Mert ki tudott bármit is hazánkban a vitorlázásról 1980-ban?
Talán egy akció-vígjátékból szerezte a többség az első információkat. A Detre-ikrek tallinni sikerével párhuzamosan készült a legendás Bujtor István film, a Pogány Madonna, mely a Balatonon játszódik, és nem csak sok jelenetet forgattak vitorlásversenyen, de még azt is megtudtuk belőle, hogy mi az a tőkesúly, és milyen gondot okozhat annak a hiánya.
Persze erre a tudásra építve nem lett senki a sportág elkötelezett híve, mert olyan belterjes, úri (tehát a szocialista embertípustól távoli) dolog volt vitorlázgatni.
Főleg közben dobozos sört inni, mint a Bujtor-film hősei.
Aztán az idő előrehaladtával egyre többen ismerték meg, hogy milyen egy vitorláson ringatózni a magyar tengeren. Persze egy vitorláson sörözgetni, és versenyszerűen vitorlázni kb. annyira van egymástól, mint amennyire az eddigi olimpiákon magyar vitorlázó volt az aranyéremtől. Ha minden jól alakul, akkor ez a mondat a közeljövőben érvényét veszíti.
Ugyanis a tokiói olimpián Magyarország aranyesélyes vitorlázásban!
De erről majd később.
Előtte rögzítsük, hogy a világ már elég régen ismeri a vitorlázást, mint sportot. Az első sportra emlékeztető feljegyzés ebből a tárgykörből a XVII. századból származik. 1661-ben II. Károly, angol király és a yorki herceg mérte össze vitorlázó tudását.
Aztán a már teljesen keretek közé szorított versenyzésnek köszönhetően a vitorlázás csak az első és a harmadik olimpiáról hiányzott. 1900-ban nyolc számban is avattak bajnokot. 1908 óta folyamatosan szerepel a műsorban, de a sportág leglelkesebb híve sem biztos, hogy el tudja sorolni az összes hajóosztályt, melyben olimpiai érmeket osztottak valaha. Ugyanis 32 volt belőlük. Nem csak a hajóosztályokat váltogatták gyakran, hanem azok számát is. 1920-ban pl. 14 vitorlázó számban hirdettek győztest, 1924-ben és 1928-ban csak három-háromban. Aztán ez 5-6 körül stagnált egy ideig, majd az ezredforduló idején 9-10-re nőtt.
Az utóbbi évtizedek legnépszerűbb száma a csillaghajó, a soling és a finndingi volt.
Sajnos a repülő hollandi, melyben Detre Szabolcs és Detre Zsolt bronzérmet szerzett, 1988-ban szerepelt utoljára az olimpián. Ezt az akkor 41 éves ikreknél sokkal jobban sajnálhatta Majthényi Szabolcs és Domokos András, akik 13-szoros világbajnokok ebben a hajóosztályban. Ám az ő pályafutásuk későbbre datálódik.
Magyar egység először 1928-ban, Amszterdamban rajtolt az olimpián, de a 6 méteres hajó legénysége nem szólt bele az érmekért folyó csatába, ahogy Uhl Raul sem a 12 lábas dingijével.
1936-ban Heinrich von Omorovicza Tibor helyezetlen lett a 7. yolle osztályban, és ezt követően egy ideig szem előtt tartották vitorlásversenyzőink a tényt, hogy nem vagyunk tengeri nagyhatalom.
1960-ban indultak ismét magyarok ebben a sportban, azóta viszont minden olimpián (természetesen az 1984-esen kívül) rajtoltak honfitársaink. A Detre-ikreket nem számítva inkább lelkesen, mint eredményesen. Ami érthető, hisz ez egy nagyon drága sport, és nálunk nincs ennek hagyománya, és a feltételek sem adottak. Aki járt már a Balatonon, továbbá tengeröbölben, sőt nyílt tengeren, az pontosan tudja a különbséget. Ha a nyaralók is érzik ezt, mennyire tudhatják akkor a különbséget a versenyzők. Ha egy magyar vitorlázó lépést akar tartani a világ élvonalával, minimum az év felét külföldi felkészüléssel kell töltenie.
