Évtizedes lemaradást próbál behozni a magyar sport

London, 2016. május 16. Hosszú Katinka a londoni úszó Európa-bajnokság női 200 méteres hátúszásának előfutamában 2016. május 16-án. (MTI/EPA/Patrick B. Krämer)

A fociválogatott 44 év után kijutott, és csoportelsőként a nyolcaddöntőig menetelt az Eb-n, a Veszprém kilencgólos vezetésről elbukta a BL-döntőt. Berki Krisztián egy rontás után négy éve megnyerte az olimpiát, Hosszú Katinka minden versenyen elindul, hogy az olimpián koncentrálni tudjon. Lénárt Ágota sportpszichológus szerint minden világverseny előtt mentális felkészítést kell alkalmazni, ami a gyors döntéshozatalban, a mozgáskivitelezés biztonságában és az érzelmi egyensúly megtalálásában egyaránt segíthet. A riói olimpián is sok múlhat rajta.

A Veszprém nagy fölényről elbukott BL-döntős veresége után sok magyar sportrajongó meglepődhetett, hogy éppen a focisták mennyire jól szerepeltek az Eb-n. Korábban sokan annak tulajdonították a kudarcokat, hogy a játékosok nem koncentráltak eléggé, vagy mentálisan nem voltak elég erősek a fontos pillanatokban. Látott e szempontból változást a fociválogatotton? – kérdeztük Lénárt Ágotát, a Testnevelési Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszékének docensét.

Lénárt Ágota, elméleti és gyakorlati tudomány Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egy jó teljesítményt sokféle tényező határoz meg. Az nem ismeretes, hogy a focisták dolgoztak-e ezen, vagy sem, de az biztos, hogy minden világverseny előtt kell mentális felkészítést alkalmazni – kezdte Lénárt Ágota. – A sportpszichológia meghatározott módszerekkel készíti fel a sportolókat, célzottan, specifikusan, a jó teljesítmény elérése érdekében. Ez egy elméleti és gyakorlati tudomány. Gondolatban fel kell készülni arra, hogy a különböző helyzetekben megfelelően tudjon reagálni a sportoló. Ha fejben megvan a mozgáskivitelezés biztonsága, akkor ez a gyorsaságban is meg fog jelenni, valamint a gyors döntéshozatalban. További fontos tényező

a csapásokkal való megküzdés képessége, a figyelemkoncentráció, a motiváció, a teljesítmény vészhelyzetben, a szorongásmentesség és az irányíthatóság.

Az alapvető módszerek: relaxációs technikák, a mentáltréning, a figyelemfókuszálás és a stratégiával kapcsolatos eljárások. Lényeges a jó célállítás és a pozitív gondolkodásmód.

Lehetett valamilyen különös oka a válogatott jó teljesítményének?

A fizikai és a mentális felkészülés együtt adja meg a jó eredményt, és ez látszott is. A játékosok szemlátomást jól kezelték a helyzeteket, megmaradt a döntésképességük. Visszafogottan nyilatkoztak, de megvolt bennük az elszántság, a tűz, a motiváció a továbbjutásra. Nem latolgatták az esélyeket, de bátran küzdöttek, és

meghagyták maguknak azt a lehetőséget, ami a fociban különösen jellemző, hogy bármi megtörténhet.

A megfelelő szakmai, fizikai és mentális felkészítés hatására folyamatosan jól tudtak teljesíteni, és a siker megerősítette ezt a folyamatot. Utólag különösen felértékelődik a portugálokkal vívott meccs.

A portugálok elleni 3-3 utólag felértékelődött Fotó: Polyák Attila - Origo

Mennyire lehet tartós ez az állapot?

Kisebb-nagyobb ingadozásokkal, de meg lehet tartani. Ha szakmailag ilyen felépített munka folyik, akkor ez nagy reményekre jogosíthat.

Négy éve panaszkodott, hogy nincs elég sportpszichológus a magyar olimpiai csapat körül. Azóta változott a helyzet?

A sportpszichológiai szakképzés a Testnevelési Egyetemen 2007 óta zajlik, több mint 70 kiképzett sportpszichológus van, ennek megfelelően igénybe lehet őket venni.

A megfelelő szervezeti háttér kialakítása viszont több évtizedet késett.

