Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Verrasztó Dávid a 444.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy miért nem tud együtt dolgozni az édesapjával. Generációs különbség van ugyanis köztük, ez az oka annak, hogy sokmindenben nem értenek egyet
Ettől függetlenül nem vonom kétségbe, amiket ő mondt, igazából ő vonja kétségbe, amiket én mondok.
Ezt nem tudjuk összeadni. Mert, ha ő nem hisz abban, amiket én mondok, abból nem lehet soha jó.”
Az edzésterveket továbbra is édesapja, az 1980-as moszkvai olimpián 200 háton ezüstérmes Verrasztó Zoltán írja, de a medence partjáról Molnár Ákos irányítja a tréningeket, aki csak egy évvel idősebb Verrasztónál.
„Nem az van, hogy az edző megmondja, hogy ezt kell úszni, és akkor tuti jó lesz, mert én ebben már nem hiszek és nem is fogok soha – mondja Verrasztó, aki abban hisz, hogy ez közös munka, ahol az vezethet sikerre, ha az edző és a tanítvány együtt találja ki a tutit.
Előkerült a két évvel ezelőtti, a berlini Európa-bajnoki győzelme után nagy vihart kavaró nyilatkozata is, amikor azt mondta, hogy „Boldog vagyok, az időmnek kifejezetten örülök, de azt azért hozzá kell tenni, hogy Magyarországon egy Eb-arany szart sem ér”. Erről a mondatról ma már így beszél az úszó.
„Régen valóban voltak abból problémáim, hogy nem a legjobban fejeztem ki magam, ami miatt bunkónak tartottak,
holott ez azért nem volt száz százalékig igaz.
De az igazság az, hogy ez nem tartozik hozzá az én szakmámhoz, nekem az a dolgom, hogy ússzak. Legtöbbször akkor kell nyilatkoznunk, amikor kijöttünk a vízből, és érzelmileg jócskán túl vagyunk töltve. Nem egyszerű.”
De nem ez volt az első ügye. A 2009-es budapesti Eb-n a célbaérés után beintett a parton ülőknek, amire ma már azt mondja, hogy olyan feszültségek voltak az uszodában, amit fiatal gyerekként (20 éves volt akkor) nem tudott kezelni.
Ahogy az edzőink sem tudtak általában viselkedni egymással, mi pedig ezt tanultuk, és használtuk is egymás ellen.
Ezt követte az ominózus verekedés Gyurta Gergellyel egy lány miatt, és Verrasztó szerint ez volt az a pont, amikor elindult lefelé a lejtőn, aminek éppen a londoni olimpián ért le az aljára, ahol nem jutott tovább a 400 vegyes előfutamaiból sem.
Tisztában van vele, hogy sokat hibázott, de igyekezett ezen javítani. Elköltözött otthonról, és teljesen önálló életet kezdett. A rengeteg edzőtábor és verseny miatt azonban alig van otthon, és ezt már nem akarja sokáig így folytatni.
„Most volt olyan öt hét, hogy szinte soha nem voltam itthon. Nem is tervezem, hogy egy tíz évet lehúzok így. Úgyhogy már nincs sok hátra.
A kortársai közül a legtöbben már abbahagyták, és kicsit félek, hogy mi lesz velem az úszás után” – mondja Verrasztó, aki nem érzi úgy, hogy a szakács végzettségéből fog megélni.
„Az biztos, hogy az uszodából ennyi elég volt. Valami mást kell csinálnom”
– vonja le a konzekvenciát.
Addig azonban még ott lesz a riói olimpia, ahol vb-ezüstérmesként egyértelműen a 400 vegyes esélyesei közé tartozik.
„Attól, hogy most a Komjádiban jól úszom, át kell majd utaznom a fél világot, és a formát is át kellene menteni. Ez önmagában 30-40 százalék. Hiába tudjuk percre, hogy mikor fogunk úszni.
Azon a napon, abban a percben kell jónak lenni, mert az, hogy előtte 200 napig milyen jó voltál, az már ott senkit nem fog érdekelni
A 27 éves Verrasztó más megközelítésből is képes rálátni saját karrierjére, illetve arra, amit csinál.
„Nekem ez a munkám, de nem teszek hozzá semmit a társadalomhoz. Ez egy kicsit fura. De az is fura, ha arra gondolok, azért a tavalyi vb-éremért,
azért a négy percért áldoztam be 16 évet az életemből. Ezt azért kevesen látják bele.
Én pedig úgy látom, hogy nem marad belőle semmi. Tizenötév múlva megnézem az érmemet, de úszni már nem fogok tudni ugyanúgy. Életem munkájából képek és videófelvételek maradnak csak. Ezt azért sajnálom.”
