Legfontosabb a lélek egyensúlya az ultramaratonin

Péntek reggel rajtol az Athén és Spárta közötti spartathlon nevű ultramaratoni futóverseny. A 246 kilométeres távot a rendezvény 19 éves történetében háromszázötvenen futották le, köztük 21 magyar is.

Bérces Edit sorozata

Bérces Edit szeptember elején megnyerte a 24 órás Európa-bajnokságot, a múlt héten a 100 kilométeres EB-n csapatban az ötödik, egyéniben a kilencedik lett. Azon a versenyen csak a csapat kedvéért indult, most szombaton pedig sorra döntötte a világcsúcsokat a veronai olasz nyílt bajnokságon. Rekordot állított fel a 24 órás futásban (250,106 km), 100 mérföldön (14:25,45 óra) és 200 kilométeren (18:31,43 óra). "Negyvenhárman álltunk rajthoz a stadionban, műanyag atlétikai pályán futottunk. Tavaly ott nyertem világbajnokságot 235 kilométerrel, de most még jobban ment, az idő is elég kedvezően alakult, meleg volt, és nem sokat esett az eső mondta. - Cipőt sem kellett cserélnem, és az éjszaka sem fáztam annyira, mint legutóbb, szóval jó verseny volt."

Most is indul több magyar ultramaratonista a spartathlonon, igaz, voltak, akik még tegnap sem tudták, hogy találnak-e szponzort, de a számítások szerint öten-hatan ott lesznek a rajtnál. Ispánki Zoltán biztosan részt vesz, ma utazik Athénba. Ismeri már a terepet, kétszer vágott neki a 246 kilométernek, tavaly sikerült is végigfutnia. Általában 250-300 futó indul, és a harmaduk ér célba. A szintidő 36 óra, vagyis aki ennyi idő alatt nem ér be, kizárják. Tavaly a tizenegy magyarból hárman fejezték be, Ispánki 32 óra 38 perccel a 26. helyen végzett, s a csapat legjobbja a hatodik helyezett Lőw András volt.
"Nappal lehet 25-30 fok is, éjszaka meg nyolc-tíz, a terep is nagyon változatos. Tengerszintről indulunk, és felmegyünk egy 1100 méter magas hegyre is a sok kisebb domb mellett, szóval mindez megviseli a szervezetet - mondta Ispánki Zoltán. - Az elején nagyon kell vigyázni, aki az első nyolcvan kilométeren elfutja magát, már nem is fejezi be a versenyt. Hogy sikerüljön legyőzni a megpróbáltatást, ahhoz szerintem a legfontosabb a lelki kiegyensúlyozottság. A pozitív gondolkodás, annak felismerése, hogy történjék bármi rossz, túl kell lenni rajta."

A világ legrangosabb ultramaratonija a spartathlon, nem is indulhat bárki. A versenybizottság dönt, a nevezéshez be kell nyújtani az addigi eredményeket, s akinek megfelelő a listája - például minimum egy 100 kilométeres verseny 10 órán belül -, az rajthoz állhat.

Aztán már csak végig kell futnia a távot. Mint általában az ultramaratonikon, itt sincs meghatározva a pihenőidő, mindenki maga dönti el, hogy leáll-e. Ha valaki akar, le is fekhet, már ha nem számít neki, hogy milyen sok időt veszít ezzel. Ispánki azt vallja, legjobb egyfolytában lefutni a távot, csak az evéshez, iváshoz lassít, akkor gyalogol. "Aki célba ér, azt győztesnek, Spárta hősének nevezik - folytatta Ispánki. - Érdekes, de a célban egész normálisan néz ki az ember, rajtam legalábbis napok múlva jön ki a kimerültség. Euforikus érzés befejezni, a tudat, hogy célba értem, óriási lelki erőt ad a hétköznapokra is."

Kósa Tamás