A közelmúltban, Végh Sándor személyében Eb-ezüstérmest avattak Litvániában. Sándor sikere azt jelenti, hogy immár mind a három féle érmet begyűjtötték a magyar sportolók az Európa-bajnokság történetében. Büszkén mondhatjuk, hogy mi is hozzátettük a magunk részét e csodálatos sport a történelméhez. Bár Végh Sándor alighanem lemondana erről a dicsőségről.
- De hát mi történt? Én abban hitben kerestem meg önt, hogy egy újsütetű Európa-bajnokkal készíthetek interjút.
- Az aranyérmet annak rendje és módja szerint átvettem, majd éjszakába nyúlóan a zöld asztal mellett a zsűri megváltoztatta a végeredményt, és a német Uwe Schneidert hozták ki győztesnek. Az összpontszámához hozzáírtak még annyit, hogy négy ponttal megelőzött az összesítésben. Ez kb. olyan, mintha a maratonfutó egy századdal kapna ki a célban.
- Úgy gondolja, hogy működésbe lépett a német sportdiplomácia?
- Legalábbis furcsa ez az egész história, nem gondolja?
- Egyetértek. Akkor viszont az ezüstérméhez gratulálok! Mit gondol, a média és a közvélemény értékén kezelik az ön sportsikerét?
- Sajnos azt kell mondanom, hogy általában nem. Pedig a repülős sportok egyre népszerűbbek már itthon is, de például erre az évre a hőlégballonsport egyetlen fillér állami támogatást sem kapott.
- Ön szerint kinek és mit kellene másképp csinálni, hogy ez megváltozzon?
- Nehéz erre válaszolni. Talán a személyes kapcsolatokat volna ajánlatos még szorosabbra fűzni, mind a média, mind a szponzorok viszonylatában. Ezenkívül nem ártana a sportdiplomáciánkon sem javítani, hiszen jelenleg az európai szövetség egyetlen bizottságában sincs Kelet-Európából képviselő. Ezért oly nagy siker, hogy mindezek ellenére, tizenhárom év után - mikor az eddigi egyetlen Eb-aranyunkat szereztük - újból magyar ballonos állhatott a dobogóra.
- Hogyan kezdődött, mi terelte a ballonozás felé?
- A hadsereg állományában repülős tiszt voltam. 1980-ban a sereg integrálta a kötelékébe a sárkányrepülést és a hőlégballont, így végül is félig-meddig kötelező lett mindenkinek az egyik szakágban jártasnak lenni. De higgye el, azonnal beleszerettem, ezért nem esett nehezemre teljesíteni a parancsot.
- Miért jó hőlégballonozni?
- Minden sportnak meg van a maga varázsa. A magam szakágáról annyit mondhatok, hogy nagyon szép sportnak tartom, repülni pedig igazán kellemes érzés. A szépséghibája az, hogy nagyon költséges. A litvániai Eb-re a négyfős csapat utaztatása, nevezése, szállásolása milliós nagyságrendű tétel volt.
- És az igaz, hogy a hőlégballont nem lehet irányítani?
- Olyannyira, hogy csak arra tud repülni, amerre a szél fúj. A versenyzők mindössze a magasságot tudják szabályozni. Ez azonban elég is, hiszen különböző magasságokban másként viselkednek a különböző áramlatok, így a jó repülő szinte lovagolja a szellőket.
- Alapos felkészülést igényelhet akkor egy versenyre felkészülni.
- Pontosan ismerni kell a terep- és időjárási viszonyokat. De én azt szoktam mondani, "Mi mindig tudjuk, merről fúj a szél!"
- A ballonsportban létezik az a fogalom, hogy edző?
- Jobbára mindenki a maga edzője. A rutin az, ami a legtöbbet számít. Jómagam is '80 óta ballonozom és most, 49 évesen értem el a legjobb eredményem.
- Az Eb-ezüst után mik a tervei?
- Természetesen fűt a visszavágás vágya, főleg hogy ily kurtán kellett búcsút intenem az aranyéremnek. Erre 2005-ben nyílik legközelebb lehetőségem, ekkor Debrecen lesz a házigazdája az Európa-bajnokságnak. A világbajnokságon is szeretnék rajthoz állni, de nem lesz egyszerű, lévén hogy a versenyre Ausztráliában kerül sor...