„Az áramlat ereje sok esetben jelenthette a különbséget a dobogó és a futottak még kategória között” – ismertette vizsgálatának eredményét Barry Revzin, a SwimSwam által felkért szakértő.
Revzin arra jutott, hogy
amikor több hosszt úsznak a versenyzők, akkor ez a tényező kiegyenlítődik,
hiszen visszafele úszva megfordul a hatás, de az 50 méteres számokban, amikor csak egy hosszt kell úszni, nagy előnyben voltak a 4–8. pályán indulók.
A Guardian a cikkében hozzáteszi, hogy az 50 méteres számokban, minden úszásnemet figyelembe véve
mindössze egyetlen érmet szereztek olyan úszók, akik az 1–4. pályán versenyeztek:
az amerikai Anthony Ervin úszta le a természet erőit.
Ez egyébként nem újdonság, a 2013-as barcelonai világbajnokság idején is akadtak hasonló gondok a medencékkel, és mivel Rióban is kiszúrták a dolgot az edzők, hasonló tesztet végeztek el: egy üres flakont dobtak a vízre, és a rá ható erőket mérték, de a kísérlet nem mutatta ki, hogy áramlatok lennének a medencében.
És hogy mennyit számít egy akármilyen apró áramlat is? Az 50 méteres gyorsúszás női döntőjében 0.16 másodperc volt az olimpiai bajnok és a 6. helyezett versenyző között. Ez nagyjából egy ujjperc a benyúlásnál.