A közönség egy része fütyült és tüntetett – vélhetően ők akciókkal teli küzdelmet szerettek volna látni, vagy a japánnak szurkoltak. A másik tábor Riner második olimpiai győzelmének pillanatában hatalmas ünneplésbe kezdett. Teddy mackó (másik beceneve a Szörnyeteg) ujját a szájára tette, és csendre intette a háborgókat. Akik látták a döntőt, azt is érezhették, hogy Rinernek nem volt kedve szétszaggatni az istrángot.
De ki is ez az extravagáns óriás, aki az utóbbi években a cselgáncs ikonjának is tekinthető, akivel ezt a sportágat a világ minden pontján el lehet adni? Az 1989. április 7-én, Guadeloupe szigetén született Teddyt családja mindenáron a kosárlabda vagy a labdarúgás felé szerette volna terelgetni.
Riner gyermekkorában e két sportág mellett a teniszt és a tollaslabdát is kipróbálta, de aztán a cselgáncsnál kötött ki. Egyik interjújában így fogalmazott:
... a dzsúdó egyéni sportág, amely rólam szól, csakis rólam...
A statisztikákat kedvelők jól tudják, hogy Teddy Riner immár hat esztendeje veretlen a 100 kilónál nehezebb cselgáncsozók mezőnyében. Legutóbb a 2010-ben Tokióban rendezett világbajnokság döntőjében kapott ki a japán Kamikava Dajkitól.
Azóta sorozatban 115 győzelmet aratott.
Akik látták azt a meccset, azt mondták, hogy ha azt a vb-t nem Japánban rendezik meg, Kamikavának esélye sem lett volna a győzelemre... Teddy Riner már 18 évesen és 5 hónaposan világbajnok lett. Ezzel ennek a sportágnak ő a legfiatalabb vb-aranyérmese. A történelmi pillanat 2007 szeptemberében, a kairói világbajnokságon esett meg Egyiptomban.
A 2008-as pekingi olimpiára már úgy érkezett, hogy 19 évesen akár meg is nyerheti a kategória olimpiai bajokságát. Akkor még nem sikerült neki, mert a negyeddöntőben az üzbég Abdullo Tangriev legyőzte a franciák óriását. Ez a ma már hihetetlen tett sem volt azonban elég Tangrievnek ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyen, be kellett érnie az ezüstéremmel.
Rinernek meg a bronzzal.
Az olimpiai bajnok a japán Isii Szatosi lett, aki az előcsatározások során megúszta a Rinerrel való találkozást.
2012-ben Londonban már nem volt kérdés, hogy kinek a nyakába akasztják az aranyérmet. Riner gyakorlatilag átsétált a mezőnyön, miként tette azt tegnap Rióban is. Mivel még mindig csak 27 éves, a következő két olimpián kacagva nyerhet, és
akár négyszeres olimpiai bajnok lehet.
Helyzetét csak kicsit nehezíti, hogy a következő ötkarikás játékoknak a sportág őshazája, Japán ad otthont.
Idén májusban a cannes-i filmfesztiválon mutatták be a francia rendező, Yann L'Hénoret másfél órás dokumentumfilmjét. A Teddy Riner árnyékában című alkotás nagy sikert aratott a fesztiválon. A rendező három éven át kísérte a sportág ikonját, bepillantást engedve Riner életébe. Ez azért is különleges dolog, mert Riner amúgy különös kapcsolatot ápol a sajtóval.
A riói olimpián is több alkalommal egyszerűen átugrotta a cselgáncsterem vegyes zónájában kialakított interjúsarok fémrácsait, faképnél hagyva a rá váró újságírókat. 2011-ben egyik rádiós kollégám ott lehetett a párizsi világbajnokságon. Szóltam neki, hogy próbálkozzon meg egy Riner-interjúval.
Annyit üzent vissza, hogy erre esély sincs.
Pedig ez a kolléga – Virányi Zsolt – pályafutása során már Sir Alex Fergusont is rá tudta beszélni egy több mint 10 perces interjúra. Ferguson–Riner 1-0.
