"Állandóan körbe-körbe szaladgált a ház körül, és mindenhova felmászott, oda is, ahova első ránézésre lehetetlen lett volna" - nyilatkozta Louis Smithről egyszer az édesanyja. A brit tornásznál gyerekkorában ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktív betegség) diagnosztizáltak, de mivel időben elkezdték kezelni, felnőttkorára ez elmúlt. Hétévesen máris útelágazáshoz érkezett az élete, el kellett döntenie a szüleinek, hogy zenei vagy sporttagozatot választanak neki. A sport nyert, de a zenétől sem szakadt el, 2008-ban például jelentkezett az angol X-Faktorba, de nem jutott tovább. "Mostantól csak a zuhany alatt és az autóban fogok énekelni" - mondta akkor a jamaicai származású sportoló, akinek a reggae a kedvence.
A torna világelitjébe viszont 2006-ban sikerült berobbannia, amikor lólengésben megnyerte a Nemzetközösségi Világjátékokat, juniorként ekkor már Európa-bajnok volt, a felnőtteknél pedig egy évvel később bronzérmes lett a világbajnokságon. Az igazi áttörést a 2008-as pekingi olimpia hozta meg neki, ahol harmadikként végzett lólengésben, 1908 óta az első egyéni olimpiai érmet szerző brit tornász és a második színes bőrű tornász lett, aki érmet szerzett olimpián. A pekingi siker után számtalan magazinban szerepelt, technológiai cégeknek forgatott reklámot, az Év sportszemélyisége gálán élőben adott elő egy gyakorlatot, és még egy főzős tévéműsorba is meghívták.
Büszkeség Berkitől kikapni - vagy mégsem?
Smith 2010-ben már második lett a vébén Berki Krisztián mögött, tavaly októberben, Tokióban viszont leesett a lóról a döntőben, így csak a harmadik hely jutott neki, de a londoni olimpia előtt így is az egyik legnagyobb sztárnak számított az igen jelentős létszámú brit csapatban. A Londonban történteket ismerjük, a döntőben mindkét tornász ugyanannyi pontot kapott, de Berki gyakorlatát szebbnek látták, ezért övé lett az aranyérem. Akkor Smith nagyon szimpatikusan így nyilatkozott: "Először értem el 16 000 fölötti pontszámot egy nagy világversenyen, úgyhogy boldog vagyok. Remélem, Krisztián nemsokára visszavonul, és akkor elkezdhetem nyerni az aranyérmeket" - mondta viccesen, majd hozzátette: "Úgy voltam vele, ha bárki is legyőzne, Berki Krisztián legyen az, büszkeség mögötte másodiknak lenni."
Alig telt el néhány hét azóta, és Smith elkezdte körbejárni az angol médiát, hogy elmondja, mennyire igazságtalan eredmény született Londonban. "Azt hiszem, nekem kellett volna aranyat nyernem, és Berkinek az ezüstöt. Nem foglalkoztat az éremmegosztás, az én gyakorlatom nehezebb volt, több kockázatot vállaltam, ez nekem kellett volna hogy kedvezzen."
Smith hozzátette: amikor úgy változtatták meg a pontozást, hogy már nem legfeljebb tízest, hanem egyre magasabb értékeket lehet kapni, akkor ezzel arra bátorították a tornászoknak, hogy minél nehezebb és látványosabb gyakorlatot állítsanak össze. Így az, hogy ezt most büntették, nem tűnik számára logikusnak. "Azt hiszem, újra át kellene nézni az eredményeket, és ha ezt megteszik, remélhetőleg aranyat adnak nekem. Ha valakinek magasabb pontértékből indul a gyakorlata, az azt jelenti, hogy többet tesz bele a produkciójába, amely így érdekesebb lesz, ezt pedig díjazni kellene" - folytatta érvelését.
A zombizóna
Hogy mitől változott meg így a véleménye a fiatal brit tornásznak, azt nem tudni, viszont az Independent angol lapban tett nyilatkozatából egyértelműen úgy fest, hogy az olimpiai láng londoni elalvásával benne is elaludt valami. "Amikor a záróünnepség másnapján felkeltem, csak annyit kérdeztem magamtól, hogy mit fogok ma csinálni? A varázslat egyik pillanatról a másikra elmúlt, az olimpiai falu zombizóna lett, csak néhány ember lézeng benne. Felhívtam az anyukámat, eljött értem. Amikor hazaértem, csak ledobtam a cipőmet, leültem a kanapéra, hátradőltem, és másfél órán át gondolkoztam az elmúlt napok történésein."
Az Independent újságírója leírja, hogy amikor leültek az interjúra, Smith meglehetősen lehangoltnak tűnt, megkínálta egy kávéval, mire a tornász így reagált: "nem kérek, csak rövid távon segít, de később még rosszabb lesz tőle."
Smith az olimpián még arról beszélt, hogy Rióban szeretné legyőzni Berkit, azóta azonban erősen kérdésessé vált, hogy folytatja-e a következő játékokig. "Egy szeren jó vagyok, de csapatban vannak nálam jobbak. Főleg azért, mert túl magas vagyok, így nem tudok minden szeren kiegyensúlyozottan teljesíteni, valószínűleg átadom a helyem az összességében jobb tornászoknak. Azt hiszen, ha majd visszavonulok, akkor ruhatervezéssel foglalkozom, saját márkám lesz."
Buli, csajok, rovarok
Smith az olimpia óta a Twitteren éli az életét, naponta több fotót is kitesz magáról és a barátairól, ahogy épp fetreng a szobában, a fodrásznál ül, Marbellába indul nyaralni, ott megérkezik a medencés szállodába, bulizik a haverjaival, lányokkal birkóznak az ágyon, a medence szélén koktélozik és csajokat nézeget, de még azt is lefotózza, ha lát egy Nagy-Britannia formájú száradt rágógumit, vagy egy rovart az autóján.
Smithnek láthatóan még nem sikerült áteveznie az olimpia utáni élet langyosabb vizére, talán ennek tudható be, hogy el akarja vetetni Berki Krisztiántól az aranyérmet. Mindenesetre biztató tény, hogy hivatalos lépést még nem tett az ügyben.