pekingből

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

A harmadik helyért rendezett meccs után Boczkó Gábor átviharzott a vegyes zónán, beledöfte a tőrét az egyik hasmagasságú elválasztó "kordonba" és csak annyit mondott: "Most képtelen vagyok nyilatkozni."

Pár perc múlva visszatért, ám még ekkor is láthatóan zilált volt, látszott, nincs kibékülve sem a negyedik hellyel, sem magával. "Nagyon csalódott vagyok, mert olyan ellenféltől kaptam ki, aki hiába volt itt a négyben, az elmúlt esztendőben rendszeresen megvertem. Tavaly két Világkupa-döntőn is legyőztem 4-5 tus különbséggel. Tudtam, eljön az a pillanat, amikor ő nyer, de nem gondoltam, hogy pont az olimpián" - nyilatkozta Boczkó, aki az elődöntőben a francia Fabrice Jeannet-től, a bronzmeccsen pedig a spanyol Jose Luis Abajótól kapott ki.

"Keseredett voltam az elődöntő után, mert tényleg jól ment a vívás, de nem sok szerencsém volt. Csakúgy, mint a bronzmeccsen, ahol az utolsó tus is egy gyermekded hiba miatt ment el. Az edzőm úgy mondaná, hogy 11-est hagytam ki. Ezt a lehetőséget 10-ből 10-szer be kell rúgni..."

De vajon magára mérges vagy a sorsra? "A sorsra nem lehetek mérges, mert a mai napon végig segített. Inkább magamra lehetek dühös, hogy egy ilyen óriási lehetőséget elszalasztottam."

Az egyéniben háromszoros Eb-aranyérmes vívó megállás nélkül sorolta a külső tényezőket, hogy miért nem tudott dobogóra állni, de önmagát sem kímélte. "Egyszerűen nem tudom megemészteni, hogy ilyen hibák miatt kaptam ki. Az elődöntő után fel kellett pörgetnem magam a bronzmeccsre, mert a többi versenyen nem rendeznek asszót a harmadik helyért, hanem két bronzot osztanak. A két elődöntő után a táncosok miatt mocskos lett a pást, valamint teljesen más az itteni klíma: a mai időjárás is befolyásolta a történetet, eszméletlen, ami kint van (egész nap zuhogott az eső - a szerk.).

Ezzel még nem volt vége a felsorolásnak: "Front van, fájt a fejem, a reflektor alatt a páston iszonyú hőség volt. Persze, most nem akarom azt mondani, hogy azért kaptam ki mind a kétszer, mert fáradt voltam. Egyszerűen ilyen a vívás, ha másképp esik egy találat, akkor most én lennék a boldog ember."

Boczkó: Erre készültem nyolc évig

Csapatversenyben az Imre Géza, Kulcsár Krisztián duóval karöltve még javíthat - de vajon kárpótolná-e őt egy esetleges ott elért szép eredmény a vasárnapi "kudarcért"? "Nagyon boldog voltam, hogy négy közé jutottam, de most nem tudok örülni, mert érem volt az előzetes célom. Úgy éreztem, hogy megértem rá, életkorban és minden szempontból a legoptimálisabb periódusomban vagyok. A csapatverseny - végződjék bármiképp - nem tud kárpótolni, mert az teljesen más. Én azért küzdöttem, dolgoztam az elmúlt nyolc évben, hogy mindenképp olimpiai érmes legyek."

A párbajtőrözők szövetségi kapitánya, Kulcsár Győző sokkal rózsásabban látja a helyzetet, szerinte Boczkó negyedik helye szép eredmény és úgy véli, a versenyző felszívja magát a csapatversenyre. "Legyőzte Sydney olimpiai bajnokát, majd a világranglista vezetőjét is, ennyit arról, hogy milyen ágon jutott el a négy közé. Ebből a négyesből egy dobogó azért kijárt volna neki. Példamutatóan dolgozott az olimpia előtt, majdnem mindent alárendelt a sportnak, a felkészüléssel nem volt gond, a legnehezebb ellenfelét úgy hívják, hogy Boczkó Gábor. Nem kudarc a negyedik hely, inkább csak kicsikét keserű. A probléma az, hogy mi, magyar vívók néha túlkoplikáljuk a dolgot, amikor egyenesen kéne szúrnunk, mi akkor is teszünk bele még egy csavart, egy matyóhímzést. Néha Kéne egy kis németes higgadtság, de nem - mi magyarok vagyunk."

Utóbbi szavak összecsengenek azzal, amit Kemény Dénes mondott a férfiak pólómeccse után (a magyarok háromgólos előnyt tékozoltak el): "Tényleg ő is ezt mondta? Pedig bevallom, nem beszéltünk össze."

Boczkó negyedik helyéről a kapitány zárásképp annyit mondott: "Meglátják, Gábor összeszedi magát a csapatviadalra, és bizony nagyon örülni fog, ha esetleg dobogóra kell állnia."