A filmre visszatérve, abban megszólal Riner két legközelebbi barátja, a belga származású francia kosárlabdázó, Tony Parker és Omar Sy színész. Utóbbit a magyar közönség az idehaza is átütő sikert arató Életrevalók című filmből ismerheti.
Rinert nagyon hosszan kellett arról győzködni, hogy engedélyezze a film forgatását.
A Szörnyeteg odahaza olyan fickó, akit kenyérre lehet kenni – legalábbis ezt állítják azon kevesek, akik az évek során közel tudtak kerülni hozzá.
Olykor az is előfordult, hogy Riner és Bor Barna találkozott egymással a szőnyegen. Ilyen volt a 2015-os marokkói Vk-verseny, amelynek fináléjában került egymással szembe a magyar és a francia. Tessék megnézni a videót, Bor mennyire csodálatosan küzdött.
Riner csak a mérkőzés vége előtt nem sokkal tudta eldobni a magyart, így nyert a francia óriás. Itt mindjárt felvetődik a kérdés, hogy a következő években ki fogja tudni legyőzni a legendát? Egyáltalán lesz-e olyan dzsúdós, akinek sikerül ez, vagy Riner úgy vonul vissza, hogy 2010-ben volt az utolsó veresége?
Ma még ezt nem tudjuk. Most viszont egész Franciaország őt ünnepli. Idén talán arra is lesz esélye, hogy ő legyen a Bajnokok Bajnoka. 2015-ben, amikor megnyerte nyolcadik világbajnoki címét, ugyanezen a szavazáson csak harmadik tudott lenni. (Franciaországban az év végén csupán egy kategóriában választják meg az ország legjobb sportolóit, és ezen a voksoláson a férfi és női egyéni sportolók mellett csapatokra is szavazni lehet.)
Hogy kik előzték meg Rinert?
A francia férfi röplabda-válogatott és az úszó Florent Manaudou. Hallatlan, nem? Riner természetesen nem sértődött meg, átvette a harmadik helyezettnek járó díjat, aztán elment felkészülni a riói olimpiára.
„Szeretem gyűjteni az aranyérmeket, szeretem a kihívásokat, de most először is szabadságra megyek a következő hónapokban.
Nem tudom, ott leszek-e 2020-ban Tokióban”
– jelentette ki a 27 éves versenyző, hozzátéve, nem mindig látszik rajta, de büszke magára, és belül nagyon örül az újabb olimpiai bajnoki címnek.
Jött egy hamburgerzabáló amerikai…
Teddy Riner pályafutásáról sokaknak juthat eszébe az orosz Alekszander Karelin története. Az oroszok birkózókirálya a kötöttfogás egyeduralkodója volt a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években is. Három egymást követő nyári olimpián nyert, sem Szöulban, sem Bacelonában, sem pedig Atlantában nem talált legyőzőre. A sportágat jól ismerők azt mondták, hogy Karelinnek már a versenyek előtt oda lehetett volna adni az aranyérmet. 2000-ben Sydney-be is abszolút esélyesként érkezett meg. Az olimpiai döntőig vezető úton eljátszadozott ellenfeleivel. A döntőben az amerikai Rulon Gardner nézett vele farkasszemet. Többen kacagni kezdtek. A hamburgerzabáló amerikai és a csupa izom orosz óriás. Aztán valami egészen váratlan dolog történt. A pont nélküli első három perc után az összekapaszkodásnál szétcsúszott Karelin vasmarka, és ezzel az egy ponttal nyert az amerikai. A világ sporttörténetének döbbenetes pillanata volt ez. A szakemberek szerint Gardner birkózni sem tudott, mégis ő lett az olimpiai bajnok. A hatalmas szibériai óriás könnyeivel küszködve vette át az ezüstérmet, majd befejezte pályafutását. Karelint egész pályafutása alatt mindenki verhetetlennek tartotta. Rinerről most ugyanígy beszélnek. Vajon van-e már valahol valaki, aki ugyanarra készül, mint amit Gardner tett 2000-ben?