"A rendezvény nem csupán versengés, hanem maga az élő történelem. Generációk között teremt kapcsolatot, hiszen őseink tíz évszázaddal ezelőtt ugyanolyan módon készítették fegyvereiket, mint amilyen módszerrel a versenyzők íjai készültek" - mondta a megnyitón Veress Gábor, a Dobó István Vármúzeum igazgató-helyettese.
A legutóbbi, 2002-ben megrendezett íjászverseny óta a várban rekonstrukción estek át a megmérettetés hagyományos helyszínei, így a várfalak jelentős része és a román kori székesegyház romterülete. Az íjászok gyermek, junior és felnőtt kategóriákban, öt "pályán" mérték össze tudásukat.
Berecz Mátyás, a XVI. századi végvári katonai hagyományokat őrző egyesület kapitánya az MTI-nek elmondta: a verseny gyakorlatilag a terep- és a szituációs íjászat keveréke, igyekeztek olyan feladatokat kitűzni, amelyek vadászati, harci, vagy hadászati helyzeteket imitálnak, történelmi legendákat dolgoznak fel.
Így például a versenyzőknek a felröppenő madarat szimuláló, feldobott korongra kellett lőniük, egy másik feladatban két kas közül kellett kilőni a tüzért, illetve szerepelt a versenyen a Tell Vilmos legendáját idéző gyakorlat is.
A többnyire honfoglalás kori magyar ruhákba öltözött versenyzők többsége az ősmagyar visszacsapó, vagyis reflex íjjal lőtt. Indult a megmérettetésen egy iráni íjász is.
A nyertesek a teljesítményüket igazoló "kutyabőrrel" térhettek haza.