Berecz Zsombor egy ideje nemcsak lépést tart a mezőnnyel, hanem gyakran annak élére is áll.
Kétszeres Európa-bajnok, 2018-ban világbajnoki címet szerzett, és megnyerte az előolimpiát. Finndingiben, vagyis olyan számban, mely szerepel az ötkarikás játékokon. Igaz utoljára, de ennek a ténynek jelen esetben csak annyi szerepe van, hogy az összes nagy „finnes"-nek ez az utolsó esélye, hogy olimpiai érmet szerezzen. Egy laikus nem is gondolná, a finndingi kizárásával kis túlzással felső súlyhatárt vezetnek be a vitorlázásban, erről nagyon szellemesen ezt mondta Zsombor, amikor a döntés napvilágot látott 2019-ben:
Ezzel kizárták a 90 kiló feletti srácokat, maradnak a csontvázak. Egészen biztos, hogy én már soha nem leszek 82 kiló. Az a legszörnyűbb, hogy Tokió után a súlyom miatt nem lesz olyan hajóosztály, amiben indulhatnék az olimpián."
Most azonban még ott lesz a rajtnál Berecz Zsombor a hajójával. Ő már a 2008-as, pekingi olimpián is szerepelt, akkor az utolsóelőtti kvótát kaparintotta meg. Laser standardban indult és a 29. helyen végzett. 2012-ben ugyanebben az osztályban 21. lett. Ezt követően váltott finndingire. Rióban már ezzel a hajóval lett 12. Azóta viszont egyre jobb. Most 35 éves, a súlya megfelelő, a felkészülése rendben volt. Ilyenkor kell három pontot tenni a gondolat végére, mert egyelőre egy magyar sportrajongó képtelen felfogni azt a tényt, hogy egy vitorlázónk aranyesélyes lehet az olimpián.
A Tokiótól 70 km-re lévő Enosimában mérik össze az erejüket a versenyzők.
Itt elképzelhető a 35 fokos hőség is, ami ideális a világ bármely tengerpartján a nyaralóknak, fürdőzőknek, ám a verseny helyszínén az ehhez párosuló 90%-os páratartalommal együtt nem szórakoztató. Persze ide senki nem szórakozni érkezik, hanem küzdeni. Méghozzá olimpia érmekért, minél előkelőbb helyezésekért. A nagy ellenfelek közül többen bizonyos szélviszonyok között érzik jól magukat. Ha a verseny során végig ugyanolyanok lesznek a körülmények az nem kedvezne Zsombornak. Neki az lenne az ideális, ha néha kis szél lenne, néha nagy, néha még nagyobb, szinte már tájfun. A legjobbak közül ugyanis ő legsokoldalúbb, többen bizonyos körülményekre specializálták magukat. Mivel az első és az utolsó futam között nyolc nap telik el, jogosan lehet reménykedni abban, hogy nem azonos szélviszonyok között csatáznak mindennap.
Nagy valószínűséggel 4-5 versenyző esélyes az éremszerzésre. Ebben a sportban nehéz elképzelni, hogy valaki a semmiből érkezve a dobogó tetejére álljon. Zsombor igazi ellenfele brit, holland, új-zélandi és spanyol sportoló lehet. A brit Giles Scott a címvédő, de mostanában nem túl jók az eredményei. Az új-zélandi Joch Juniornak sem, ő a kvalifikációt sem tudta megszerezni, ám megkapta az országának járó kvótát.
Félő, hogy szövetségének illetékesei tudják mit csinálnak, de reménykedjünk abban, hogy csak azért indulhat, mert jóban van a döntéshozókkal.
A holland Nicholas Heiner korábban a már említett laser sztárja volt, a közelmúltban „felhízott" a finndingis mezőnyhöz, remélhetően még nincs meg a kellő rutinja itt. Ők a közelmúlt nagyjai, a spanyol Joan Cardona viszont a jelené lehet. Együtt készült Berecz Zsomborral, reméljük ezt nem azzal „hálálja meg", hogy előtte végez.