Nem sikerült jól a két magyar öttusázó, Kovács Sarolta és Földházi Zsófia zárószáma, a kombinált: mindketten visszacsúsztak picit, így végül Kovács a 17., Földházi a 27. helyen fejezte be a versenyt.
"Elég vegyes érzelmek vannak most bennem - kezdte összegzését az egyéni világbajnok Kovács. - Sok olyan volt, amit én hibáztam el, ami lehetett volna jobb az elmúlt két napban - utalt arra, hogy a verseny a körvívással már csütörtökön elkezdődött.
Pedig a pénteket nagyon jól kezdte: "Olyan időt úsztam, amilyet évek óta nem. Sajnos aztán kaptam egy lovat, amelyik nem nagyon segített nekem, inkább lógatta a lábát. Jól éreztem magam a lovaspályán, nem értettem, miért volt ennyi verés. Így viszont hátracsúsztam,
ezzel elszálltak az esélyeim, hogy elöl végezzek.
A négy verőhibám túl sok volt."
A 25 éves versenyző persze javíthatott volna, de úgy érezte, dobogóra már nincs esélye: "Az élmezőnyhöz, az első hat-nyolchoz szerettem volna felzárkózni, ez még benne lett volna. Azonban a mezőny nagyon szoros volt, így nem tudtam a dobogó közelébe kerülni. Gratulálok a dobogósoknak, de az egyik szemem sír, mert az volt az álmom, hogy ott legyek közöttük."
Beszélt az elmúlt olimpiai ciklusról is, amely során "négy műtétem volt. A mai versenynek ehhez semmi köze, de egyszer jó volna végigcsinálni egy nyugodt felkészülést. A vb előtt is volt egy lágyéksérülésem, azután a győzelem hatalmas lökést adott, de
ma nem jött ki a lépés."
"Most úgy kezdtem majd a felkészülést a következő négy évre, mint egyéni világbajnok, tehát inkább ezt a jó érzést raktározom el magamban - összegzett. - Tokióban szeretnék végre egy jó napot kifogni, ahogy az összejött a moszkvai vébén is. Londonhoz képest érzem magamon a változást, érettebb, komolyabb, magabiztosabb versenyző lettem, és
ha ekkorát tudnék változni Tokióra is, akkor ott bármi megtörténhetne."
Kovács a 2004-es olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna segítségét is megköszönte, és mint mondta, arra törekszik, hogy ne legyen egyedül, mint magyar női egyéni olimpiai bajnok.
Földházi Zsófia hetekkel az olimpia előtt megsérült, és a fáradásos törés ellenére végigcsinálta a riói versenyt. Bár még pontos diagnózis még nincs, vélhetően kiújult a sérülése, az újságírók elé erősen sántítva láthatóan rossz állapotban érkezett meg.
"A lelkemet és a lábamat is újra kell építeni" - jegyezte meg.
A felvetésre, hogy nem igazán sikerült neki ez a nap, elmondta: "talán már tegnap elkezdődött ez a nap". Ezzel együtt "amiért jöttem, azt hazaviszem, nevezetesen a tapasztalatot, m
eg azt a szeretetet, amit ad az öttusa-társadalom.
Mert nagyon sok barátnőm van, és nagyon jó érzés volt így versenyezni, hogy, úgymond, az értékem nem csökkent, mert ugyanúgy támogattuk egymást, akármilyen helyzetben is vagyunk. Nagyon jó úgy versenyezni, hogy az ember kap egy-egy mosolyt vagy hátba veregetést, hogy fel ne add egy pillanatra sem. Ez átjött végig a másfél nap során, és ezt mindenképpen hazaviszem."
Úgy vélekedett, hogy az adott helyzetből kihozta a legtöbbet, és "nagyon sokat tanultam arról, hogy az olimpián mi hogyan van, hogyan kell rá edzeni, bár a jelen esetben edzésről nem nagyon beszélhetek. Ebből a helyzetből kihoztam a legtöbbet."
"Amennyi könnyet csorgattam ebbe, abból egy kisebb Balatont meg tudnék telíteni, de hasznos volt, nagyon jó volt itt lenni. Bízom benne, hogy
a következő négy évet újra ki fogom bírni kisebb nagyobb bajok nélkül
- tette hozzá. - Az álmom nem valósult meg, de addig fogom kergetni, amíg egyszer csak sarokba szorul, és akkor én jövök."