Hollywood is megfilmesítené, ha a Lőrincz-testvérek arannyal jönnének haza Tokióból

Lőrincz Tamás négyszeres Európa-bajnok

A tokiói olimpia birkózó csarnokában néhány órán belül kétszer is felhangzik a magyar himnusz. „Jó kedvvel", bár kissé meghatottan állnak a magyar tábor tagjai, amint másodszor is felkúszik az árbócra a piros-fehér-zöld lobogó. Egy rettenthetetlen sportember áll valóságban a dobogó, képletesen a világ tetején. Egy olyan magyar óriás, akinek a Földön senki a nyomába sem léphet. És még csak 24 éves. Aki a saját döntője előtt versenyzőtársának, barátjának a diadalát is végig szurkolta. A társ az azt megelőző olimpiákon három ezüstérmet szerzett. Most végre megszerezte a várva várt aranyat is. Joggal ünnepel a magyar birkózó csapat a tokiói olimpián.

Aki azt gondolja, hogy ezen sorok írójának megártott a nyári kánikula, esetleg jósdában járt, és az ott hallottakat teszi közkinccsé az téved.

Mindössze elővett néhány könyvet az 1964-es tokiói olimpiáról.

Ezek egyikében azt olvasta, hogy egy nap alatt két magyar birkózó szerzett olimpia aranyérmet. Előbb pehelysúlyban (63 kiló alattiak) Polyák Imre, majd a nehézsúlyban Kozma István.

A kötöttfogású birkózás pehelysúlyú olimpiai bajnoka, Polyák Imre (j) mutatja aranyérmét a nehézsúlyú olimpiai bajnok Kozma Istvánnak a szobájukban az olimpiai faluban, Tokióban Forrás: MTI/OL-PP/Pap Jenő

Ők nem először győztek együtt nagy viadalon, ugyanis 1962-ben Toledóban is azonos napon nyertek világbajnoki címet. A fiatal kora, ám óriás termete miatt Picinek becézett Kozmának az volt az első, Polyáknak a harmadik. Aztán jött mindkettőjük első olimpiai aranya Tokióban. Harminc évvel később a Bajnokokról bajnokok című könyvecskében így emlékezett Polyák Imre arra az „aranyos estére:

A tokiói olimpián – három ezüst után –negyedszer kerültem a döntőbe, és hirtelen elbizonytalanodtam. Mi lesz, ha megint veszítek? De Pista lelket öntött belém. Azzal biztatott, hogy az az ember, aki annyit küzdött, mint én, nem érheti be a második helyezéssel. Sikerült feltüzelnie. Egy napon birkóztunk döntőt mindketten, de én előbb következtem. Pici mondta, hogy izgul miattam, de a saját meccse miatt is. Elnézést kérve mondta, hogy nem jön ki megnézni engem.

Elindultam az arénába, ő az öltözőben maradt. Ahogy gyűrtük egymást a szovjet versenyzővel a nagy hangzavar közepette meghallottam a hangját. Kinéztem a nézőtérre. Hát ott ült az első sorban és ordítva biztatott. A győzelmem után megkérdeztem tőle: miért nem maradtál az öltözőben? Pista röviden válaszolt: nem tudok barátok és birkózás nélkül élni."

Tokió, 1964. október 21. Kozma István (hátul) és a szovjet Ruscsin küzdelme a nehézsúlyú bírkózás döntőjében a XVIII. nyári oilpplimpián. Kozma legyőzte szovjet ellenfelét és aranyérmet szerzett Forrás: MTI/OL/-

Aztán felöltözött Kozma Pici és „megette" a saját szovjet ellenfelét, Anatolij Roscsint. Majd négy évvel később, Mexikóban is ők harcoltak az aranyéremért, és Pici ekkor sem adott neki esélyt. Verhetetlen volt. Az egyetlen magyar birkózó, aki kétszeres olimpiai bajnok.

Egy 198 centis, 125 kilós óriás. 1968-ban még csak 28 éves volt, vagyis még kétszer nyerhetett volna olimpián.

De 1972-ben biztosan. Ám a sors nem így akarta. 1970-ben, 30 évesen, ereje teljében autóbaleset áldozata lett.

Münchenben Roscsin nyerte a nehézsúlyt, míg a magyar sporttörténelembe egy másik birkózó írta be a nevét arany betűkkel, Hegedűs Csaba. Ki ne tudná, hogy ő szerezte a 100. magyar aranyat az olimpiákon.

Összesen 19 olimpiai bajnoki címet szereztek a birkózóink, de mivel csak Kozma tudott duplázni, ez 18 sportolót jelent. A nehézsúlyú Weisz Richard volt az első 1908-ban, aki egy óra tíz perces döntőben győzte le az orosz Petrovot. 1928-ban Keresztes Lajos szerezte a második aranyat ebben a sportban, majd

olyan történt 1936-ban Berlinben, amit örökre büszkén fog emlegetni minden hazai sportrajongó: három birkózónk lett olimpiai bajnok.

