Ozsváthról neveztek el csúcsot Pakisztánban

Ozsváth Attila, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnökhelyettese július 24-én tűnt el a pakisztáni Karakorum-hegység Tsarak Tsa nevű gleccserénél. Ozsváth hegymászó társa, Banai Tibor Péter néhány napon keresztül kereste eltűnt barátját, ám mivel nem találta, hazaindult. Most döbbenten áll a személyét ért támadások előtt.

- Hogy kerültek Pakisztánba?
- Július elején indultunk oda Ozsváth Attila barátommal, azzal a céllal, hogy a Tsarak Tsa gleccsernél minél több 6 ezer méter alatti csúcsot másszunk meg. Először akklimatizálódni kellett, aztán készültünk a nagyobb feladatokra. Sikerült feljutnunk egy 5800 méteres csúcsra, amelyet Attila tiszteletére a pakisztáni turisztikai minisztérium jóváhagyásával Attila-csúcsnak kereszteltem. Ezzel a gesztussal is Ozsváth Attila sportemberi nagysága előtt akarok tisztelegni.

- Mi történt a végzetes mászás előtt?
- A Tsarak Tsa gleccseren tettünk egy ötnapos túrát. Lavina ért bennünket, a hógörgeteg elvitte felszerelésünk jó részét. Amit tudtunk, kiástunk, s rossz időben indultunk vissza az alaptáborba. Másnap a pihenőnapon is szakadt az eső, s még harmadnap délelőtt is esett. Délutánra aztán javult az idő, július 24-ét írtunk, Attila úgy döntött, visszamegy a hegymászó-felszereléséért és a fényképezőgépéért. Azóta nem láttam. Mielőtt elment, azt mondta, siet vissza, legkésőbb július 26-án már újra az alaptáborban lesz. Engem még biztatott, hogy várjam a teherhordókat, akik 26-án délben érkeznek.

- Mit tett, amikor Ozsváth nem tért vissza?
- Már 26-án este elindultam a gleccseren. Mivel nagyon rossz idő volt, fényjeleket adtam, gondolva, hátha segítek neki, hogy visszataláljon. Másnap egyedül indultam elé, bejártam a gleccsert, de nyomát sem láttam. Július 28-án megpróbáltam megfizetni egy teherhordót, hogy segítsen Attilát keresni. Erre csak egyikük volt hajlandó, de ő is közölte, hogy nem tud mászni, legfeljebb a sérült kiemelésében segédkezik. A keresés sem hozott semmilyen eredményt.

- Ha az alaptáborban volt, amikor a tragédia bekövetkezett, akkor honnan tudja, hogy a Tsarak Tsa gleccseren történt a baleset?
- Mert kizárt, hogy Attila eltévedt volna, tehát csak ott történhetett a tragédia.

- Mi történt a sikertelen keresés után?
- Az alaptáborban emeltem egy obeliszket a tiszteletére, majd a teherhordóval a legközelebbi faluba indultunk bejelenteni az eltűnését. Ezt követően Iszlámábádba mentem, és bejelentettem a történteket a turisztikai minisztériumban és a magyar konzulátuson is.

- Miért nem maradt Pakisztánban, amíg meg nem találják a barátját?
- Mert a helyi hatóságok nem értenek a mentéshez, és szerencsétlenségemre a közelben nem volt más expedíció, amelynek tagjai segíthettek volna Attila felkutatásában. Közben elfogyott az élelmiszerem, úgy kellett hazatelefonálnom, hogy küldjenek pénzt, mert még a hazaút költségét sem tudtam volna kifizetni. Több napon át jártam a gleccsert, ahol Attilát felfedezhettem volna, de nyomát sem találtam.

- Mit gondol, megtalálják valaha Ozsváth Attila holttestét?
- Nem tudom. Jelenleg senki sem keresi. Pakisztánban nincs hegyimentő szolgálat, ám egy jól felszerelt magyar csapat elindulhatna a keresésére. Sok pénzbe kerül, és nem biztos, hogy megtalálnák. Azon a részen még az az esély sincs meg, hogy a hó egyszer elolvad.

- Valahol azt nyilatkozta, sok életet mentett már meg hegycsúcsokon, ugyanakkor hallani, hogy nincs hitelesített mászása.
- Kilenc magashegyi expedícióban vettem részt, rendezőként még filmet is készítettem. Tény, mindet privát expedíción. Ha tapasztalatlan hegymászó lettem volna, nem hiszem, hogy Ozsváth Attila engem hívott volna a Karakorum meghódítására.

- Mit szól ahhoz, hogy Ozsváth Attila édesapja állítólag rendőrségi feljelentést fontolgat Ön ellen?
- Nagyon megviselt, amikor megtudtam, hogy Attila papája segítségnyújtás elmulasztása miatt rendőrségi feljelentésen gondolkodik. Megértem, hogy borzasztó fájdalmában még parafenoménhoz is fordult, aki állítólag arról tájékoztatta, hogy a fiát elrabolták. Képtelenség, és nem is igaz. Fájlaltam azt is, hogy amikor hazajöttem, nem jött ki a repülőtérre, hogy megkérdezzen, mi történt. Tudom, milyen elveszteni egy családtagot, néhány éve az én édesanyám is meghalt. Ami Attila után maradt, azt hiánytalanul elvittem feleségének és két kiskorú gyerekének. De azóta velük sem beszéltem.

- Nem gondolt még arra, hogy felkeresse Attila édesapját?
- Megfordult a fejemben, ám a család kérése volt, hogy majd ők beszélnek vele. Nem kaptam visszajelzést, ám azt nyugodtan elmondhatom, több megértésre számítottam a barátom édesapja részéről.

- A pakisztáni hatóságok kihallgatták? Őrizetbe vették?
- Sem letartóztatva, sem őrizetbe véve nem voltam. Megtettem a szükséges lépéseket, bejelentettem Attila eltűnését. Sajnos mást, többet nem tudtam tenni.

- Gondolom, jó ideig nem kívánkozik hegycsúcsokra.
- Nem tudom. A mászás maga az élet. Borzasztó fájdalmas, amikor az ember olyan kollégáját veszti el, aki szinte mindent tudott a hegymászásról. Sajnos nem tudtam őt visszatartani, pedig, ha sikerült volna, akkor még velünk lenne.

Burkovits Ferenc