A nappali selejtezőket követően éjszakai döntőt rendeztek bulival, tűzijátékkal és a finálé utáni bemutatóval fúszerezve A "szponzorok" közt meg kell említenünk természetesen az időjárást is, mert az ő támogatása nélkül nem lett volna semmi a wakeboardversenyből...
Három csoportba osztották a versenyzőket, ahol az első három jutott egyenes ágon tovább. A vigaszágon az egyes csoportok negyedik és ötödik helyezettjei "vigasztalódhattak".
Annyi külföldi profi indult, hogy a döntőbe csak három magyar tudta magát beverekedni, ami ilyen mezőnyben szédületes dolognak számít. Ékes Csaba, az ikrényi pálya tulajdonosa hazai pályán bámulatos kvalifikációt futott. Hihetetlen nevű és kivitelezésű trükköket mutatott be: toe side back roll, band to blind, egg roll - csak hogy a legkönnyebben megjegyezhetőket említsük...
Szűcs József (Josee) számára - akit hazai egyeduralkodóként tartanak számon - a döntőbe kerülés kötelező volt, tőle az optimisták mindenképpen érmet vártak tőle. Kirsch György szokásos, rendíthetetlen nyugalmával és hidegvérével hibátlanul hozta a selejtezőn a körét, és máris indulhatott hosszú ruhát keresni az esti döntőre.
A magyarokon kívül két nevet érdemes még kiemelni a rengeteg külföldi arc közül: Bernard Hintenbergerét és Shane Bellét. Utóbbi az ausztrál "újhullám" tagja, aki a névtelenségből egyből a csúcsra került. Lenyűgöző stílusával és könnyed kivitelezésű ugrásaival pillanatok alatt mindenki kedvencévé vált (azt pedig csak zárójelben jegyezzük meg, hogy törött ujjal versenyzett.) Hintenberger pedig maga volt a csoda, az utóbbi években egyébként ő nyert a legtöbbször a vb-ken.
Végül pedig az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Kirsch György a tizenkettedik lett, Ékes Csaba hibázott, és sajnos nem tudott a csúcsra kapaszkodni, így "csak" a hetedik lett, Josee viszont a bronzérmet zsebelhette be. Shane Bell Ausztráliából a második lett, és természetesen újra Németország vitte el a pálmát, Hintenberger révén.