A 35 éves magyar versenyző - aki ebben a számban 2008-ban Pekingben ezüst-, 2012-ben Londonban bronzérmes volt - ugyanazt a taktikát választotta, mint az elődöntőben, azaz erősen kezdett pillangón és háton, így féltávnál második volt, de mellen visszaesett a hetedik helyre, mivel a lábtempóját egy kisebb sérülés hátráltatja.
Az utolsó 50 méteren mindent kiadva magából úszott, maga mögött tartotta új-zélandi riválisát, és végül 1:57.68 perccel csapott a célba.
„Jó lett volna kicsit előrébb lépni, de jó volt ez. Amikor
reggel felkeltem, eszembe jutott, hogy ez lesz az utolsó versenyem. El is érzékenyültem, pedig nem szokásom. Jól éreztem magam egész délelőtt,
köszönöm mindenkinek, aki összerakott erre az utolsó úszásra. Sok ember munkája van benne. Úszás közben próbáltam menni, lehetetett volna kicsit jobbat menni, de nem lehetek elégedetlen.
Sokat fejlődött a személyiségem is, régen egy ilyen döntő után senkivel szóba sem álltam volna, most meg örülök neki. Az én versenyzésem itt véget ért, itt az ideje, hogy átadjam a helyemet"
– mondta Cseh László az M4 Sport kamerája előtt, aki hozzátette, most már kezdi elfogadni, hogy ő másoknak példakép és szeretik. Ezt neki azért nehéz kezelnie, mert nem az eredményeit látja, hanem mindig az adott pillanatot éli meg. Ezért tűnhet sokszor úgy, hogy elégedetlen.
„Nehéz most beszélni még a hogyan továbbról. Szeretnék hazamenni, sokat lenni a feleségemmel, pihenni majd. Élni az úszásmentes életet,
és utána majd meglátjuk, hogyan alakul az életem" – zárta a szavait a visszavonuló Cseh László.