A pólókapitány szerint elvették tőlünk a győzelmet

Nem született meg a magyar női vízilabdázás első olimpiai érme, az athéni hatodik után Pekingben negyedik helyen végzett a Godova Gábor irányította csapat. A bronzmérkőzés hitchcocki izgalmakat tartogatott, hiába vezetett 5-2-re és 6-3-ra is a magyar gárda, a rendes játékidő, majd a hosszabbítás is döntetlennel zárult. Az ötmétereseket az ausztrálok dobták jobban, így a bronzról négy éve éppen lemaradt óceániaiak ezúttal éremmel térhetnek haza a játékokról.

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből

• Ötméteresekkel bukta el a bronzot a nőipóló-válogatott
• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Érdekes lélektana volt a bronzmeccsnek: az első félidő végén még mosolygós volt játékos, edző és szurkoló magyar részről a Jingtung uszodában, nem véletlenül, hiszen ekkor még két góllal vezetett a Godova-gárda. A harmadik negyed végén már gyűltek a ráncok a homlokokon, mivel az auszik visszazárkóztak döntetlenre, de még így is magyar ünnep lehetett volna a medence partján, mivel 7-6-ot mutatott az eredményjelző. Csakhogy a rendes játékidő utolsó támadásánál Rebecca Rippon pontosan célzott, és ezzel kiharcolta a hosszabbítást. A két válogatott a csoportmeccseken is találkozott egymással, és akkor Pelle Anikó révén mi mentettünk pontot az utolsó másodpercekben, most viszont az egyenlítés miatt a rivális várhatta lélektani előnyből a ráadást.

A bírók kicsit rá is segítettek az auszik jó hangulatára, és sorra küldték ki a magyar játékosokat, minek következtében 9-8-ra már a 2000-es olimpiai bajnok vezetett. A végén mi is megkaptuk az esélyt, Kisteleki csodásan lőtte ki a bal felsőt, jöhetett az újabb izgalomforrás, az ötméterespárbaj. Jól indult számunkra, hiszen Horváth Patrícia kivédte az első két ausztrál lövést, de ez sem volt elég a győzelemhez, mivel Györe, Stieber és Drávucz is hibázott, így az ellenfél edzője ugorhatott örömében ruhástul fejest a medencébe, a magyar lányok pedig zokogva, magukba roskadva üldögéltek egykupacban.

Az öltözőbe lehajtott fejjel bevonuló lányok közül Drávucz Rita volt az első, aki erőt vett magá, és megállt pár szó erejéig. "Az egész tornán jól játszottunk, és bár az emberelőnyökkel ma voltak gondjaink, azt kell mondanom, nem volt szerencsénk. A rendes játékidő végén nem szokás emberelőnyt adni, az ausztrálok mégis megkapták az esélyt, pedig két küzdő csapat esetében nem szokták befújni".

Godova Gábor arcán nem látszott feszültség, de a szavain érződött, hogy nagyon elszomorította az elbukott meccs.

- Hányszor kellett volna megnyerni ezt a találkozót?
- Egyszer, a végén. Vezettünk ugyan kétszer is három góllal, de az kicsit felőrölte erőnket. Utána új erőre kaptunk, és kiegyenlített lett a meccs, a csoportkörben nekünk volt szerencsénk, most úgy érzem, az ausztráloknak.

- A kiállítások aránya azt mutatja, nem igazán nekünk fújtak a bírók.
- Elvették tőlünk a győzelmet, a rendes játékidő végén az ausztráloknak besegítettek az emberelőnnyel. Persze, a játékvezetők "korrektek", és a hosszabbítás végén visszaadták a fórt, így egyenlítettünk, de ezzel nyerni már nem tudtunk, nem úgy, mintha 7-6-nál nincs az a hátrány. Ennek ellenére büszke vagyok a csapatra, fantasztikus élmény volt az olimpián játszani, és egyben nagy felelősség is, de a lányok ennek megfelelően játszottak. Mindent megtettünk a győzelemért és az éremért, így most kicsit keserű a szánk íze, de akkor is hajrá, magyarok!