Marosi a csütörtöki körvívásban 19 ellenfelétől is kikapott, nagyon mélyről kellett visszajönnie, amit egy jól sikerült lovaglással meg is tett. Később azt mondta, az utolsó kombinált számban a legjobb hat közé szeretett volna felzárkózni, és erre volt is esély, hiszen a francia Valentin Prades, akit a második nyolcszáz méter után leelőzött, végül negyedikként ért célba.
Marosinak a lövészettel gyűlt meg a baja,
ott veszített sok időt. "A harmadik sorozatomban volt egy töltési hiba, azt hittem, hogy kibiztosítottam a lézert, aztán mégse, a következőben pedig két hibával kezdtem, de nem a kombinált számon ment el a verseny. Tegnapelőtt volt egy olyan szörnyűséges csütörtököm, amit senkinek sem kívánok" - utalt a vívásra.
"Pont azt a hibát követtem el, amire majdnem mindenki fölhívta a figyelmemet, azt, hogy nyerni akartam - mondta, felidézve, hogy emiatt görcsös volt, az első hét asszóját elveszítette és tizenháromból is csak hármat nyert meg. - Innen azért nagyon nehéz fölállni. Olyan pali vagyok, hogy tíz versenyből kilencszer eljátszom, hogy elkezdtek agyalni azon, ahogy állok. Ehelyett az egésszel nem kellene foglalkozni: új asszó, új lap, új esély, és csak vívni kell. Szász Emese ezt is megcsinálta Rióban.
A vívás küzdősport, de nem lehet izzadságszagúan csinálni, csak lazán.
Ahogy elkezdtem élvezni a vívást, már rendben volt, csak későn kaptam észbe."
Az olimpia előtti négy hétben minden csütörtökön versenyszerű körülmények között gyakorolta a vívást, de "ezt nem lehet modellezni. Balczó Andrást kell idéznem: az a lényeg, hogy szeresse az ember, amit csinál. Ha szeretve csinálom a vívást és az öttusát, akkor az eredmény majd jön magától."
Demeter az első két szám után a 12. helyen állt, de a lovaglásban öt akadályt levert, így aztán a 17. helyre lett elég, hogy javított a kombináltban. "Két szám után reménykedtem, hogy egy jó lovaglással sikerül előrébb jönnöm,
de sajnos nagyon nehéz lovaglású lovat kaptam,
rohant ezerrel, és nem tudtam úgy kontroll alatt tartani, ahogy szerettem volna, inkább birkózás volt ez. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, és ezzel elszálltak az esélyeim a jobb szereplésre" - foglalta össze a történteket, megjegyezve, hogy az első nyolcban szeretett volna végezni, így egy kicsit rossz szájízzel tér haza.
"A futás végére mentálisan és fizikálisan is elfáradtam, nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy vártam, de ez az öttusa - jegyezte meg.
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány azzal kezdte az értékelését, hogy az öttusától a magyar közvélemény érmet várt, az idei versenyek alapján nem alaptalanul: "Erre az olimpiára nagyon gondosan felkészültek és jó állapotban érkeztek a versenyzők, az
egy-egy rosszul sikerült számot leszámítva a többiben nagyon jól is szerepeltek."
Marosi Ádámnál a vívást, Demeter Bencénél és Kovács Saroltánál a lovaglást, míg Földházi Zsófiánál a vívást említette példaként, megjegyezve, hogy a gyengébb lovas eredményeknél nem minden esetben csak a versenyző volt a hibás.
Földházi június közepén lábsérülést szenvedett az országos bajnokságon, amiből ugyan felépült, de - mint a kapitány megjegyezte - úgy tűnt, hogy a versenye végén erre rásérült. Pozitívumként említette ugyanakkor, hogy mindenki mindent megtett, és a kedvezőtlenné váló helyzete ellenére végig küzdött.
"Ilyen kombinált számot azért ritkán lehet látni, amit Ádám csinált - hozott példát, utalva arra, hogy Marosinak a 18. helyről is volt esélye felzárkózni a közvetlen élmezőnybe. - Az, hogy a harmadik-negyedik sorozatában bizonytalanná vált a lövészete, az azért volt, mert föl kellett vállalni egy tempót, mert nem érdemes huszadiknak lenni.
Ha az ember megy, akkor 'haljon meg' és legyen elöl.
Ennek viszont az a kockázata, hogy elfutja magát, nagyon erős a tempó és ezért a lövészetben fizetni kell."
A kevésbé jól sikerült vívásokról annyit jegyzett meg, hogy mindenkinek van egy limitje, amit ha elér, szinte biztosan az élcsoportban végez vagy érmet szerez, ha viszont ettől elmarad, akkor nem sok esélye van felzárkózni. Ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a fiatalabb generáció nagy tempóban zárkózott fel az idősebbhez, nagyon kicsik a különbségek, emiatt nem férnek bele egy-egy versenybe a hibák: "Minden egyes hiba felértékelődik. Minden elvesztett pont hiányzik a végelszámolásnál."
Marosi Ádám a 12., Demeter Bence és Kovács Sarolta a 17., Földházi Zsófia pedig a 27. helyen zárt az olimpián.