A sportnagyhatalmak ezt már a pekingi olimpia előtt meglépték. A korszerű csapatmunka kialakítása is elodázhatatlan. A jó értelemben vett központi szakmai irányítás és átszervezés még magasabb szintre emelhetné a magyar sportot, amire a riói olimpia után reális esély nyílik.

A legnagyobb magyar riói aranyesélyes, Hosszú Katinka azt mondta, azért indul el minden versenyen, hogy amikor az olimpián majd rajtkőre áll, akkor számára megszokott legyen a helyzet. Eredményre vezethet ez a hozzáállás?

Ez az ismerősségi hatás megszerzését jelenti, csökkenti a feszültséget. Ha ő úgy tud felállni a rajtkőre, hogy megjelenik benne ez az érzés, mintha már több ezerszer leúszta volna az olimpiai döntőt, akkor az segíteni fogja a jó eredmény elérésében. Végül is ő a valóságban csinálja azt, amit a sportpszichológia modellezett edzésnek és versenyzésnek hív. Annyiszor modellezi a valóságban a versenyt, hogy a teste-lelke hozzászokik ahhoz, hogy ilyen környezetben teljes határozottsággal tudjon teljesíteni.

Hosszú Katinkának szinte olyan a verseny, mint az edzés Forrás: MTI/EPA/EFE/Alejandro Garcia

Mit szólt Szilágyi Liliána szavaihoz, amikor a fiatal úszónő az Eb-ezüstérmes úszása utáni, emlékezetes nyilatkozatban arról beszélt, hogy végre saját magáért úszott, nem pedig a családja kedvéért? Még azt sem bánta, hogy egy századdal lemaradt az aranyéremről.

Kialakult benne a belső kontroll, ami általában jobban motivál, mint a külső. Ha egy sportoló jól felkészült, a készség és a kihívás egyensúlyban van, akkor nagyon jól érezheti magát. Ha jól teljesít, örömmel várja a versenyt, és ennek megfelelően ki is tudja hozni magából a jó eredményt, ilyenkor akár flow-élményben teljesíthet.

A sportpszichológiának alapvető célja, hogy a jó teljesítményt úgy hozza elő a sportolóból, hogy az örömet okozzon neki.

Így a helyén tudja kezelni az ezzel járó feszültséget, elvárást vagy bármit, ami a teljesítményét befolyásolhatja.

Lehet, hogy Berki Krisztián nem lenne olimpiai aranyérmes, ha a londoni selejtezőben elkövetett rontása után nem dolgozik önnel?

A selejtezőben rontott gyakorlatot még ott kint kijavítottuk. Azon dolgoztunk, hogy semmiféle ilyen zavaró, bevillanó tényező később a döntőben ne akadályozza a kivitelezésben. Aztán az itthon már sok ezerszer begyakorolt minták alapján építettük fel az olimpiai döntő programját, ezen a helyszínen is kellett még csiszolni. Biztos, hogy a tökéletes mentális program kellett az aranyéremhez.

Berki Krisztián kijavította Forrás: MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

Százalékosan meghatározható egy-egy esetnél, hogy mennyit segített a sportpszichológia?

A sportolók ezt különböző módon élik meg, objektíven nem megállapítható. Ami számít, az a teljesítményre gyakorolt hatása. Matthew Emmons sportlövő esetét szoktuk emlegetni, aki három egymást követő olimpián ugyanazt a hibát követte el. Három olimpia elrontása elég indok lehetne neki arra, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a dologgal.

Nehéz elfeledni, hogy a Veszprém kilenc góllal vezetett a BL-döntőben, mégis kikapott. Mit szúrhatott el a csapat?

Kívülről nagyon nehéz megítélni, nincsen rálátásunk arra, hogy pontosan mi történt. Amit a pályán látunk, a mögött még nagyon sok minden van: hogyan edzették őket, milyen volt a terhelés-pihenés aránya, milyen volt a regeneráció, volt-e idegi fáradtság és mentális felkészítés. De egy biztos, a sportpszichológia ismeri azt a jelenséget, amit kihagyásnak hívnak. Ha a kihagyás tartós, akkor leesés lesz belőle, és

ez a leesés jelenti azt a negatív spirált, amikor a sportoló úgy érzi, nem tudja kontrollálni az eseményeket, egyik hiba a másik után következik.

