Rogge megreformálja a NOB-vezetést

Amikor Juan Antonio Samaranch utódjául választották, Jacques Rogge azt nyilatkozta, nem akar radikális változásokat a NOB munkájában. A legfontosabb feladaton, az erkölcsi megtisztuláson túl van a világ első számú sportszervezete, nyilatkozta, és legyűrve a nagy károkat okozó vesztegetési ügyet, immár a folyamatosságé lesz a főszerep, mivel a különböző bizottságok és azok vezetői, tagjai egyébként is magas színvonalú munkát végeztek. Mára viszont egyértelműnek tetszik, mégis jelentős átalakuláson megy át a NOB, s ennek talán az a legfontosabb jellemzője, hogy a belga sportvezető a saját csapatát igyekszik kialakítani, s olyan embereket helyez pozícióba, akikben maradéktalanul bízik, akik minden tekintetben egyetértenek vele.

A német Thomas Bach, az egyik alelnök a jobbkeze, rá hallgat elsősorban, és az 1976-os vívó olimpiai bajnok tanácsai jelentik a szervezet átalakításának alapjait. A német lapok szerint Bach mond ki mindent, amit az elnök nem tehet szóvá, így például ő beszélt a Samaranch-éra végéről is, miszerint végképp lejárt az "aggastyánok kora", tovább nem lehet várni a NOB-vezérkar fiatalításával, mert a mai világ kihívásai a sportirányítástól is dinamizmust, rugalmasságot követelnek, a mindenekfelettiséggel, ami a NOB-ot sokáig jellemezte, csak elriasztják az embereket.

A 48 esztendős Thomas Bach különleges státusa nemcsak azért világos, mert Rogge barátja, hanem két bizottsági elnöksége és három továbbiban meglevő vezető szerepe is nyomatékossá teszi azt. A német vívóparadicsomból, Tauberbischofsheimből származó Bach vezeti mostantól az egyik legfontosabb bizottságot, a jogit, de döntő szava lesz a marketingkérdésekben és a televíziós közvetítésekkel, internettel kapcsolatos ügyekben, vagyis a NOB bevételeinek alakításában is.

Rogge egyébként már nem tagadja különösebben, hogy mire törekszik, ráadásul meg is lepte a közvéleményt, mivel azzal is indokolja a változtatásokat, hogy ő hosszú távra tervez, mert 2013-ig akar NOB-elnök lenni. "A munka csak akkor lehet élvezetes és eredményes, ha a csapatban barátok dolgoznak" - nyilatkozta a belga orvos ", ahol ellenségeskedés, irigység uralkodik, ott előbb-utóbb baj lesz."

Rogge és Bach barátsága persze nem új keletű, ismerték egymást már a NOB-tagságuk előtt is, ráadásul egyszerre, 1991-ben kerültek az olimpiai bizottság vezérkarába, ami tovább erősítette kötődésüket.

"Akkoriban nem nagyon volt szavuk az úgynevezett újhullámosoknak" - emlékszik Bach ", tehát ha nem akartuk volna, akkor is megtaláljuk egymást, hiszen hasonlóan gondolkodtunk a sport kérdéseiről, az olimpiai eszméről, a szervezetről. Mindig is nagyra tartottam Rogge bölcsességét, s adtam a szavára. Sokan mondják, riválisa voltam a Samaranch-utódláskor, ám ez így nem igaz, s az elnöknek is ez a véleménye."

S hogy miért éppen Bach lett a NOB második embere? Az említetteken túl szerepet játszott felemelésében a német cégektől remélt, s egyre inkább érkező nem kis pénzügyi támogatás, valamint az, hogy az alelnök Rogge szerint mindenkinél jobban "kézben tudja tartani" a legkényesebb kérdéseket is.

S mi lesz a nagy öregekkel, a korábbi ellenzőivel, ellenfeleivel? Nos, ők hosszú távon nem férnek be Rogge csapatába. A NOB-főnök egyre inkább mellőzi a német Walther Trögert, a legerősebb vetélytársnak, a kanadai Richard Poundnak máris le kellett mondania a marketingbizottságról a norvég Gerhard Heiberg javára, a 77 éves Keba Mbaye pedig éppen Bachnak adta át a jogi bizottság irányítását. Vagyis a fiatalítás már kézzelfogható, s ennek során az sem volt véletlen, hogy a San Juan-i Richard Carrison lett a NOB "pénzügyminisztere" a 83 éves, s a pénzügyi bizottság éléről mindeddig leválthatatlannak hitt svájci Marc Hodler helyett.

S a folyamat még csak most kezdődött.

Korábban:

Jacques Rogge lassítaná a fejlődést

Katona Horváth János