Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A múlt héten derült ki, hogy egy válogatott kajakos doppingmintája pozitív lett. Pár órával később megírtuk, hogy Dombvári lehet az, és kedden, a B próba eredménye tudatában a szövetség megerősítette, hogy róla van szó. A teszt anabolikus szteroid, sztanozolol nyomait mutatta ki a szervezetében.
A 23 éves sportoló azzal érvelt az ártatlansága mellett, hogy egy kajakos nem használ ilyen szert, hiszen mindenki nagyon jól tudja, hogy annyira egyszerűen és annyira sokáig kimutatható, hogy nem érdemes senkinek ezzel doppingolni.
Hogy ez mennyire így van, arról a kanadai szupersztár, a vágtázó Ben Johnson tudna mesélni, ő ugyanezzel a szerrel bukott le az 1988-as szöuli olimpián, miután világcsúccsal nyerte a 100 méteres síkfutást. Az atléták között egyébként is rendkívül népszerű volt ez a szer – igaz, elsősorban a 1960-as, 1970-es években használták, de még a kétezres években sem felejtkeztek meg róla –, összesen 87-en buktak meg vele.
Mire jó a sztanozolol?
A sztanozolol egy DHT (dihidro-tesztoszteron) származék, alkalmazása a májra nézve toxikus hatású. Ennek ellenére rendkívül népszerű olyan sportolók körében, ahol a jelentősebb testsúlytöbblet (vízvisszatartás, zsírraktározás) hátrányt jelent, mivel a sztanozolol szedésével minőségibb, tisztább izomtömegnövekedés érhető el. Ennek az az oka, hogy szerkezeti szempontból a sztanozol nem tud átalakulni ösztrogénné, így szedése során nincsen szükség antiösztrogén készítmények használatára, és például a kóros mellnövekedés még a legérzékenyebb emberek esetében sem jelentkezik. Mivel a túlzott vízvisszatartásért is az ösztrogén a felelős, így a sztanozolol nem vizes, hanem minőségi, soványabb izomzatot hoz. Ennek köszönhetően előszeretettel használják a sportolók szálkásítás időszaka alatt, amikor a legfontosabb a szervezet zsír- és vízállományának minimálisra szorítása.Köztük volt a magyar Fazekas Róbert, aki a 2012-es londoni olimpia előtt produkált pozitív mintát, és a 110 gátas Palágyi Gergely.
Fazekas doppingesetével kapcsolatban Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője akkor azt mondta, hogy "csodálkozik és értetlenül áll" az eset előtt, hiszen már egészen kis mennyiség is hosszú hetekre, hónapokra visszamenőleg is kimutatható, nemhogy egy olimpiai felkészülési ciklusban, amikor egymást érik az ellenőrzések.
Az izomerő fokozásánál a mai napig a szteroidok a leggyakoribb szerek, a pozitív minták több mint 60 százalékáért ezek felelősek, azon belül is a sztanozolol a legnépszerűbb. A doppingolás másik csoportjába az állóképességet befolyásoló szerek tartoznak. Itt az EPO és származékai, illetve a különböző vértranszfúziók jelentik a slágert.
"Nagy a csábítás, és a doppingoló edzők, sportolók mindig reménykednek. Ezeken kívül jellemzően egyre gyakoribb a növekedési hormonok használata, amelyek kimutatása szintén hatékonyabbá vált: Pekingben még csak 72 órára visszamenőleg tudták bizonyítani a használatát, mára ez az idő 21 napra tehető" - fogalmazott Tiszeker.
A szteroidok elsősorban
Kelet-Európában, a Szovjetunióban és az afrikai országokban (voltak) népszerűek, mert könnyen és olcsón beszerezhetőek.
Igaz, a rizikó is óriási.
Az IGF, vagyis az inzulinszerű növekedési faktor az egyik olyan szer, amit sokáig nem lehetett teljes biztonsággal kimutatni – vagy csak izombiopsziás vizsgálattal, amihez közvetlenül az izomból kell mintát venni, és ez emberi jogokat sért –, miközben gyakorlatilag az interneten keresztül bárki hozzájuthat.
Az orosz sportolók xenongáz belégzésével növelik a fizikai teljesítőképességüket, ez a doppingolás egy eddig ismeretlen és egyelőre valószínűleg legális formája – állította dokumentumfilmjében a WDR nevű német közszolgálati tévécsatorna. A WDR riportjában elhangzott, hogy az oroszok már évek óta élnek a xenonnal, a versenyzőknek és sportvezetőknek az orosz védelmi, illetve a sportminisztérium ajánlotta a figyelmébe a xenongáz belélegzését.
A WADA egyik legismertebb és legmegbízhatóbb akkreditált doppinglaborjában, Kölnben megerősítették, hogy ez a fajta teljesítményfokozás egyelőre fehér foltnak számít. Mario Thevis professzor szerint a xenon használatát valóban nem lehet kimutatni, mivel a gáz nem hagy maga után nyomot.
Thevis azt mondta, hogy a xenon hatásosságát több állatkísérlet bizonyítja: a használata nyomán egy nap alatt átlagosan 160 százalékkal nőtt az EPO-termelés.
A génterápia fejlődésével elvileg lehetségessé válik minden atléta számára, hogy jobbá tegyék a genomját. Egy kísérletben, amelynek az időskori izomsorvadás gyógyítása volt a célja, például Lee Sweeney és munkatársai a Pennsylvaniai Egyetemen olyan gént juttatott egerekbe, amelyek az IGF-1 fokozott kifejeződését okozták. A kezelés mintegy 14 százalékkal növelte az állatok izomerejét.
A génterápia mellett más – például sebészeti eljárásokkal – is fokozhatják a sportolók teljesítőképességét. Elképzelhető, hogy pár évtized múlva szupersportolók fognak küzdeni az olimpiai aranyérmekért.
A WADA 2003 óta tiltja a géndopping bármilyen formájának használatát. Noha a géndoppingot nagyon nehéz, de nem lehetetlen kimutatni. A legnagyobb probléma, hogy a bejuttatott gének által termelt fehérjék ugyanolyanok, mint amilyeneket a szervezet állít elő természetes módon.
"Egyelőre ígéretes kutatási programok vannak, de megbízható kimutatási módszer tudomásom szerint nincs" – mondta az Origónak dr. Tiszeker Ágnes.
A dopping újabban a labdarúgást sem kerüli el. Nemrégiben egy brit orvos azt állította, hogy doppingszereket írt fel 150 sportolónak, köztük például a Premier League-ben szereplő labdarúgóknak.
A Sunday Times című lapnak nyilatkozó dr. Mark Bonar elmondta, a páciensei között voltak - többek között - élvonalbeli futballisták, teniszezők, Tour de France-on indult brit kerékpáros, brit ökölvívó bajnok, angol krikettjátékos és harcművészek. A Premier League klubjai közül az Arsenalt, a Chelsea-t és a Leicester Cityt említették az újságírók riportjában.