De ha visszanézzük az eseményeket, ez természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen ott van az ellenfél is. Egy biztos, sportpszichológiai szempontból nagyon hasznos lenne a játékosok számára, ha tanulnának olyan módszereket, amelyekkel az ilyen jelenségeket hamarabb észre tudnák venni, és közbe tudnának avatkozni, hogy ne alakuljon ki ilyen nagy különbség a csapat teljesítményében egy meccsen belül. A mentális hibajavítás nélkül az elszenvedett eredménytelenség újra és újra visszaköszön, hiszen az agy mindig a hibás végrehajtást tudja csak elővenni. Ez lélektanilag a korrekciós élménnyel jól kezelhető.

Dárdai Pál nemrég azt mondta, a Hertha sorozatos tavaszi vereségei után sportpszichológushoz fordult, hogy ne kapjon ki többször a csapat. Sikerült is javítani, az utolsó bajnoki döntetlen lett. Pedig Dárdait jó emberismerőnek, jó ösztönös pszichológusnak tartják. Mit gondol erről?

Ehhez a szakmához azért megfelelő végzettség, szakvizsga és gyakorlati tudás is szükséges. Magyarországon ezt elég lazán kezelik, pedig

a vakbelét sem veteti ki senki olyannal, aki nem orvos.

Egyébként a mentális felkészítéshez ugyanúgy időre van szükség, mint ahhoz, amikor a játékosok megtanultak bánni a labdával. Egyik pillanatról a másikra nem megy. Kétségtelen, hogy ha valami nagyon nagy baj van, akkor a sportpszichológusok segítenek, de az a jó, ha fel lehet építeni egy programot, van idő a begyakorlására és működtetésére.

Még Dárdai Pálnak is jól jött a sportpszichológus segítsége Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Paul Zinken

Mennyire gyakori, hogy valaki azért nem akar sportpszichológushoz fordulni, mert akkor gyengének tűnne?

Azt gondolom, ha a sportoló eljut oda, hogy minden áron teljesíteni szeretne, akkor ez a gát már nem létezik. Ezt úgy hívja a szakma, hogy szenvedésnyomás. Ha valaki elhatározza, hogy segítséget kér, akkor ott ez már nem jelent akadályt. De ennek elébe kellene menni, sokkal jobb lenne, ha már juniorkorban megtanulnák a sportolók ezeket a módszereket, és egyrészt nem kerülnének ilyen helyzetekbe, másrészt arra szocializálódnának, hogy a segítségkérés ne jelentsen problémát. A sportpszichológia nem klinikai pszichológia,

meg kell szabadítani attól az előítélettől, hogy pszichológushoz csak a bolondok mennek.

A sportpszichológia az egészséges emberek teljesítményfokozásáról szól.

Van elég sportpszichológus itthon?

Most már bátran állíthatjuk, hogy van. Nagyon szeretnénk megteremteni itthon a regionális hálózatot, egy olyan rendszerre gondolunk, hogy a sportolók bárhol, akár a klubokban, szövetségekben, megyeszékhelyeken is elérhessék a szolgáltatást. Azt szeretnénk, ha ez ugyanolyan keretek között működhetne, mint a sportorvoslás, azaz meghatározott centrumokban lehetne igénybe venni a módszert a felkészülésre.

Idősebb edzőktől lehet érezni viszolygást amiatt, hogy úgy érzik, valaki beavatkozik a munkájukba?

Igen, főleg, ha nem ismerik a mentális felkészítés lényegét és hatásosságát, vagy ha nem akarják, hogy belelássanak a munkájukba. Sok gond akad az edzői bánásmód területén is. Azt gondoljuk, és a fiatalabb edzőgeneráció is azt gondolja, hogy itt az ideje a váltásnak. Aki azt hiszi, hogy ő majd eljátssza a sportpszichológust, az ilyen szempontból nem lesz eredményes. Ha ettől függetlenül eredményük lesz, az inkább a sportoló számlájára írható, és nem azokéra, akik nem használják ezeket a korszerű felkészülési módszereket.

De érdekes, hogy volt olyan az edzői továbbképzésen, aki 70 évesen eljött.

Előtte ellenezte a dolgot, meg is lepődtem, hogy mit keres ott. Azt mondta, őt tartják a saját sportága legjobb edzőjének, de az összes tanítványa otthagyta. "Kénytelen vagyok foglalkozni a pszichológiával, hogy a szakmai tudásom mellett emberileg is megtartsam a versenyzőimet" – mondta. Az ő esete is mutatja, hogy sohasem késő újítani, megváltozni.