Jim Drake, a windszörf atyja

A csapongó fantázia nem ismer korlátokat, a vadabbnál vadabb ötletek rengeteg elvetélt gondolatkísérletet, ám olykor termékeny felfedezést is rejtenek. 1962-ben is valahogy így indult a windszörfözés története, amikor bizonyos Jim Drake kollégája felvetette, milyen is lenne egy szörfdeszkával vitorlázni. A polgári állásban repülőmérnök Drake agyának fogaskerekei azonnal működésbe léptek, s ennek eredményeként megszületett a windsurfer, a windszörf ősatyja.

A sportág őstörténetét talán már minden szörfös kívülről fújja, mégis érdemes feleleveníteni a hetvennégy éves feltaláló életútját. Egyfelől azért, mert Jim Drake hazánkban járt, másfelől az öreg mérnök máig is elképesztő újításokkal lepi meg a szörfvilágot. A pontosság kedvéért: Drake és barátja annak idején nem nevezte nevén a gyermeket, eszük ágában sem volt feltalálni a windszörfözést. Jim mindvégig vízisíről beszél (amely mégiscsak inkább egy termetes szörfdeszkára hasonlít), amelyet egy kézi irányítású, papírsárkányhoz hasonlatos ernyő hajtott volna meg. A vad elgondolás ugyan némi finomításra szorult, de Drake barátja, Hoyle Schweitzer üzletember mégis szinte rávetette magát az ötletre.

A megvalósításra egészen 1967-ig várni kellett, amikor is Drake írásban véglegesítette a terveket. Megkezdődött a tikfa alapú szörfbaum és a 3,5 méteres, 27 kilogramm súlyú szörfdeszka laminálása, amelyet Gary Seaman formált meg. Drake rájött, hogy a sárkányernyő túl sok szélenergiát fogyaszt el, mivel saját súlyát is hordania kell, ezért az ernyőnek a deszkán kell támaszkodnia. Így született meg a szörfvitorla és az árbocgyök. Jim és találmányának első útja 1967. május 21-én Kalifornia vizein át vezetett (Jamaica-öböl), a történelmi eseményen Schweitzer ott sem volt. Ő csak később, július 4-én (az amerikai függetlenség napján) próbálta ki a windsurfert, és el is határozta szabadalmaztatását.

Hoyle Schweitzer 1983-ig változatlan formában gyártotta a windsurfert, és érthetetlen csökönyösséggel ragaszkodott Drake 1967-es verziójához akkor, amikor a hawaii kölykök már funboardjaikkal szelték a hullámokat. A windsurfer találmányának szabadalmi védettsége végül 1987-ben járt le, s ez végre szabad utat engedett két évtized elfojtott újításainak és tudásanyagának. (Nem akarunk ünneprontóak lenni, de az utóbbi hónapokban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a windszörfözés születése még korábbra datálható, és tulajdonképpen nem is Jim Drake az "igazi apa". Az internetes cikksorozat szerint egy bizonyos Newman Darby már 1965-ben megalkotta a windszörföt.)

A ballisztikus kutatásokon túl Drake nemigen hallatta hangját a szörfösök körében, csak 1982-ben lépett új koncepcióval a porondra. A hetvenes években tett megfigyelései szerint a szörfösök csak félszélben tudtak fel s alá siklani a windsurferrel. Találmányának cirkáló tulajdonságait egy olyan hibrid vitorlázattal próbálta javítani, ami a szörfvitorla és a sárkányrepülők ernyőjének összeházasításából keletkezett. A prototípust Richard White és Pete Cabrinha tesztelte, de a wingsurferre keresztelt kreatúra nem bizonyult életképesnek.

Szerinte - a Formula osztály megszületése mellett - a legnagyobb előrelépést a sárkányszörfözés jelenti a szörfsportban. "Tíz éven belül a rigek többségét nem a szörfvitorlák, hanem a sárkányszörfösök ernyői adják majd. Gondoljunk csak bele: kezdetben a szörfvitorlák rendkívül merevek voltak, és kis széltartományban lehetett használni őket. Ma nagyjából ebben a stádiumban vannak a sárkányernyők is. A nagyobb flexibilitásnak köszönhetően pumpálni lehet a szörfvitorlákkal, vagyis magunk idézhetjük elő a felhajtóerőt. Képzeljük el mindezt az ernyőkkel is: a levegőben pumpálva elképesztően sokáig szárnyalhatunk majd!" Úgy legyen, Mr. Drake!

Császár Zoltán

Fizessen elő az Aqua Magazinra!