Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Ő egy gép, élő szövet fémvázon" – mondta az Origónak Szekszárdi Ferenc, amikor arról kérdeztük, hogyan lehetséges, hogy 48 éves társával képesek voltak egy olimpiai részvétel kivívására.
Marinov bolgár színekben kezdte a kenuzást, és sikeres versenyző volt: 1988-ban C-1 500 méteren, 1992-ben pedig C-2 500 méteren lett olimpiai bronzérmes.
Az ötszörös világbajnok még a barcelonai olimpián is közel volt a dobogóhoz (szerzett egy negyedik és egy ötödik helyet), majd Ausztráliába emigrált, és új hazája színeiben, C-1 500 méteren az elődöntőig jutott Athénban. Úgy döntött, visszavonul. Akkor még kevesen gondolhatták – talán ő sem –, hogy egyszer még újra olimpikon lesz, méghozzá nem négy vagy nyolc, hanem 12 év múlva.
"Martin fáradhatatlan, és olyan küldetéseket állít maga elé, amilyenekre más képtelen lenne. És meg is csinálja általában. Még arról sem mondtunk le, hogy egy újabb olimpián vegyünk részt" – mesélte a társáról Szekszárdi Ferenc. 1993-ban például Mr. Bulgária címet nyert a kenus, azaz testépítésben is komoly szintre jutott el.
"Meg fogsz halni, ne csináld!" - mondta Marinov felesége a férjének, aki állítja, 48 évesen sem tud úgy versenyezni, hogy ne adjon bele mindent. Az aggódó feleség már több versenyre kihívta a mentőket, mert azt hitte, valami nincs rendben a kenussal, de szerinte nincs miért aggódni. "Hogy kórházba fogok-e kerülni? Nem tudom, de amióta 7-8 éve újra versenyeken kenuzom,
nem bírom ki, hogy ne az utolsó erőmig hajtsak a vízben."
Arról is beszélt, hogy miért próbálta ki magát jóval a zeniten túl a válogatókon. "Ha ezek a srácok nem tudnak legyőzni egy majdnem 50 éves embert, akkor nem érdemlik meg, hogy ott legyenek az olimpián" – mondta Marinov. Nemcsak párosban, hanem C-1 1000 méteren is kivívta a riói indulási jogot, ám végül nem indult el, mivel a kínai kajakosok edzőjeként is dolgozik, és az egyik versenyzője Rióban épp ebben a számban volt érdekelt. 2008-ban és 2012-ben egyébként az ausztrál kajak-kenu csapat vezetőedzője volt.
Mesébe illő Szekszárdi története is. "Apám kenuzott, anyám kajakozott, de ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy fiatalon elkezdtem kenuzni. Egyszer csak lementem a telepre Szegeden, és 1993-ban Vajda Attilával kezdtem el a sportot" – idézte fel az Origo kérdésére.
2005-ben költözött Ausztráliába. "Két évvel később találkoztam Martinnal az országos bajnokságon. Szó szót követett, én pedig megint elkezdtem a sportot.
Azt mondta rám, nem is olyan rossz, amit csinálok,
és ha szeretném, tud segíteni."
Persze szó sem volt profi státuszról. Miközben Szekszárdi üzleti menedzsmentet tanult, állást kapott egy fapadlók rögzítésével foglalkozó cégnél, most egy hasonló profilú építőipari vállalkozása van.
2010-ben és 2011-ben két világbajnokságon is szerepelt, a legjobb helyezése a C1 1000 méteren, Szegeden elért kilencedik hely volt.
Idén tavasszal aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve, elindult társával az ausztrál válogatón. "Az országos válogató előtt egy héttel kezdtünk el tréningezni, és az utána rendelkezésre álló négy hónap nem volt elég ahhoz, hogy döntőbe kerüljünk Rióban" – állapította meg Szekszárdi. Nem ő az egyetlen ausztrál kajak-kenus, aki Magyarországon is készült, az olimpiai bajnok Ken Wallace például Szolnokon igyekezett formába lendülni.
"Két és fél hónapot készültem Újpesten, ez volt a legcsodásabb időszaka a felkészülésünknek. Régi ismerősökkel tölthettem el ezt az időszakot, jó erre visszagondolni."
Az utolsó hetekben azonban sok problémával kellett megküzdeniük.
"Nem érkeztek meg időben a hajók a Sao Pauló-i edzőtáborba, lebetegedtem, sérülés is nehezítette a dolgunkat. A miénk volt a második csapat, amely megérkezett Rióba. Ám akkor, a verseny előtti két-három napig még használhatatlan volt a pálya. Csak álltunk a parton, és néztük a vizet" – jegyezte meg.
Az olimpiai élmény viszont leírhatatlan, fantasztikus!
Nekem ez volt az első olimpiám, de még nem zárjuk le a pályafutásunkat, meglátjuk, mit hoz a jövő."
Túl nagy a szellemi nyomás
A magyar kajak-kenusok három aranyat nyertek, ám ezenkívül egyetlen dobogós helyezést sem sikerült begyűjteniük, Szekszárdi sejti is, hogy miért. "Nagyon sok munka van a magyar kajak-kenusok olimpiai szereplése mögött, és szerintem mindannyian megérdemelték volna, hogy a dobogóra álljanak a tehetségük alapján. De sok favoritnak nem jött ki a lépés. Úgy vélem, az a szellemi nyomás, ami egy olimpián nehezedik az emberre, az sokszor elviselhetetlen."
Ő viszont Marinovval teljesen felszabadultan evezhetett, így feltöltődve, szép élményekkel utazhat haza Ausztráliába. "Elégedett vagyok, mert most legalább jól ki tudtuk evezni magunkat" - tette hozzá végül Szekszárdi, aki C1 200-on is szerencsét próbált, ám nem sikerült továbbjutnia az előfutamokból.
