Első kerékpáros Buda-maraton

Idén a "normál" versenyek mellett a legtöbb jelentős hazai hegységben (Bükk, Mátra, Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység) rendeznek mountainbike-maratonokat, amelyek világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A nyári Duna-maratonon, amely a budai és a visegrádi várat köti össze, évek óta limitálni kell a résztvevők számát, de a keret a magas, 1200 fős létszám ellenére mindig betelik. Az idei maratonok sorát a Buda-maraton nyitotta meg május 3-án.

A Buda-maratonon 1000 főben limitálták az indulók számát, de ez nem telt be előre - talán a májusi időpont és a kisebb ismertség miatt - így a helyszínen is lehetett nevezni. De azért szép számú, kb. 5-600 fős sereg gyülekezett a pesthidegkúti vitorlázórepülő-téren. Két távra lehetett nevezni, a hobb-táv 30 km, míg a sporttáv a 30 km-es körön kétszer végigmenő 60 km-es volt. Beneveztem a hosszabb távra, ami később elég merész húzásnak bizonyult.

10 órakor a rajthoz állt a mezőny, a több száz ember a látvány kedvéért nem egymás mögé, hanem egymás mellé sorakozott fel, elfoglalva a repteret szinte teljes szélességében.

Sportaktív SE honlapján

A lényeg, hogy szép, változatos, gyönyörű erdőkben haladó, a maratonokhoz képest nehéz, igazi mountainbike-pályát jelöltek ki a rendezők. Minden lehetséges kis dombra, buckára felmentünk, és a lejtők között sok volt a technikailag nehéz, trükkös, szűk egy nyomon haladó.

A bonyolult nyomvonal és a nehézség a rendezőket is nagyobb feladat elé állítja, mert több eltévedési lehetőség van, nagyobb a balesetveszély, és több etetésre-itatásra van szükség a fokozott fáradás miatt. Most a pálya biztosításával és kijelölésével szerintem nem voltak gondok, végig lehetett menni különösebb problémák nélkül. A szintén lényeges etetés-itatás nem volt ilyen jó, csak két pont volt, és azok sem egyenletesen elosztva, hanem a pálya közepén egymáshoz igen közel, a Virágos-nyeregben és a Hármashatár-hegy tetején. Ezek közül az egyiknél csak inni lehetett, de a második körben, amikor arra jártam, már minden elfogyott, így tulajdonképpen ivás nélkül kellett végigtekernem egy fél kört, amivel szerintem nem voltam egyedül.

Természetvédelmi szempontból is meggondolandó több száz ember ráengedése ilyen kis ösvényekre, mert az igen nagy eróziót okozhat, veszélyeztetve a természetet és a verseny jövőjét az ezzel kapcsolatos esetleges kritikák miatt.

Érdekes érzés volt, hogy mennyire eltért egymástól a két kör, az első körben még jó sokan voltunk, és hatalmas porfelhőben száguldoztunk tízes csoportokban, mindenki nyomta, ahogy tudta. A második egészen más volt, a többség egy körön indult, és megállt, mi, akik továbbmentünk, sokkal "magányosabbak" lettünk. Sokszor előfordult, hogy hosszú tíz percekig teljesen egyedül daráltam a kilométereket, ha pedig találkoztam valakivel, aki hasonlóan esélytelen volt az elsők között lenni, mint én, kedélyesen beszélgettünk mindenféléről, vagy ha éppen kedvem tartotta, megálltam gyönyörködni a panorámában.

A második kör is eltelt szép lassan, fogytak a kilométerek, és már-már hihetetlen módon feltűnt a cél is, és befutottam. Elég családias környezetbe érkeztem, mert a 30 km-en indulók mind, a 60 km-en indulók közül is sokan beértek, és nagy részük valószínűleg hazaindult, amit elősegített a most már viharos erősségű szél.

A 30 km-es és a 60 km-es kategóriákban (junior, senior A, senior B, felnőtt) az első hat mindenféle tárgynyereményt kapott, és emellett az első három a megszokott színű érmeket és kategóriától függő egyéb díjakat (tárgyjutalom, serlegek, pénzdíj) is. Érdekesség, hogy a hosszabb távon 5. Tordai Csaba 67 éves (!), a távot szintén teljesítő anyukája "kisfia" mellé állt a dobogóra.

Eredmények:

60 km felnőtt férfi:
1. Vinczeffy Zsolt
2. Oláh Énok
3. Szalai Péter

60 km felnőtt nő:
1. Simon Emese
2. Valcsó Anikó
3. Kovács Natalie

30 km felnőtt férfi:
1. Marton Attila

30 km felnőtt nő:
1. Vajda Márta

Kun László