A kötöttfogású Lőrincz Márton és két szabadfogású: Kárpáti Károly és Zombori Ödön. Valamennyi berlini győztes a szervezőktől az aranyérmen kívül egy tölgyfa-csemetét kapott. Az Erdélyből Magyarországra települő Lőrincz Márton ezt Szentesen ültette el. Az a fa ma is megtekinthető, a helyiek olimpiai tölgynek nevezik.

Jobbra Hegedűs Csaba, olimpiai bajnok birkózó, aki a magyar sport 100. olimpiai aranyát nyerte Münchenben Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

Az 1936-os ötkarikás játékokon született a szabadfogású aranyérmeink kétharmada, ugyanis Kárpátin és Zomborin kívül csak Bóbis Gyula szerzett ebben a fogásnemben olimpiai bajnoki címet, 1948-ban. Csak az igazán komoly szakemberek a megmondhatói, magyar olimpiai aranyak tekintetében a kötöttfogású-szabadfogású arány miért 16-3?

Ám nagyon a kötöttfogásúak sem kényeztetnek el minket mostanában. Az utolsó arany 2004-ben született, Majoros Istvánnak köszönhetően.

A birkózósportunk eredményességének relatív visszaeséséhez nagyban hozzájárult a politika. Konkrétabban a Szovjetunió szétesése. Ugyanis voltak idők, amikor a Szovjetunió népeinek szpartakiádján jobb birkózók vonultak fel, mint az olimpián.

Az utolsó évben, 1988-ban amikor még a Birodalom egységes csapattal indult, a húsz birkózó-aranyból nyolcat nyert.

1996-ban, amikor már minden korábban szövetségbe kényszerített állam saját zászlója alatt szerepelt 4 orosz arany mellett született 1-1 örmény, ukrán, kazah (ez együtt ugyebár 7), továbbá érmet szerzett még belorusz, azeri, moldovai és grúz versenyző is. És ez a tendencia azóta is tart. Sőt, a XXI. században már megjelentek az éremszerzők között üzbégek, kirgizek, tadzsikok is. Sok érmes abból a térségből el sem indulhatott volna korábban, hisz kiselejtezik a szovjet bajnokságban.

Majoros István az athéni dobogón a 2004-es olimpián Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Ám így sem szívderítő dolog, hogy 2004 után csak két-két ezüst és bronz jutott nekünk. Az előbbit Fodor Zoltán és Lőrincz Tamás szerezte, az utóbbit Módos Péter és Hatos Gábor. 2016-ban a nyolc magyar versenyző érem nélkül tért haza.

Lőrincz Tamás 2012-ben a dél-koreai Kim Hjon Vu-tól kapott ki a döntőben. 2016-ban pechére már a selejtezőben összeakadt egy dél-koreaival, Rju Han Szu-val, és csak addig tartott neki az olimpia. Ezt követően viszont egyre jobb eredményeket ért el, melyek megkoronázásaként 2019-ben világbajnok lett.

A döntőig vezető úton sorra győzte le a posztszovjet vetélytársakat.

Üzbég, ukrán, litván és kazah harcost búcsúztatott, majd ott egy svéd ellen lett világbajnok. Idén Varsóban Európa-bajnoki címet szerzett (pályafutása során már negyedszer), vagyis igazán jó formában várhatja az olimpiát.

Ám ebben a sportban mostanában nem könnyű esélyekről beszélni. Lőrincz Tamás minden idők egyik legsikeresebb magyar birkózója, bármit elérhet Tokióban. 2012-es döntőbeli legyőzője, Kim Hjon Vu még aktív, rajta kívül iráni vetélytársa akadhat az európaiakon kívül.

35 évesen ez lesz az utolsó versenye, ha összejön a nagy álma akkor ezzel felteheti a koronát pályafutására.

Ami az igazán filmre kívánkozó nagy történet lenne, ha ő is, és az öccse, Viktor is éremmel térne haza Tokióból. Ha mindkettő arany lenne, akkor valószínűleg Hollywood is vevő lenne a sztorira. A testvérek közül kétségkívül Tamás a nagyobb esélyes, de Viktor is volt már Európa-bajnok és birkózott világbajnoki döntőben. Mindketten első kiemeltek, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb vetélytársak csak a vége felé következhetnek számukra. Persze aki olimpiát szeretne nyerni, annak mindenkit le kell győznie, bármilyen sorrendben. És a Lőrincz-testvérek nyerni szeretnének.

Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor, az olimpián induló magyar birkózó testvérpár Forrás: Magyarock, Youtube

A magyar birkózósport ötödik olimpia bajnokát úgy hívják, hogy Lőrincz Márton. Emlékeznek, aki a tölgyfát ültette Szentesen.

Lőrincz Tamás az ő tiszteletére adta fiának a Márton keresztnevet.

Azt nem tudhatjuk, hogy a kis Lőrincz Mártonból birkózó lesz, vagy sem, de ha minden jól alakul Tokióban akkor már a második születésnapján nem csak egy Lőrincz nevű birkózó olimpiai bajnokunk lesz.