Egy brazil mondás szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napot pedig Rio de Janeirónak szentelte. Ha ebben a mértékegységben tekintünk a pénteken kezdődő riói olimpiára, akkor az első pár órák tapasztalata alapján a helyiek az öt és feledik napnál tartanak.
A Sao Pauló-i nemzetközi reptéren kaptunk először ízelítőt az olimpiai forgatagból, a reptéren hiába alakítottak ki külön sávot a játékokra érkezőknek, a beléptetés annyira vontatottan zajlott, hogy a Rióba induló járat eléréséhez egy 500 méteres kiadós sprint is kellett. Amiről aztán utóbb kiderült, hogy feleslegesnek bizonyult, mert az eredeti időponthoz képest még jó fél órát álldogáltunk a kifutópályán, mivel több gép is késve szállt fel.
A riói reptéren minden reklámról az olimpia köszönt vissza, a városba bevezető út első 20 perce alapján azonban semmi jele nem volt annak, hogy két nap múlva itt rendezik a világ legnagyobb felhajtással járó sporteseményét. Rióban ez idő tájt tombol a tél, amit egy trópusi országban nehezen értelmez az ember, itt azzal járt, hogy csak rövid időszakokra ment a hőmérséklet 15 fok fölé.
"Az egész olyan reménytelennek tűnik" - mondta a reptérről a szállás felé tartva Ujlaky kolléga, és a megállapítást már nem a szomorkás időjárásra értette, hanem arra, hogy a városba befelé nyomulva olyan látványt nyújtottak az omladozó vagy éppen befejezetlen téglaépületek, mintha bombatámadás érte volna őket. Amíg az egyik oldalon a már-már favelákat idéző házak sorakoztak, a másikon hatalmas panelházak toldozták-foldozták némiképp az összképet.
Az olimpiai faluba beköltöző sportolók is toronyházakba lettek bepakolva, ami annyiban kicsit sem meglepő, hogy Pekingben és Londonban is ugyanígy volt, a kiigazodást pedig az erkélyre kiakasztott zászlók segítették, a kazahoktól a szlovénokon át a hazaiakig mindenki igyekezett jelezni, hogy hol érdemes keresni.
Persze csak szigorúan a kerítésen kívülről, mivel a faluba nem lehet csak úgy bemenni, az újságírók is maximum csak a nemzetközi zónáig juthatnak el, csütörtökön ott lesz a magyar csapat zászlófelvonása.
Ha az elején azt írtuk, nincs még minden készen, azt jól példázza az egyébként takaros és jól felszerelt - úszómedence, konditerem és külön étterem is rendelkezésre áll - médiaszállás, ahol szerda délután azzal szembesültünk, hogy nincs meleg víz, és a problémát estére sem sikerült orvosolni.
A folyosón egy ember még a falat vakolta, de amúgy is mindennek olyan új szaga van még, a brazilok a 2004-es görög módit másolták, és nem kapkodták el az előkészületeket.
Az önkéntesek viszont kellemes meglepetést okoztak, bár előzetesen azt lehetett hallani róluk, hogy bajban vannak az angol nyelvvel, a legtöbb megkérdezett hasznos tudnivalókkal látott el minket. Kínában nyolc évvel ezelőtt be kellett érnünk azzal, hogy mindenki végtelenül kedvesen mosolyog, de közben nem tud semmit.
Bár a sajtóközpontban már komoly nyüzsgést tapasztaltunk, az igazi olimpiai hangulat még várat magára, de még van idő felpörögni, a férfi pólóválogatott például szerda este visszaérkezett Bauruból, és csütörtökön már két edzéssel hangol a szerbek elleni nyitómeccsre.
Közben a szokásosnál kevesebb sztárt felvonultató focitornán csütörtök este Portugália Argentínával csap össze, szóval azért szép lassan beindul itt az élet, otthon pedig lehet edzeni az éjszakázásra azoknak, akik élőben szeretnének szurkolni, például az úszóknak.