Minden a tervek szerint halad az Antarktiszon

Az expedíció hétfős csapata jól működő közösség, amelyben mindenki megtalálja a helyét és saját feladatát. Bár a vállalkozás lassan a végéhez közeledik, a munkakedv mit sem csökken.

A Csajkovszkij-nunataknál

2003. február 18

Még mindig többfelé a csapat. Péter visszament az amerikai Copacabana-állomásra, s közben egy amerikai kutatóval szkua-fészkeket vizsgáltak meg. Olyan állatokat is találtak, amelyeket a sziget másik végében gyűrűztek meg német kutatók.

Eközben Attila végrehajtotta a nap eseményét: sikerült medvefókákkal merülnie a tengerben. A medvefókák kíváncsian tekergőztek körülötte, látszólag új játszótársat fedeztek fel benne, közelről szemlélve a kamerát, ami csodálatos víz alatti felvételeket eredményezett.

2003. február 19., szerda (43.nap)

Délelőtt sikerült tökéletesen beüzemelni az Orosz Antarktisz-expedíciótól bérelt Inmarsat műholdas kommunikációs rendszert, hála otthoni segítőinknek.

Az Olasz-völgyben, hátrahagyott felszereléseink védelme érdekében felállítva hagytunk egy háromszemélyes sátrat, amely sajnos szerencsétlenül járt. Felmérve a károkat úgy tűnt, hogy tehetetlenül tűrte a vihar tombolását. Furcsa volt olvasgatni az Antarktisz meghódítása című könyvünkből, s párhuzamokat vonni kis nemzetünk első és a Brit Nemzetközösség egykori nagyobb expedíciója között.

Viharos szél az Admiralitás-öbölben

2003. február 20.,

Terepi munka az Olasz-völgyben, ahol talaj- és talajvíz-mintákat gyűjtöttünk laboratóriumi elemzés céljára. Munkánk végeztével megnéztük az 1976-ban lerombolt olasz állomás romjait, majd visszatértünk a lengyel állomáshoz. Az estét képek válogatásával, illetve a permafroszt-mérési eredmények térképre vitelével töltöttük.

Csapatunk Demay-csúcsnál lévő része ezen a napon újabb merülésben segítette Attilát. A fókák annyira megszokták már a társaságát, hogy birkózni akartak vele úgy, ahogy egymással is szoktak. Szerencsére sérülés nem történt, de Attila jobbnak látta továbbállni, mert a játékos harapdálást nem élvezte igazán.

Éva az Admiralitás-öböl partján

2003. február 21.,

Eredeti tervünk az volt, hogy Balázs és Péter megmásszák a Csajkovszkij-nunatakot, de az időjárás nem így akarta: egész nap erős szél fújt és esett az eső. Így a nap igen egyhangúan telt, hivatalos ügyeket intézve a lengyel állomáson.

Délután Balázs azért felszaladt a Jersak Hills-területre, egy gyors méréssorozatot végezni a dombok lábánál fekvő mohás törmeléklejtőn. Az este megint ismét térképezéssel telt, ám éjjel kitisztult az idő, és gyönyörű csillagfényes égbolt tűnt elő a felhők közül.

2003. február 22., szombat (46. nap)

A lengyel Arctowski-állomásra érkezett egy fax arról a hajóról, amely az Antarktiszi Maraton résztvevőit szállítja majd. Bizonyára a filmezésünket és részvételünket szeretnék megerősíteni.

Délelőtt Péter útnak indult vissza a Demay-csúcshoz (Balázs másnap követte). Útközben, az Ecology-gleccseren összetalálkozott amerikai kutatókkal, akik épp a szokásos szombati vacsorára igyekeztek a lengyel állomásra. Majd a Demay-csúcstól az alaptáborba tartó filmes csapattagokkal is utolérte a Baranowsky-gleccseren, akik elégedetten tértek haza egy sikeres forgatás után.

Hóvihar az Ecology-gleccseren

2003. február 23.,

Reggel ismét esett, így a tervezett gleccserfilmezés eltolódott. Viszont miután délben elállt az eső, gyönyörű fényekkel varázsolt a természet. Miután a kamera beeresztése a gleccserhasadékok mélyére nem volt zökkenőmentes, úgy döntöttünk, hogy Péter leereszkedik.

Szinte leírhatatlan az az időtlennek tűnő, mély kék szépség, ami egy gleccserhasadékban tárul az ember szeme elé. Ám lassan véget ért a nap, így sajnos csak egy órán át tartott a hasadék-jelenetek felvétele. A filmezésből hazatérve a Paradicsom-öböl partján finom vacsora készült, elfogyott egy dobozos bor is, s kártyaparti zárta a hetet.

Illyés Péter