Doppinggyártók lépéselőnyben, avagy a sport egyenlőtlensége

Vágólapra másolva!

dopping Reuters sport EPO Ian Thorpe Ben Johnson

Ben apó bukása új megvilágításba helyezte a sportot

Nemzetközi Olimpiai Bizottság

Mi az EPO?

Az ezredforduló doppingszere az EPO, amely az emberi szervezetben jelenlévő szer, a magaslati edzés például a szervezet saját eritropoetinjét serkenti. Az első skandallumot az 1998-as Tour de France-botrány jelentette, amikor a Festina csapat (soraiban Richard Virenque-kel) doppinggyanúba keveredett. Virenque beismerte bűnösségét, s ezzel lavinát indított el. 1998 júliusában a Festina csapat gyúrója, a belga Willy Voet autójában nagy mennyiségű eritropoetint és más ajzószereket találtak. A csapat vezetőjét és orvosát őrizetbe vették, majdnem félbeszakadt az egész Tour. A doppingolást tiltó 1989-es francia törvény azonban nem bünteti a teljesítményüket meg nem engedett szerekkel fokozó sportolókat, így Virenque nem bűnhődött oly mértékben, mint ahogy a közvélemény várta.

Az első bukott atléta az orosz Olga Jegorova lett volna, ám hiába találtak szervezetében EPO-t, a szabálytalan vizsgálatok miatt ejtették a vádat. Jegorova indulhatott az edmontoni vb-n, és nyert is. A NOB által megvizsgált eljárások más irányból próbálják kimutatni a szervezetben a mesterséges EPO-t. A kutatások a vér különböző tulajdonságait és a vérben található különféle anyagoknak a normálistól eltérő szintjét vizsgálták, és ezek alapján következtettek a mesterséges EPO jelenlétére a szervezetben. Egy-egy ilyen eltérésből még nem lehet minden kétséget kizáróan a doppingszer használatára következtetni, de a kutatók állítása szerint az eltérések együttes meglétéből már szinte százszázalékos biztonsággal. A kutatók ezért két módszert is kidolgoztak: az első változat a mesterséges EPO-t kapó önkéntes kísérleti alanyok közül 94-100 százalékos biztonsággal tudta azonosítani azokat, akik egészen a vizsgálat előtti második hétig szedték a szert, míg a másodikkal azok 67-72 százalékát is ki tudták szűrni, akik már a vizsgálat előtt három héttel abbahagyták a fogyasztását. Az EPO-t Magyarországon egyelőre nem tudják kimutatni.

Kis doppingtörténelem

A Heti Világgazdaság 2000/40-es száma "A népszerű szerek" címmel érdekes cikkben boncolgatta a dopping történetét. "Az olimpiák történetében a versenyzők már az ókorban is megpróbáltak teljesítményfokozó szerekhez jutni, jobbára növényekből, illetve hallucinogén hatású gombafélékből. Az újkori játékok kezdetekor a kitartást igénylő sportágakban - például a maratoni futásban - megtette a kis adag sztrichnin, majd az 1950-es években az amfetamintartalmú szerek váltak népszerűekké. A szisztematikus doppingvizsgálatok a hatvanas években kezdődtek, ám pesszimista vélemények szerint a csalni akarók azóta is évekkel az őket üldözők előtt járnak" - írta a HVG. Az biztos, hogy a "Gyorsabban, magasabbra, erősebben!" jelmondat presszionálta a sportolókat a minél jobb teljesítmények elérésében, ezáltal a csalásokban is. A történészek szerint az ókorban Egyipromtól Rómáig nagy divatja volt az ópiumnak, amely élvezeti cikként és teljesítményfokozó szerként is egyaránt használatos volt. De hasonló okból használtak ginzenggyökeret, kokaleveleket, maté- és kavateát (amely borspalánták főzetéből készült) is. Az első drognak a heroin és a morfium bizonyult: előbbit lóversenyeken (a lovakon), utóbbit bokszmeccseken (természetesen itt már embereken) használták. A világ első doppinghalálát 1896-ban regisztrálták, akkor a walesi kerékpáros, Arthur Lindon halt meg a Bordeaux-Párizs viadalon. De ismert volt például, hogy Thomas Hicks, az 1904-es, londoni olimpia maratoni győztese is alkoholt és kokaint fogyasztott felkészülés gyanánt. Az anfetaminszármazékok közül először az ephedrin honosodott meg, ez okozta halálát két kerekesnek is. Az 1960-as, római olimpián a dán Knut Enemark Jensen halt meg, míg a hét évvel későbbi Tour de France-on az angol Tom Simpson esett a drog áldozatául. De emiatt hunyt el a francia futballista, Jean-Louis Quadri is 1968-ban. A férfi növekedési hormonok első használója a spanyol teniszező, Andres Gimeno volt, de igazán a keletnémet úszók és atléták jóvoltából vált ismertté. Illetve Ben Johnson révén, aki szédületes 9.79 másodperces világcsúccsal nyerte a 100 méteres síkfutást a szöuli olimpián, ám a doppingvizsgálaton megbukott.

Ben Johnson ártatlan?

Apropó, Johnson! A héten érdekes írás jelent meg a Telegraph című brit újságban, amely "Igen, Ben Johnson ártatlan lehetett" címmel közül terjedelmes írást a doppingolással kapcsolatban. A cikk szerzője, Robert Philip érdekes megvilágításba helyezi a dolgokat. "Sok időt töltöttem az elmúlt időben olyan brit sportolókkal, akik arra keresik a választ, vajon lehetséges-e, hogy elmúlt húsz évben megváltozott az emberek hormonháztartása. Az egyik legnagyobb probléma, hogy nem lehet tudni, milyen szerekből mennyi az átlagember természetes szintje." Philip azt fejtegeti, hogy például a cholesterol, amely alapvetően anabolikus szteroidnak számít, a McDonald'sban kapható hamburgerben is benne van. "Mindenkinek másmilyen a teste, így nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a természetes és a nem természetes szint. Ben Johnson ártatlan volt? Lehet. Amikor Szöulban stanozololt találtak szervezetében, mindenki azt mondta az atlétatársadalomban, lehetetlen. Miért használna stanozololt, amikor vannak kimutathatatlan növekedési hormonok? Amikor Johnson nyomozni, kutatni próbált, akkor aktáit elrabolták, őt eltiltották... Igen, azt hiszem, Ben Johnson az adott napon ártatlan volt!"

Thorpe irdatlan lábai

Egy dolog biztos: doppingmentes sportélet (hasonlóan a világbékéhez) csak hiú ábránd. Küzdeni lehet ellene, és kell is, de tudni való: tökéletes eredményt elérni lehetetlen. A doppinggyártók mindig egy lépéssel az üldözőik előtt járnak.

Pincési László

Korábban: